Mérlegre az utassal! Egyelőre csak felmérésként…

Aki nem akarja, hogy megmérjék: bemondás és becslés. Súlyosabb átlag esetében vajon kivesznek-e üléseket a kabinból?

Egyelőre csak a kategóriák tisztázására, de távlatokban talán általános gyakorlatként javasolja az FAA az (amerikai) utasok mérlegelését. Az ok egyszerű: az amerikaiak egyre kövérebbek lesznek, és egy repülőgép biztonságos üzemeltetéséhez korrekt súlyadatok szükségesek, amelyek alapján a gépek terhelési dokumentumai, súlypontszámításai elkészülhetnek. A jelenlegi gyakorlat átlagsúlyokkal számol utasonként, és csak a gyerekek esetében tesz különbséget, de a szövetségi hatóság úgy véli, új mérés-sorozattal kell tisztázni, hogy egy-egy vonalon, egy-egy típuson valójában mennyi az utasok súlya, és ennek alapján kell megállapítani a súlystandardokat.

Az FAA szerint a probléma elsősorban a kisebb, vagyis hetvenegynél kevesebb üléssel repülő gépeknél jelentkezhet, amelyek esetében a standard súlytól való eltérés jelentősebb hatással lehet a paraméterekre. Az, hogy mennyire méretes utasok jelentkeznek a repülésre, a különféle vonalak szerint is változhat, de más lehet az aktuális utastömeg évszakonként is.

Ezért van szükség arra, hogy a hatóság javaslata szerint háromévenként minden légitársaság meg kellene, hogy ejtse ezeket a méréseket, amelyek ebben a körben olyanformán önkéntesek, hogy vagy rááll a mérlegre az utas, vagy bemondja a pultnál dolgozónak, hogy hány kiló, amit viszont az alkalmazott, ha láthatóan nem tűnik reálisnak a közlés, öt kiló erejéig felül is bírálhat. És még egy fontos részlet, más utas nem láthatja, mit mutat a mérleg.

A javaslattal kapcsolatban a beszámoló megjegyzi, hogy már eddig is akadt légitársaság, a Samoa Air, amely kifizettette az utasokkal a saját túlsúlyukat, hasonló tapasztalatot szerzett a szerző a Maldív-szigeteken, ahol az ottani reptériek elsősorban a külföldi utasokat állították mérlegre. A javasolthoz hasonló felmérést végzett az Air New Zealand, az Uzbekistan Airways pedig mérte, de nem büntette plusz tarifával az utasait.

A nagy kérdés, hogy a felmérés-szerű mérési program lezártával bevezetik-e általánosan az utasok testsúlyának kötelező tisztázását. Ami egyébként egy momentummal megnövelné a beszállás előtti procedúrákat, és kérdés, hogyan lehet összehozni ezt az internetes becsekkolással, vagyis ha visszatér a covid-előtti világ, lehet, hogy ez jelentősen növeli a repterek zsúfoltságát. A másik lehetséges következmény viszont az lenne, hogy ha szükséges, csökkentsék a gépek kapacitását, emeljenek ki egy-két üléssort, ami a biztonságon túl azzal a sokaknak örvendetes következményekkel járna, hogy így nagyobb lábhelyet teremtenek az utasoknak. Ami viszont érdekessé teszi a low-costok és a hagyományos társaságok versenyét, merthogy a diszkontok gépei rendszerint „fullra” vannak székezve, és az üzleti modell lényege, hogy ugyanaz a járat a lehető legtöbb utast szállítsanak.  

A légitársaságok elég keményen lobbiznak azügyben, hogy a felmérés ellenére semmiféle változás ne történjék a gépek kapacitásában. A járvány előtti időszakban sokkal inkább volt jellemző, hogy a gyártók, főképp a diszkontok nyomására, az adott típusváltozat eredeti ülésszámát is megnövelték.