A kishal megette a nagyhalat
Az American mindig is a figyelem középpontjában volt, különösen 2011, a csődeljárás kezdete óta, most természetesen, mint az új giga-társaság meghatározó része. No de hogyan alakult ki a másik rész, a kisebbik, a fúziót kezdeményező US Airways, az Államok nagyság szerint ötödik légitársasága, amely a maga kissé agresszív, de határozott módján most részese lett a legnagyobbnak?
A Washington Post és a légitársaság saját összefoglalója szerint a cég alapvetően két kisebbtől, de sok más régebbi vállalkozástól eredeztetheti magát, elsősorban a Piedmont és az Allegheny voltak az előfutárok. A kisvárosok közötti, elsősorban postaforgalom volt a bölcsőjük Pennsylvaniában, Észak-Karolinában és az Ohio völgyében. Amint a felfejlődő nagy társaságok kezdtek kivonulni a lokális piacokról, úgy vették át szerepüket ezek a helyi cégek.
A fejlődés útja a még kisebb társaságok megvásárlása volt, például így lett a csoport része a Lake Central és a Mohawk, amely valaha farmerek közös vállalkozása volt, az Empire Airlines, amely eredetileg egy repülőüzemanyaggal foglalkozó üzletből nőtt ki, vagy a nyugati partvidékről megerősödő Pacific Southwest Airlines, a PSA.
Az Allegheny a maga hálózatát Arizonára, Coloradóra, Texasra és más államokra terjesztette ki. Sőt, az ősök között van Dondald Trump ingatlanmilliárdos New York, Washington és Baltimore között óránként ingázó Trump Shuttle légitársasága, amely a maga különleges üzleti modelljével csak néhány évig bírta a versenyt.
A Piedmont Aviation a második világháború alatt elsősorban karbantartó-szerelő cég volt, a háború után vette az első gépeit, Észak-Karolina és Ohio városai között repült, az ötvenes évek második felében kezdte lecserélni DC-3-asait Fairchold turbopropokra, a hatvanas években repült aztán jetekkel, még később már volt néhány szélestörzsű 767-ese is és Londonba, Gatwickre is tartott fenn járatot. 1989-ben lett a US Airways része, ma is létezik, mint regionális alvállalkozás.
Az egykori kis társaságok időnként igen érdekes karakterekkel szálltak be az üzletbe. Amíg például az Allegheny, korábbi nevén All-American Airways elsősorban komoly üzletemberek exkluzív kis légitársaságának számított, legalábbis így jelent meg a piacon, addig a Pacific Southwest Airlinest úgy becézték, hogy PSA, Poor Sailors’ Airlines, vagyis „Szegény Tengerészek Légitársasága”. A bázisa ugyanis közel esett San Diego nagy haditengerészeti támaszpontjához, a légiutaskísérő hölgyek állítólag forró nadrágot hordtak és az éjszakai járatokat igen nagy hangulat és komoly alkoholfogyasztás jellemezte. Időnként még „Party Airline-nak” is becézték. Ennek a társaságnak is a Carter elnök által szentesített liberalizáció jelentette a mérföldkövet, ez nyitotta ki a lehetőségeket, de egyben ez tette kiszolgáltatottá a kisebbeket a nagyokkal szemben. A nyolcvanas években egyetlen telefonhívás eldöntötte a PSA sorsát is, gyorsan felvásárolta a US Airways, amely mára Kanada, Mexikó, Európa, a Közel-Kelet, a karibi térség illetve Közép- és Dél-Amerika egyik fontos társasága lett.
Majd 2005-ben az America West megvásárlásával alakult ki a mai US Airways csoport, élén az America West egykori főnökével: Doug Parker valami hasonló pályát fut be most is, hiszen a megállapodás szerint 2014-től ő veszi át a már egyesült American vezetését a mostani American elnökétől. Ambiciózus, kemény üzletember, aki megvalósította annak fordítottját, amit a klasszikus tankönyvek írnak a kapitalizmusról és a piaci versenyről: az American és a US Airways fúzióját manapság úgy emlegetik Amerikában, hogy a kishal megeszi a nagyhalat.
