Kalózok, nyugdíjba! 1. rész <br> A vadászból lett bombázó

Kelecsényi István   ·   2014.10.20. 16:15
cim

A Görög Légierő október 17-én rendezett ünnepségen búcsúzott a Vought (LTV) Corsair II. bombázó repülőgépektől. A Kalózok az Egyesült Államok légierejében és haditengerészetében is szolgálatot teljesítettek, valamint a Portugál Légierő is repülte a típust.

Az első szolgálatba állított A-7-esek <br>(fotó: wikimedia)

Az A-7 Corsair II. rövid története

Az A-7-est a VAX (Heavier-than–Air Attack Experiemental) program keretében tervezték, amelynek a célja az A4 Skyhawk támadógépnél nagyobb kapacitású hordozófedélzeti bombázó létrehozása volt. A Vought cég a kipróbált hordozófedélzeti F-8 Crusader vadászrepülőgép terveinek módosításával készített rövidebb, zömökebb, de nagy fegyverterhelésű bombázó repülőgépet. A Corsair (Kalóz) II. névre keresztelt repülőgépbe a Pratt & Whitney TP30P-6 típusú 50,5 KN erejű sugárhajtóművét építették be. A tervezet 1964. február 11-én megnyerte a tendert és az YA-7A először 1965. szeptember 26-án szállt fel. A bombázó korszerűségére jellemző, hogy az első HUD-dal (fejmagasságú kijelzővel) ellátott harci gép volt, amelybe az AN/APQ-116 lokátort is beépítették. A beépített gépágyúk mellett hat felfüggesztési ponton különféle szabadesésű bombákat, valamint a Walleye televíziós irányítású rakétát hordozhatott. Önvédelemre AIM-9L Sidewinder hőkövető rakéták szolgáltak. 1966-ban indult a sorozatgyártás és megkezdődött a US Navy kötelékében a típus rendszeresítése.

Az amerikai haditengerészet potens harci gépe<br>(fotók: aircraftinformation.info)

Az először 1967-ben Vietnamban vetették be. A tengerészeti szolgálat során később a bombázó modernebb AN/APQ-126 radart, valamint aktív zavaró berendezéseket, és TACAN-rendszert is kapott. A fegyverzetbe integrálták a Pave Penny célmegjelölő berendezést, és így a lézerirányítású Paveway bombák hordozására is alkalmassá vált, de szabadesésű bombákkal is tíz méteren belül maradt a találati pontosság. Fegyverzetébe kerültek az AGM-45 Shirke és AGM-88 HARM radarelhárító rakéták. Az amerikai haditengerészeknek az „A” változatból 199-et, a modernizált „B” modifikációból 196-ot, a C változatból - TF30-P-408 hajtóművel – 67 példányt építettek. A TA-7C kétüléses gyakorlóváltozatot az együléses bombázók átépítéséből készítették (24-et A, és 36-ot a C verzióból).

Az Amerikai Légierő parancsnokainak is felkeltette az érdeklődését a kiváló támadó, és megrendelték a D változatot, amelybe Allison TF-41-A gázturbinát szereltek, és a két Colt löveget egyetlen M61 Vulcan hatcsövű gépágyú váltotta. A lokátorok is változtak, az USAF változatok AN/APN-185 navigációs és AN/APQ-116 terepkövető lokátort kaptak. A fegyverzetbe atomeszközök is bekerültek, az A-7D verziók B28, B43, B57, B61 termonukleáris bombákat is hordozhattak.

Az előd F-8-assal ellentétben nem volt szuperszonikus, de sokkal nagyobb volt a teherbírása, a hatótávolsága

A D verzióból 496-ot építettek, a flotta és a légierő bombázói a Vietnam elleni légiháborúban hajtottak végre sok bevetést.

Az amerikai flotta a vietnami háború során gyorsan kirepülte a gépeiből az üzemidőt, ezért A-7E típusjellel 529 korszerűsített változatot rendelt, AN/APN-190 navigációs és AN/APQ-126 terepkövető lokátorral. A gépek gyakorlatilag navalizált D változatok voltak.

A Kalózokat a vietnami háború után a grenadai és libanoni konfliktusban is bevetették. 1983. december 4-én az egyik A-7 támadót a szíriai légvédelem Libanon felett lelőtte. 1986-ban a Líbia ellen bevetett A-7E verziók AGM-88 HARM és AGM-45 Shirke típusú radarelhárító rakétákkal támadták a légvédelem állásait.

Az utolsó nagy hadszíntér: az első Öböl-háború

Az amerikai változatokat lassan kivonták az első vonalból. A flottánál analóg műszerekkel telezsúfolt pilótafülkéjű és a hangsebesség alatti típus utódja az F/A-18, a légierőnél pedig az F-16 lett. Az iraki Sivatagi Vihar hadműveletben már csak a USS John F. Kennedy VA-46. és 72. századai repülték a típust. A Vörös-tengerről indított bevetéseken tv-irányítású Walleye és HARM rakétákkal támadták az iraki erőket, valamint jelentős mennyiségű tanker bevetést is végrehajtottak.

Az első vonalbeli működés után a gépek a Nemzeti Gárdához kerültek, de 1993-ra az utolsó példányok onnan is kikoptak.

A híres fekete demo-gép Kecskeméten is szerepelt <br>(fotók: a szerző)

A Vought az exportpiac felé is kacsingatott, az A-7G változata a svájci tenderre nem volt megfelelő, de az A-7H változatból hatvanat építettek a görög légierőnek. A H (hellén) gyakorlatilag a hajófedélzeti „E” verzió volt, de légiutántöltési képesség nélkül. A TA-7H a kétüléses görög változat típusjele.

A portugál légierő A-7P repülőgépeinek negyvennégy gépes sorozata az E modifikáció F30-P-408 gázturbinás átépítése volt. A TA-7P-k kétüléses portugál gyakorlógépek voltak. Portugális 1999-ig alkalmazta a gépeket, az utolsó üzemeltető 304. századot 63 ezer 600 óra repülés után F-16 vadászbombázókra fegyverezték át.

A Vought LTV A-7 bombázó repülőgépek gyártását 1983-ban fejezték be, összesen 1545 példányt építettek belőlük.

Hozzánk két példány jött a görögöktől statikus bemutatóra

Kalózok a görög légierőnél

Az A-7H bombázók története 1975. május 6-án indult Görögországban. Ekkor kapta meg az első gépét a Hellén Légierő.  A hatvan együléses szállítása mellett öt TA-7H gyakorlóbombázó is Görögországba került. A típussal az F-84 Thunderstreak vadászbombázókkal repülő századokat fegyverezték át. A Kalózok a 340. és a 345. századdal a krétai Souda Bay bázisra, a 347-sek Larissza repülőterére települtek. A kétüléses típusok Larisszában, valamint az Andravidai harckiképző ezrednél repültek.

Fő bevetési profiljuk az alacsony repülés, tengermelléki és hajó elleni támadóbevetések. A gépek általában aszimmetrikus fegyverzettel repültek, tehát egyik szárnyon egy póttartály, a többi három külső tartón levegő–föld fegyverek, illetve belső függesztésben AIM-9P hőkövető rakéták. Az A-7 bombázó századokat az 1990-es években az Araxosi légibáziosn összevonták, üzemeltetésük így egyszerűbbé vált.  A gépek közül harminchat példányt modernizáltak és ezeket 1993-ban kapta meg a 116. repülőezred 335. Tigers és a 336. Olympos (Mira) százada.

Az utolsó nagy nemzetközi fellépés: Fairford, 2014

A gépekből lassan kifogyott az üzemidő, valamint érkeztek az új típusok is a görög légierőhöz, így 2008-ban a Tigriseket is átfegyverezték F-16 Block 52+ vadászbombázókra. Az egyetlen üzemeltető a 336. Olympos század maradt, ahol tizenöt A7E, két A-7C együléses és három kétüléses TA-7 maradt az eredeti hatvan gépes állományból.

(Folytatjuk)

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek