Akik menekültek a hurrikán elől, és akik belerepültek

Matthew hatalmas felfordulást okozott a karibi térségben és Floridában, majd valamennyire csökkent erővel fordult észak felé, és miközben járatok ezreit kellett lemondani az Egyesült Államok keleti partvidékén, a repülőterek pedig napokig zárva voltak, egyes repülőgépek épp akkor szálltak fel és repültek bele, egyenest az irgalmatlan viharba. Az az időjárás, amely egyébként földre parancsolja a gépeket, riadóztatja a NOAA, a National Oceanic and Atmospheric Administration P-3 Orionjait. A már nem igazán fiatal, de szerkezeti megerősítést, új szárnyakat és hajtóműveket kapott légcsavaros-gázturbinás gépek a műholdak korában is fontos információkkal szolgálnak, amelyekkel feltérképezik a hurrikán szerkezetét, és a mozgását előre tudják jelezni, ami pedig hatalmas előnnyel jár, mert segít időben felkészülni a természeti csapásra.

A lényeg, hogy a műholdak sok mindent látnak, de sok mindent nem, a hurrikánt felülről képesek megfigyelni, de a vihar igazi természete az űrből nem érzékelhető. Az Orionok viszont sokféle mérőeszközzel felfegyverkezve törnek át a hurrikán pörgő szélfalán egészen a csendes középső szemig. A gép alaposan fel van szerelve saját eszközökkel: radar, mikrohullámú érzékelő, a levegő összetételét, a jegesedési viszonyokat és a páratartalmat, a szennyeződést és sok minden más paramétert rögzítő műszerek, sőt, ledobható és ejtőernyőn ereszkedő szondák, újabban kisebb, a gépről indított könnyű szárnyas drónok közvetítenek létfontosságú adatokat, például olyan kis magasságból, ahová maga az Orion sem merészkedhet.

Találó jellemzés szerint jó idegekkel és jó gyomorral rendelkező személyzet repüli ezeket a gépeket, hiszen iszonyatos a turbulencia, nagyon nem mondható sétarepülésnek, amit ezek a P-3-asok és ezek a pilóták, megfigyelők végrehajtanak. Az ő adataik alapján részben a Miamiban működő Nemzeti Hurrikán Központ, részben a washingtoni NPAA alakítja ki a hurrikán szerkezeti modelljét és hatóránként látja elé a hatóságokat és a lakosságot friss adatokkal. A néhány napja készült videón jól érzékelhető, ahogy az Orionok egyike belerepül a 150 mérföldes szélviharból a hurrikán szemének viszonylagos nyugalmába, majd visszatér az örvénylésbe.

Mindeközben az Armstrong központ Global Hawk pilótanélküli drónja 20-30 ezer láb magasságból figyeli a hurrikán mozgását, a NOAA egy Gulfstream IV típusú megfigyelő gépe a hurrikán peremét tartja szemmel, az Orionon kívül pedig a légierő speciálisan felszerelt Herkulese is belerepül a hurrikánba és szintén a lehető legveszélyesebb módon, a viharban táncolva végez felderítést a maga műszereivel.

Más C-130-asok már a vihar elvonulása utáni órákban megkezdték a segélyek szállítását a Matthew által legsúlyosabban érintett karibi szigetekre. Más repülőegységek és civil gépek viszont kénytelenek voltak elmenekülni a lehetséges pusztítás elől. A Seymour Johnson légibázisról negyven F-15-ös repült át a kontinens belsejében lévő biztonságos támaszpontokra, a gyors költözést hat KC-135-ös tanker segítette. A The Aviationist érdekes fotóján azok az F-22-esek szerepelnek, amelyek a floridai Langley bázisról a Nemzeti Gárda Rickenbacker támaszpontjára repültek át, tíz–tizenkét T-38-as szuperszonikus kiképzőgéppel együtt.

De nemcsak a katonák menekültek: Floridában jónéhány komoly repülőiskola működik, épp mert arrafelé az időjárás egész évben kedvez a kiképzésnek – kivéve persze, ha Matthew lecsap... A Flightradar24 is megörökített példáule, amint az Embry-Riddle repülőakadémia gépei „libasorban” repülnek át a hurrikán érkezése előtt Daytona Beach felől a biztonságos északnyugati Auburn repterére.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!