VillanyVasút

Zöldi Péter   ·   2017.07.14. 18:45
bahnstrom_folyt_kislid

Szerkesztőségünkben különböző vélemények feszültek egymásnak a két napja megjelent, a Deutsche Bahn villamosenergia-piaci szerepvállalásáról írott cikk után. Többen hiányolták a téma teljesebb kibontását az ipari frekvenciás vasút-villamosítás és a saját erőművekkel rendelkező vasutak vonatkozásában. Mások a MÁV említését nem találták ebben az összefüggésrendszerben helyénvalónak, így most megkíséreljük helyére illeszteni a dolgokat, és foglalkozunk az elmaradt tartalmakkal is.

Németországban (és Svájcban meg Ausztriában) a vasúti villamos vontatás energiaigényét hagyományosan nem a közüzemi villamosenergia-hálózatból fedezik, hanem a speciálisan erre a célra létesített erőművekben állítják elő a 16,2/3 Hz-es egyfázisú váltóáramot. E rendszer kialakulásának okait, előzményeit most nem tárgyalhatjuk, mert azok az elektrotechnika világába vinnének minket, mi pedig most inkább a filozófiát igyekeznénk körüljárni. Mindenesetre vastagon benne van az előzményekben, hogy a vasútvillamosítás ezekben az országokban előbbre járt az egységes közüzemi hálózat kialakulásánál, ezért ennek az infrastruktúrája, hálózata előbb alakult ki – és nyilván olyan paraméterekkel, amelyek a vasúti vontatás igényeit tartották szem előtt. A vasút energiaellátását biztosító erőművek lehetnek vasúti tulajdonban, lehetnek „vasútidegenek″, de arra is van példa, hogy a közüzemi hálózatot ellátó erőmű megosztva dolgozik rá a vasúti energiahálózatra is. Ilyen vegyes erőmű például a neckarwestheimi atomerőmű, amelynek a közüzemiek mellett egy vasúti vontatási áramot előállító blokkja is van.

A fejlődés útja tehát a kizárólag a vasúti energiaigényt kielégítő erőművektől a közös üzemű erőművek felé vezet. Mérföldkő volt ebben a tekintetben, amikor a németországi korai vasút-villamosítás szívében, Szász-Anhaltban a legrégebben működő, barnaszéntüzelésű muldensteini vasúti erőmű 1994-ben lekapcsolódott a hálózatról, majd rövid időre rá el is bontották a létesítményt.

Muldenstein, itt még állnak a kémények

Ha rendszerszinten nézzük a folyamatot, akkor a vasútiáram-termelés Németországban is közeledik a közös üzemeltetésű rendszer felé, arrafelé, ahol például Magyarország is áll a vasút-villamosítás kezdete óta. A közeledés annyit jelent még csak, hogy legalább már az erőművek közösek, de az erőmű kapuin kívül továbbra is két hálózat él egymás mellett. Kandó Kálmán és Verebélÿ László munkásságának lényege a közüzemi hálózaton alapuló nagyvasúti villamosítás alapjainak kidolgozása. Ebben Magyarország számára előnyt jelentett a viszonylag későn megkezdődő vasútvillamosítás, melyből fakadóan a korszerű, egész országra kiterjedő közüzemi hálózat és a villamos vontatás bevezetése azonos időszakra esett.

A két rendszer alapjait összehasonlítva rögtön látható, miért lehet Németországban realitás a vasúttól vásárolt közüzemi célú villamosenergia, és mitől nem lehet az nálunk, az előzménycikk által sugalltakkal ellentétben: ott létezik párhuzamos hálózat, nálunk pedig nem. Ott az erőmű kilépő pólusaitól kezdve különválik a kétfajta célt szolgáló energia, nálunk a vontatójárműig szinte azonos a kettő.

Az előnyökről és hátrányokról lehet vitatkozni: két párhuzamos hálózat – tegyük hozzá: az egyiket saját leányvállalat üzemelteti – országosan rugalmasságot, üzembiztonságot jelent, ugyanakkor nagyobb az elektroszmog, több vezetékrendszer karcolja a horizontot. A saját infra megléte a vasútnak tényleg lehetővé teszi az elektromos energiával való kereskedelmet, nagyobb a verseny, ezzel a fogyasztó is jól jár.

Egykori Reichsbahn-távvezetékoszlop a sziléziai Gryfów Śląski (Greifenberg) mellett, immár a lengyel közüzemi villamosenergia-hálózat részeként (fotó: Thomas Scherrans)

Hatékonysági, technológiai szempontból jobb, ésszerűbb választásnak tűnik a közös villamosenergia-rendszer, a párhuzamosság valószínűleg költségesebbé tenné az energiaszolgáltatást. Ha csak a németországi fejleményeket, a vasúti erőművek fokozatos megszűnését, a közös erőművek térnyerését nézzük, Kandó előremutató gondolatai kézzelfoghatóvá válnak, mindenesetre az energiaellátó rendszerek óriási tehetetlensége miatt az évszázaddal ezelőtt kialakult megosztottság továbbra is fenn fog maradni, hiszen – bár előnyösebb az 50 Hz-es rendszer – de nem annyival, ami a teljes átállást reális gondolattá tenné.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek