Yeovilton: háborúk tengeren és tenger felett – 2. rész

Folytatjuk összefoglalónkat Yeoviltonról, a brit haditengerészet múzeumáról, és persze magáról a brit haditengerészeti repülés történetéről.

A világháborút Nagy Britannia megnyerte és egyben elvesztette. A gyarmatok függetlenné váltak, a flotta pedig elvesztette első helyét a világon. Az amerikai haditengerészet károkat nem szenvedett ipara, és gazdasági fölénye révén sorozatban gyártotta a legmodernebb nagyobb hajóegységeket, a repülőgép-hordozókat, és az azokat fedező csatahajókat, cirkálókat és rombolókat.  A világháború végén csak a Csendes-óceánon működő Task Force hordozóerők nagyobb csapásmérő erőt képviseltek, mint a világ összes többi haditengerészete együttvéve.

A brit flottát a munkáspárti kormány lefejezte, elsüllyesztette. Elavult hajói kohókban végezték, új gyártás minimális volt. A nehéz hordozók közül csak az Eagle és az új Ark Royal III., valamint a kisebb méretű Hermes hordozók maradtak meg. A rossz emlékű szuezi kaland rámutatott arra, hogy a brit és francia flotta légierőnek erősen korlátozottan a csapásmérő és légitámogatási képessége. Az új hordozók Sea Hawk, Sea Venom és Sea Vixen sugárhajtású vadászai nem voltak összemérhetőek a szárazföldi telepítésű sugárhajtású repülőgépekkel.

A koreai háborúban a Sea Fury turbólégcsavaros csatagépek a szárazföldi csapatok támogatásban megállták a helyüket. Ebben az időben kezdtek elterjedni a helikopterek a szárazföldi és a flottalégierőnél.

A koreai háború relikviája egy Sea Fury csatagép, és egy Westland Dragonfly helikopter, az orosz MiG-15-öst a lengyel gyártású LiM-2 licencváltozat képviseli, észak-koreai festéssel. A teremben állandó helyet kapott a Flottalégierő női segédszemélyzetéről megemlékező kiállítás. A nők különféle szolgálatokat láttak el, de a konyhai és kantinüzemeltetés, gépjárművezetés, egyenruhák, ejtőernyők egyéb felszerelési tárgyak varrása, javítása, és a logisztikai feladatok mellett például sok hölgy repülőgép szerelőként teljesített szolgálatot.

A brit flotta az 1950-es években, bár kevés repülőgép-hordozója volt megkezdte az átállást a légcsavaros repülés után a sugárhajtású gépekre. Hagyományos hordozófedélzeti sugárhajtású repülőgépekkel gyakorlatilag az utolsó szolgálatban állt R09 Ark Royal III. nehéz csapásmérő hordozó kiselejtezéséig rendelkeztek, majd annak korszerű repülőgépei, mint az amerikai McDonell Phantom FG-1 vadászrepülőgépek és a Blackburn Bucanneer bombázók, a Királyi Légierő állományában repültek tovább, szárazföldi bázisokról.

Az 1970-es évektől a brit találmány, a helyből felszálló Hawker Harrier vadászbombázók számára építettek repülőgép-hordozó cirkálókat. A három hajó a 2010-es évek első éveiben biztosította a merevszárnyú fedélzeti repülőegységek hordozását.

A Harrierek dicső pillanatai az 1982-es Fakland/Malvin-szigeteki konfliktusban csúcsosodtak ki, amikor a Sea Harrier FRS1-ek és a sebtében átképzett szárazföldi pilóták által vezetett, és szárazföldi hadviselésre kifejlesztett Harrier Gr.III-sok légifölényt vívtak ki, és biztosították a Brit Tengerészgyalogos Kommandó, az Ejtőernyős ezred, a Gurkha ezred és a Walesi Gárda néhány könnyűharckocsival és löveggel támogatott alakulatait a szigetek visszafoglalásában.

A sugárhajtású repülés korszakát mutatja be a múzeum a harmadik bemutatórésze, amely gyakorlatilag egy repülőgép hordozó, kicsinyített fedélzettel, toronnyal és híddal. A fedélzeten de Havilland Sea Vampire, Scimitar F1, Vickers Supermarine Sea Hawk és Attacker F1, Hawker Sea Hawk, Balckburn Bucaneer, légcsavaros Fairey Gannett légtérellenőrző és McDonell Phantom FG-1 állomásozik. Kutató-mentő helikopter egy Westland Wessex, ami ötletesen félig a falba van építve, és azon keresztül „repülünk a hordozóra”. A repülés élményét a mozgó Wessex és a beépített hangszórók imitálják.

A hordozó elején és végén hatalmas vászonra vetítenek filmet, amely a hordozó orr és tatrészét szimulálja. Az imitáció szerint kora esti időben érkezünk, már alig vannak fények. A fedélzeti gépek megtekintése után felmehetünk a toronyba, a keselyűrészről nézhetjük a fedélzetet és sok helyiséget, köztük a pilóták eligazító helyiségét, a kapitány szobáját, a meteorológusokat is meglátogathatjuk.

A 2000-es években nagy volt a bizonytalanság a merevszárnyú tengerészeti repüléssel kapcsolatban. A Comet katonai partvédelmi változata, a Nimrod sokáig állt szolgálatban a flottánál, végül bár utolsó változatába font-milliárdokat öltek, kivonták a szolgálatból. A Sea Harrier FRS2 vadászbombázókat, amelyek korszerű lokátorrendszerrel, AMRAAM rakétákkal voltak felszerelve, és még napjainkban is modern repülőgépnek számítanának, szintén kivonták költségtakarékosság miatt a hadrendből.

Az egyesített Harrier flotta (Joint Harrier Force) Gr 6-9 támadógépei időnként a hajókra települtek, de azok légvédelmi feladatra alkalmatlanok voltak. A repülőhordozó cirkálókat 2000 és 2010 között kiselejtezték, és ezzel egy időre megszűnt a merevszárnyú repülés. 2013-ban a teljes Harrier-flottát selejtezték a britek, az amerikaiak nagy örömére, akik azonnal megvásárolták a gépeket, és pótalkatrésznek használják tengerészgyalogságuk saját gyártmányú AV-8 Harrier II gépei üzemeltetéséhez. A britek az eladás után jöttek rá, hogy mennyire hiányzik a „Jump Jet”, de visszavásárlásra már nem volt lehetőség.

A flottalégierő helikopterekre redukálódott. A legkorszerűbb forgószárnyasuk a Merlin, amelynek közepes csapatszállító, kutató-mentő, és speciális légtérellenőrző és tengeralattjáró kutató modifikációk vannak. A jövő a tengerészrepülőknek azonban előremutató. A brit parlament hosszas huzavona után megszavazta először a II. Erzsébet Királynő (Queen Elizabeth II.) majd a Walesi Herceg (Prince of Wales) repülőgép-hordozók építését és rendszerbe állítását. A két hordozóval a Királyi Tengerészet ismét a második legerősebb flottalégierővel rendelkezik majd a világon.

A hajókon amerikai építésű Lockheed-Martin F-35B alacsony érzékelhetőségű ötödik generációs vadászbombázók teljesítenek szolgálatot, valószínűleg Grumann E-2D Légtérellenőrző repülőgépekkel és helikopterekkel. A flotta rendelkezik még Ocean típusú partraszálló hajóval, amelyen a tengerészgyalogság forgószárnyasain kívül például a szárazföldi erők Augusta-Westland Apache harci, és Puma szállító helikoptereit is hordozhatják.

A múzeumban a jövőt a hajók és a rendszeresítendő repülőeszközök makettje jelzi.

A negyedik kiállítási terem kicsit különbözik a többitől, mivel a tengerészeti szolgálatot a Falklandi/Malvini konfliktusra emlékeztető Sea Harrier FRS1 mellett prototípusok és polgári légiforgalmi repülőeszközök vannak kiállítva. A termet uralja a BAE Concorde egyik példánya, mellette eltörpülnek az Királyi Légierő Hawker Hunter és a Vampire T2 harcigépei, és az utolsó turbólégcsavaros harci repülőgép szörnyeteg a Westland Wyvern egyik példánya. A csarnokban állították ki a Hawker P1127 a BAC 221 kísérleti repülőgépeket is.

Az első emeleti kiállítási termek bemutatják a repülés fizikáját, egyszerű közérthető módon. A második világháború Atlanti-óceán csatáinak relikviák között található egy 1939-ben épített Blackburn Skua zuhanóbombázó roncsa, amely a Norvég-tenger felett zuhant le, rendszerbe állítása után egy évvel. A gépet 1975-ben kapta meg a múzeum.

Az emeleti részen található a legkorszerűbb brit helikopter, a Westland Merlin szimulátora, amellyel tenger feletti repülés és fedélzeti landolás is megtekinthető. A szimulátor a Lockheed Martin terméke, akárcsak a közeljövőben a két új brit hordozó fedélzetére telepítendő Lightning II. vadászbombázók.

A tengerészet légi fegyvernemének múzeuma remek bolttal is rendelkezik, ahol a néhány fontos patch-ektől és matricáktól akár több száz fontos haditengerészeti repülős dzsekiig minden akár online is megvásárolható.

Amivel még adós vagyok: a nyitvatartás és árak. Télen 10-től 16.30-ig, nyáron 10-től 17.30-ig látogatható a múzeum, télen zárva tartanak hétfőn és kedden. A felnőtt jegy 14, az 5–15 éves gyerekjegy 10 fontba kerül.

A múzeum területén étterem, kávézó valamint piknik terület is található.

Akinek szerencséje van, vagy okosan előzetesen érdeklődik, és jól időzíti a látogatását, az a Fleet in Arm múzeummal szemben megnézheti a Musem’s Reserve Collectiont, amely nem más, mint egy nagy hangár, tele régi pótalkatrészekkel és repülőgép-tartozékokkal, de két sorban különleges repülőgépek és helikopterek is találhatók benne, például Westland Whirlind, Wasp és Gazelle helikopterek, de Havilland Sea Vixen és több kísérleti repülőgép is. Ennek nyitvatartása hektikus, mert pótalkatrész-raktára és felújító műhelye egyben a múzeumnak, és a Tengerészet történelmi repülő emlékrajának.

Ne feledjük el, hogy a múzeum mellett található a RNAS jelenleg is működő repülőállomása, helikopterszázadokkal, valamint itt rendezik meg évente a Királyi Haditengerészeti repülő fegyvernemének repülőnapját. A repülőnapon általában a Királyi Tengerészgyalogos Kommandóezred, valamint a flotta helikopterein túl, a Tengerészet Történelmi köteléke (Helikopterek, Swordfish torpedóvető, Sea Spitfire, Sea Fury) és sok már repülőeszköz is részt vesz, nemzetközi meghívottakkal, valamint a nagytestvér Királyi Légierő repülőseivel.

A szerző ajánlja a tengerészet és a repülés szerelmeseinek ezt a múzeumot, amelyben egész napot el lehet tölteni, és ha lehet meg kell nézni egyszer legalább a Fleet in Arm repülőnapját is Yeoviltonban.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!