Hetvenegyes Zsiguli eladó

Van annak már hat–hét éve is, hogy nem tudtam Máthé Zoli kérésének ellenállni: már nála is jobbára csak tétlenül állt a garázsban a most ismét eladósorba került Zsiguli, a neje nógatta, váljanak meg a járgánytól. Ha jól emlékszem, kétszázezret adtam érte a vasút megsüvegelt fotósának, és jóllehet, a családi UF-59-27 képe, lenyomata hetvenháromból még élénken mozgatta a fantáziámat, lelkesen fedeztem fel ismét a kürtkarikás kormányt, a babás lökhárítókat, cirilleztem végig újbeggyel a Zsiguli feliratot és állítgattam a kerek visszapillantót. Aztán úgy jártam, mint Zoltán, nem tudtam mit kezdeni a vágyott szerzeménnyel, főleg időm nem volt rá, mindössze egyszer kerekedtem fel vele hosszabb útra – a szekszárdi bornapokra…

Másodszor – annak is már három éve – a zamárdi Bölcsik-műhelybe vezetett az utam, azzal a határozott céllal, hogy a gépet tetőtől talpig felújíttatom. A szerviz vezetőjét nem nyomasztotta a feladat nagysága, bújta a netet eredeti alkatrészekért, rendszeresen konzultáltunk a kilakatolással és fényezéssel kombinált, némi pénz híján ötszázezerben megálló felújítás állásáról. Néhány hét elteltével a csillogó, fölényes biztonsággal vizsgázó verdát büszkén hoztam vissza a nagyfaluba. Néhány napig járkáltam vele, aztán szegény megint ott végezte, ahonnan néhány hete kiszabadult: a hidegkúti garázsban.

Hamarosan társat kapott – nem a hátsó traktusban tárolt Jawákra, Danuviákra, MZ-kre és a narancssárga Rometre gondolok, hanem a nagyobb fiam szerzeményére: az ötvenkettes, folyamatos restaurálás alatt lévő Ferguson traktorra. Kettejüknek egyre szűkebb lett a hely, és Marcell (vagy én voltam az?) egyszer megpendítette, nem kéne megválni a Zsigától? Mivel, az elkövetkező hat–hét évem ugyanúgy a soha el nem apadó teendők közepette telik majd, mint az ezt megelőző, mély lélegzetet vettem, hogy közhírré tegyem: 1971. augusztusi, felújított, első generációs 2101-es Zsiguli eladó.

Amiről egy hetvenegyes Zsiga megismerszik:
–„babás” króm lökhárító elöl és hátul,
– teli homlokfal,
–króm küszöbléc,
–fényvisszaverő prizma hátul mindkét oldalon a lámpák alatt,
–cirill betűs Zsiguli felirat hátul a jobb oldalon,
–ezüstszínű (fehér) műszerfalbetét,
–fehér számlap a műszeregységben,
–króm díszkarikás kormány,
–gázpedál alsó pontja rögzítve van a taposólemezre,
–tükör a jobb oldali napellenzőben.

A kerek, króm visszapillantó is megvan, de a felújításnál a szerelő ki tudja, milyen megfontolásból lecserélte egy későbbi verzióra. Az óra 5000 kilométert mutat, s mivel Zoltán nyolcvanvalahányezerrel vette, ez 105 ezret jelent. Az biztos, hogy az utóbbi fél évtizedben nem ment az autó kétezer kilométernél többet. A motor tökéletes, de a gyújtást időnként – ahogy az a Zsiguliknál megszokott – babrálni kell. A kocsin 2016 júniusáig van vizsga.

Hibák, hiányosságok:
1. A műszerfal egy helyen „elfáradt”, repedt.
2. Az ablakmosó folyadék zacskója ereszt, ragasztással javítható.
3. A korabeli Videoton rádió csak sistereg, az antenna hiányzik.
4. A szerszámos zsák pótlásra szorul.
5. Friss kőfelverődés a szélvédőn.
6. Én tennék rá fehér indexbúrát, de a vizsgabiztos nem engedte.

Elkótyavetyélni nem akarom, azt viszont nem tudom, mennyit lehet kapni érte. Mindazok, akiket kérdeztem, mondtak hatszázezer feletti összeget éppen úgy, mint félmillió körülit. Akit érdekel az autó, hívjon, és kitaláljuk, hogyan legyen.

Telefon: 06 30 9333 460

Az autó időpontegyeztetés után szinte bármikor (napközben) megtekinthető Budapest XI. kerületében.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!