Elhagyatott Bézé Taron

Szomorúan alakult a 329-es Bézé sorsa hétfőn: ahelyett, hogy vígan fel-le kocogott volna a 81-es vonalon, a fél napot Taron töltötte.

Mivel is lehetne jobban indítani az újévet, mint egy kiadós túrázással? Egyik társunknak az Országos Kékből hiányzott egy kisebb szakasz Nagybárkány és Mátraverebély között, így ide indultunk el január másodikán reggel – és hogy kellően lefáradjunk, még rátettünk pár kilométert a Szakadás-árok felé, jelöletlen ösvényeken. A hőn áhított mátraverebélyi pecsétet a vasúti megállóban helyezték el, szépen jelölik is a piktogramok, könnyű megtalálni. Azonban magának a pecsétnek csak hűlt helyét leltük, valaki magával vitte. Amíg a kolléga a pótpecsétet kereste a községháza udvarán, én a nemsokára érkező személyvonatok lefotózását terveztem meg. Az alig néhány kilométerre levő Tar állomásán kereszteznek a 81-es vonal személyvonatai, így tíz percen belül két vonatot is le lehet kapni a szomszédos Mátraverebélyen. A Hatvanba közlekedő járat 1-2 perc késéssel be is futott a megállóba, ahonnan gyors utascserét követően indult is tovább Tarra.

Hatvan felől is érkezett a Bézé, közben társunk is befutott a Kéktúra füzettel, és boldogan mutogatta pecsétjét, amivel az oldalpár kiteljesült élete egyik legfontosabb „okmányában”. Kértem még néhány perc türelmet, hogy a másik Bézé is meglegyen – bár időnk már igen szűkös volt így délután 3 óra után kicsivel. A vonat azonban csak nem jött, a Vonatdroid térképe kitartó mozdulatlan pöttyként jelezte Tar állomáson.

Így otthagytuk a mátraverebélyi megállót a vonatra várakozó egyetlen tanácstalan lánykával, akinek, mint kiderült, a következő vonatig ott kellett várnia, hacsak meg nem unta a szobrozást. A Mávinform tájékoztatása szerint az 5816-os személyvonat műszaki hibával fekve maradt Taron. Az utasok az egy órával későbbi járattal tudtak elutazni (reméljük, senkinek sem volt sietős dolga hétfő délután...), míg a 329-es Bézé forduló vonata helyett Somoskőújfalu és Hatvan közt pótlóbuszt indítottak.

Mi a hegyről jó másfél órával később értünk le Tarra. Szegény Bézé teljesen elhagyatva ott ácsorgott az állomáson, és még akkor is ott volt, amikorra hazaértünk Budapestre. És még órákkal később is... Késő este, 11 óra felé húzta be egy másik Bzmot Hatvanba a fekve maradt szerelvényt – addig is a tari kereszteket át kellett helyezni, így egész nap késések alakultak ki a vonalon.