A Skorpió bemutatja fullánkjait…

Izgalmas felvételt töltöttek föl, nyilván nem véletlenül, a videómegosztókra: az egyik szereplő egy „sima” Cessna 182-es négyszemélyes egymotoros kisgép, amely mögött és mellett, a légtérsértő elfogásának klasszikus pozíciójában feltűnik egy nálánál nem sokkal nagyobb, mégis meglehetősen fenyegető harcias jet: igazi légifölényszürkére festve, a nagyokat idéző kifelé döntött ikervezérsíkkal. Igaz, egyenes szárnnyal, de ez az elrendezés teszi feltehetően lehetővé, hogy relatív lassúsága ellenére lépést tartson a Cessnával, nem kell az átesés határán felemelt orral lavíroznia, a pilótája szemlátomást nem azzal van elfoglalva, hogyan képes sokkal gyorsabb gépe a kis egymotorossal egy sebességen repülni, hanem koncentrálhat a feladatra: egy gyanús gép elfogására és esetleg földre kényszerítésére.

Ahhoz képest, hogy a Skorpió, a Textron és a fejlesztésére alakult AirLand Enterprises konstrukciója decemberben repült először, mostanra láthatóan meglehetősen jól halad a berepüléssel, ha ezt a príma demonstrációt össze lehetett hozni a harmadik gépen lévő kamerával.

Az apró és „megengedhető árú” harci gép egyfelől az aszimmetrikus hadviselés, másrészt az Egyesült Államok számára oly komoly feladatot jelentő légirendészeti feladatkör betöltésére készült demonstrátor, amely azt igazolja, hogy azok a szerepek, amelyekre a világ országainak többsége hatalmas költségek árán megvásárolt, és ugyancsak csillagászati összegek árán üzemeltetett nagyteljesítményű többfeladatú és rendszerint szuperszonikus harci gépeket alkalmaz, mennyire jól elláthatók lennének egy kisebb teljesítményű, de ugyancsak gyors (csúcssebesség 450 csomó), viszont éppenséggel szükség esetén elég lassan is repülő (átesési sebesség 90 csomó!) géppel, amelynek hasznos terhelése másfél tonna lehet, és kényelmesen repül a tízezer méter feletti magasságokon is (FL 450).

Mint korábban beszámoltunk róla, a Skorpió igazi vonzereje az egy repült órára eső költség, ami persze sokféleképp számolható, függően attól, hogy benne van-e a kiszolgálás, a karbantartás és a fegyverzet egységnyi összege is, és ez a Skorpió esetében a Textron szerint mindössze 3 ezer dollár, ehhez képest az összes „igazi” vadászgép sokkal drágábban üzemeltethető. A videó nyilván annak ékes bizonyítéka, hogy ezért az alacsony összegért olyan jól használható gépet nyer az üzemeltető, ami egy Afganisztán-szerű hadszíntéren (például a kivonásra kerülő A–10-esek helyett!) éppoly használható platform, mint mondjuk valahol az Egyesült Államok déli határvidékein, ahol kábítószercsempészek gépeire zajlik napról napra vadászat.

Mindeközben ez az apróság is alkalmas, vagy inkább alkalmas lesz precíziós fegyverek alkalmazására. A repülésvezérlést a népszerű business jettől, a Citation X-től vették át, a szárnyakon összesen hat felfüggesztési pontot alakítottak ki, miközben a két (kisebb) hajtómű a „nagy” vadászok többségéhez hasonló pluszbiztonságot jelent a kompozitépítésű gépnek (arról, hogy hordoz-e a kétüléses madár bármiféle páncélzatot, nincs utalás az ismertetőkben).

A berepülés 360 csomónál és 30 ezer láb magasságnál tart, az idén 150 órányi tesztet kell a gépnek repülnie. Mivel a típusra még nincs megrendelő, és mivel a projekt mindenféle állami támogatás nélkül zajlik, létfontosságú a marketing: friss hírek szerint a Scorpion nyáron bemutatkozik az idei két nagy angliai repülőeseményen, a nemzetközi katonai repülőtalálkozón Fairfordban és rögtön utána a Farnborough-i szalonon. Hogy csak kiállítják-e a gépecskét, vagy repül is majd, erre egyelőre nem térnek ki a nyilatkozatok.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!