A Spirit negyedszázada

Egy gép, amelyről tudni, hogy a világ legdrágább repülő szerkezete, példányonként nem kevesebb, mint kétmilliárd dollár az értéke, amiben persze benne van a fejlesztési költségek egy példányra eső része, ami meg azért ilyen magas, mert a fejlesztés 23 milliárd dollárba került, az elkészült példányok száma mindössze huszonegy, de ha csak a gyártási árat vesszük, az is 737 millió.

Egy gép, amit kissé leegyszerűsítve lopakodónak becéz a nagyközönség, és amely a maga futurisztikus megjelenésével hihetetlen feltűnést kelt, bár igen ritkán jelenik meg úgy, hogy a nagyközönség tényleg látja. E sorok írójának is volt alkalma erre egy Farnborough-i szalonon: no nem, a gép nem szállt le, csak Missouriból besurrogott Közép-Angliába, és egy fordulóval haza is repült, közben pedig a nagyérdemű a földről nézve nemigen vehetett ki mást, mint azt a valóban elképesztő, sajátos sziluett.

Most már kívülről talán nem annyira titkos, mint első megjelenésekor, amikor hátulról nem is engedték fotózni, persze mindenki tudja, hogy az igazi titkok a burkolat alatt rejlenek: bár maga a radarabszorbens burkolat is a titkok része.

Egy gép, amely nem lépi át a hangsebességet, mégis félelmetes fegyver, mert az úgynevezett alacsony észlelhetőségű kategóriába tartozik, és minden bizonnyal valóban alacsony az észlelhetősége, ha a feladatok teljesítése közben mindeddig egy példányán sem esett egy karcolás sem, igaz, baleset következtében már pusztult el belőle. Egy gép, amelynek, pontosabban a csupaszárny felépítésnek már a harmincas években is voltak történelmi előfutárai mind Németországban, mind Amerikában, de amelynek sorsa azon múlott, hogy a fly-by-wire vezérlés biztonságossá tette ennek a szerkezetnek a repülését.

Egy gép, amelynek bevetései olykor hihetetlen hosszúra nyúlnak, hiszen utántöltés nélkül 11 ezer, egy utántöltéssel 19 ezer kilométert tehet meg, de hát ki mondta, hogy egy feladat teljesítése közben csak egyszer lehet tankolnia? A leghosszabb misszió ötven órás volt.

Egy stratégiai bombázó, amelynek eddig nem kellett igazi stratégiai küldetést teljesítenie, viszont konvencionális fegyverekkel beleszólt a koszovói, az afganisztáni, a második iraki és a líbiai háborúban.  Egy gép, amelynek már a megjelenése is hatással van a történésekre, anélkül, hogy éles bevetést repülne: talán évek múlva derül ki, volt-e valamilyen hatása a kelet-európai feszültségekre, amikor nyár elején megjelent egy pár Fairfordban.

Ma huszonöt éve repült először, 1999-ben volt az első éles bevetése, 2058-ig tervezik a légierőben az üzemeltetését. De már keresik az utódját is, pontosabban az új bombázóra LRS-B néven kiírt verseny igazából nem a Spirit, hanem a B-52-es és a B-1-es váltótípusát keresi, ugyanakkor azt egyelőre titokban tartják, milyen specifikációk szerint tendereznek a résztvevők: a B-2-est megalkotó Northrop Grumman illetve a Boeing/Lockheed alkalmi szövetség.

De hogy ez sem lesz épp mai szemmel nézve mindennapi konstrukció, az abból is érzékelhető, hogy a gépek példányonkénti árát 550 millió dollárban határozta meg a légierő.

Persze ha a fejlesztés költségei ugyanúgy elfutnak, mint a Spirit esetében, ez az összeg is változhat. Persze ha olyan eszközt kapnak az amerikaiak a kezükbe, mint amilyenné a B-2-es vált, akkor nyilván megéri, ha valamivel drágább lesz.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!