Area 51: leleplezett vagy tovább őrzött titkok

A föld talán legtitokzatosabb övezete, az Area 51 talán nem is annyira titokzatos, mint sokan gondolták eddig, vagy ahogy azt abból az egyszerű tényből következtették, hogy mennyire szigorúan őrizték a bázist és környékét. Illetve, hogy mindmáig hivatalosan a létezését sem ismerték el.

Az X-aktákban és rengeteg fictionben szereplő titokzatos nevadai övezetet most is szigorúan őrzik, ugyanakkor a néhány napja a George Washington Egyetem Nemzetbiztonsági Archívumán keresztül nyilvánosságra került CIA-dokumentumok legalább hivatalosan is létezőnek tüntetik fel. Ugyanakkor semmi nem támogatja a már hozzáférhető dokuzmentumokban az összeesküvés-elméleteknek azt a legizgalmasabbját, hogy az amerikai kormány egy harmadik típusú találkozás relikviáit őrzi a Nevadai sivatagban, Los Angelestől 125 mérföldnyire.

Viszont kiderült, ami nem igazán meglepetés, hogy az Area 51 volt a U-2-es és az OXCART programok tesztjeinek helyszíne. A nyilvánosságra hozott dokumentum ugyanis nem más, mint egy már korábban kiadott, de akkor még alaposan „megszerkesztett”, titokvédelmi szempontok szerint meghúzott anyag teljes kiadása, nem is magáról a bázisról, hanem a felderítő programokról, csak épp közben hivatalosan először jelenik meg benne az Area 51, mint ezeknek a programoknak a helyszíne.

Az U-2-es, ez a szubszonikus felderítőgép, amelynek leszármazottja ma is fontos eszköze a nagymagasságú légifelderítésnek, eléggé jól ismert világszerte. Az OXCART megnevezés talán nem annyira ismerős, de feltehetően mindenki érti a történetet, ha úgy fordítjuk, hogy a tervezett A-11-es, illetve a megvalósult A-12-es és SR-71-es, vagyis a mindmáig leggyorsabb, valaha csapatszolgálatba állított, pilótákkal repülő katonai felderítőgépek programja volt.

Maga a bázis is a Lockheed elképzeléseinek megfelelően alakult ki akorábban létesített szükség-leszállóhelyek szomszédságában, amelyek a közeli Nellis gépei számára jelentettek plusz biztonságot a Groom Lake, a kiszáradt sóstó egyenletes felszínén. A későbbiekben az U-2 és az  SR-71 után itt volt a helyszíne a zsákmányolt szovjet repülőtechnika kipróbálásának, itt indult az első csapatszolgálatba állított „lopakodó”, az F-117-es kifejlesztésére összehozott Have Blue program.

A tótól délre fekvő Area 51 térképe és működésének dokumentum-összeállítása az információ szabadságának törvénye értelmében vált nyilvánossá, de ebben az anyagban nem szerepelnek sem repülő csészealjak, sem a Földön elpusztult űrbeli lények boncolási jegyzőkönyvei. A térkép pedig meglehetősen pontosan megfelel annak, amit mindenki láthatott eddig is a Google Earth műholdfelvételén.

Ugyanakkor elképzelhető, hogy a titkos bázisról több, és ennél azért még érdekesebb információk is napvilágot láthatnának, esetleg más különleges repülőeszközök programjának részleteivel. Az ügy kapcsán megszólaltatott szakértők, köztük egykori CIA-ügynökök, feltételezik, hogy a most nyilvánosságra hozott dokumentumok csak a jéghegy csúcsát jelentik, az övezet még bőven rejteget olyan titkokat, amit a beavatottak közül is csak a méginkább beavatottak ismerhettek a maguk korában.

Még felsorolni is nehéz, miféle fantasztikus fejlesztések helyszíneként tartja nyilván a mostani dokumentumok ellenére az Area 51 híveinek világszerte széles tábora ezt a területet: itt kísérleteztek volna mély titokban az időjárás befolyásolásával, az időgéppel, a teleportálással, az energia-fegyverekkel, itt lett volna a bázisa az állítólagos hipersebességre képes Aurórának, sőt, valamiféle titkos világkormánynak is itt lett volna (lenne) a központja.

Kérdés, vajon a mostani fejlemény, az, hogy egyáltalán hivatalosan elismerték az Area 51 létezését, befolyásolja-e bármiben akár a további információkat, akár az övezetre vonatkozó elméletek létalapját. Aki űrbéli látogatók konspirációs teóriáit kedveli, és azok nyomait kutatja, annak az Area 51 helyett mindenképp megmarad az új-mexikói Roswell – hangzik a CNN kissé epés rezüméje.