B-2 után B-21: az évszázad régi-új bombázója

Milyen lesz az amerikai légierő következő stratégiai bombázója? Leginkább és látvány szempontjávból olyan, mint a mostani, persze a mostani legfejlettebb. A típusjele is egyértelmű: a ma használatban lévő, mindössze huszonegy példányban épült négyhajtóműves lopakodó B-2-eshez képest ez lesz a B-21-es. A fantáziakép szerint más lesz a hajtóművek elrendezése, a gép vonalai méginkább letisztultak. Máshol helyezték el a beömlőket, érdekes mód nem látni, hol vannak a hajtóművek fúvókái: a B-2-esen a csupaszárny felett vannak,

A légierőt felügyelő miniszter, Deborah Lee James egy orlandói szimpóziumon nevezte meg a korábban LRS-B, Long Range Strike Bomber néven emlegetett koncepciót, amelynek megvalósítására két cég maradt versenyben, a Lockheed és a Boeing közös csapata, illetve a B-2-est a nyolcvanas években fejlesztő Notrhrop Grumman, amely végülis elnyerte a tendert. A riválisok épp a napokban jelentették be, hogy miután hiába támadták meg a pályázat eredményét a számvevőszéknél, lemondanak a további kísérletekről, hogy jogi úton, de technikai alapokon megtorpedózzák a Northrop győzelmét.

James természetesen nem kerülhette el a magyarázatot a hasonlóságra, sőt, nyilvánvaló rokonságra: a B-21-est az új követelményeknek megfelelően tervezték, de olyan módon, hogy a konstrukció felhasználhassa a ma már létező és „érett” technológiákat. Vagyis az amerikaiak egy viszonylag konzervatív megoldást választottak, de legalábbis azt a megközelítést, amely elviselhető költségek mellett komoly képesség-növekedést hozna anélkül, hogy egy kiforratlan, radikálisan új konstrukcióval próbálkozzanak, amihez több pénz és több idő is kellene.

A program teljes költségei így is 80 milliárd dollárra rúgnak, de ebből az összegből a fejlesztésen túl száz gép építését tervezik, ellentétben a B-2 Spirit alacsony példányszámával, ami egyébként iszonyatosan megnövelte, egészen kétmilliárd dollárig, az eredetileg 132 gépes flottának tervezett lopakodó stratégiai bombázó egy példányra eső költségét. A B-21-es viszont gépenként nem kerülhet többe 2010-es árfolyamon számolva 511 milliónál.

A légierő és a gyártó egyelőre túl sok részletet nem hajlandó elárulni a gépről, arról, mennyiben haladja meg ez a csupaszárny konstrukció a jelenlegi hasonló Spirit képességeit, teljesítményét. Nyilván ezzel a sárkánnyal a B-21-es sem lesz szuperszonikus, viszont lehetséges, hogy növekszik a hasznos terhelés, feltehetően sokkal modernebbek lesznek a fedélzeti rendszerek, akár a harci feladatokhoz közvetlenül kapcsolódó, mind a védelmi, mind a kommunikációs berendezések, és persze maguk a fegyverrendszerek is.

Ami pedig a legfontosabb: a rendszerek tökéletes integrációja, illetve a tökéletes digitális hálózati hadviselés lehetősége az ötödik generációs harci gépekkel. Illetve ennek úgymond ellentéte is: az, hogy teljesen autonóm módon, egyedül repülve hajtson végre feladatokat, hatalmas távolságokat berepülve, messze az ellenséges védelmi vonalak mögött.

Az is teljesen világos, hogy a B-21-esnek ugyanúgy, vagy még inkább alacsony észlelhetőségűnek, „lopakodónak” kell lennie, viszont feltehetően már olyan technológia révén, ami nem igényli azt a hatalmas kiszolgáló rendszert, azt a rendkívül sok ráfordítást emberi munkában és különleges anyagokban, mint amivel manapság kell egy B-2-est bevetésről bevetésre felkészíteni.

Természetesen ritka az olyan program, amely költségtúllépések és csúszások nélkül megússza, mindenesetre a típus szolgálatba állítását most 2025-re, vagyis kilenc év múlva tervezik: a „konzervatív” koncepció teszi ezt elképzelhetővé. A további részletek néhány hét múlva látnak napvilágot, már nyilván azok, amelyek egyáltalán nyilvánosságra kerülhetnek az amerikaiak eszázadi meghatározó stratégiai támadó típusáról. Ugyancsak hamarosan meghirdetnek még egy pályázatot – az új gép nevére.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk! Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső, idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!