Reptérsirató: Meigs Field különös pusztulása

A kisgépes repülőterek közül kevés volt híresebb, ismertebb világszerte, mint a Chicago belvárosától nem messze fekvő Meigs Field, ez a mesterséges szigetre épült, 1200 méteres, pontosan észak–déli pályával működő General Aviation légikikötő. Része volt a nagyváros életének, turisztikai látványosságként is szerepelt, ráadásul, tán épp pályája igen egyszerű tájolása miatt, alaprepülőtere lett a Flight Simulator kiadásoknak.

De kevés repülőtér élete ért véget olyan drámai és furcsa módon, mint tíz éve Meigs Fieldé. 2003. március 30–31-én, egyetlen éjszaka alatt tették tönkre, buldózerekkel vájt hatvan centiméter mély X-alakú árkokkal a pályát, miközben tizenhat repülőgép még a forgalmi előtéren várakozott, jó néhány pedig más repülőterekről repült volna át ide másnap reggel.

A Northerly Island eredetileg egy különleges építészeti vízió első megvalósulása volt még a harmincas években: mesterséges félszigetek egész sora futott volna a Michigan-tó partja mentén, de ezekből csak ez az egy épült meg, majd vált a város General Aviation-repterévé a második világháború után. Élénk volt a forgalma, és közben Chicago két nagy repterét is tehermentesítette a kisgépes berepülésektől. Rengeteg ember számára ez volt az első repülés helyszíne, mert egy volt háborús pilótákat tömörítő szervezet, a Tuskegee Airmen, Inc. ingyenes szoktatórepüléseket nyújtott havonta az érdeklődő fiataloknak.

Súlyos sérültekkel és beültetendő szervekkel szállt le sokszor mentőgép Meigsen, még menetrend szerinti járatai is voltak a reptérnek, sőt, többször fordult elő, hogy az Egyesült Államok elnöke chicagói látogatása esetén is itt érkezett meg a városba: az Air Force One O’Hare vagy Midway pályáját használta, de onnan helikopterrel Meigsre hozták az elnököt, hogy a nagy repterek és a városközpont között ne kelljen megbénítani a forgalmat.

Chicago számára Meigs Field fontos csomópontja volt a gazdasági fejlődésnek is, bevételt hozott, illetve élénkítette az üzleti életet. Meigs inspirálta London City megépítését is az egykori dokkok helyén, sok más nagyváros mellett Torontóban ma is létezik és remekül prosperál egy olyan kisgépes repülőtér, amely egyenesen a város szívében fogadhatja az utazókat. Meigs esetében ráadásul fontos lakóövezeteket nem érintett a felszálló és az érkező forgalom, vagyis környezetvédelmi terhet nem jelentett a városlakók számára.

A reptér felszámolása azonban az 1989-től egészen 2011-ig, vagyis 22 éven át hatalmon lévő Richard M. Daley polgármester egyik fontos célja lett. A városvezető, akinek periódusa alatt Chicago valóban komoly fejlődést mutatott, de akinek projektjei mindig többe kerültek az eredetinél és sokak szerint komoly korrupciós szaguk volt, már 1994-ben bejelentette, hogy a repülőtér helyén parkot akar létesíteni. 1996-ban néhány hónapra sikerült is leállítania Meigs Field működését, de 1997 februárjában megint újraindult a forgalom. 2003-ban azon a bizonyos éjszakán azonban Daley, minden előzetes figyelmeztetés vagy indoklás nélkül, beindíttatta a buldózereket, de előtte a rendőrséggel záratta le a szigetet, hogy senki ne lássa, mi történik.

Hasonló esetben, vagyis ha egy pályán megszűnik a fel- és leszálás, egy nagy, feltűnő, festett X-jelzés minden repülőember számára egyértelmű és kötelező jelzés a használatának megtiltására, de a polgármester nem elégedett meg ennyivel, és tönkretetette a pályát. Sokak szerint nemcsak azért, hogy visszavonhatatlanná tegye Meigs pusztulását, hanem hogy megmutassa, ezt is megteheti. A Szövetségi Légügyi Hivatal, az FAA később megbírságolta a várost, mert elmaradt az ilyen esetben kötelező 50 napos figyelmeztetési és türelmi időszak.

A döbbent és felháborodott repülőtársadalomnak a polgármester a buldózerek éjszakája után azt tálalta, hogy az előtéren maradt gépek „a másik párhuzamos pályán” szállhatnak fel és hagyhatják el a repteret: valójában párhuzamos pálya sosem létezett, a gépek a gurulóútról startoltak, hogy soha vissza ne térjenek Meigs Fieldre.

A polgármester ezen a tájékoztatón végső érvként a terrorizmust használta. Nem volt még túl messze 2001 szeptembere, és azokban a hetekben indult be a második iraki háború: feltehetően a hatóságok is valamivel megértőbbek voltak a váratlan intézkedés miatt. A pilótaszervezetek és más civilek pedig hiába tiltakoztak, a félsziget a város tulajdona volt és maradt. Ami pedig a biztonságot illeti: mivel a reptér megszűnt, a reptér körüli légteret átminősítették, így most már kétoldalú rádióforgalmazás kötelezettsége nélkül bárki háromszáz méterre megközelítheti a levegőben a belvárosi felhőkarcolókat.

A kiterjedt amerikai repülővilágot megrázó esemény tizedik évfordulóján egy a Meigs örökségének megőrzésére alakult civil szervezet megkérdezte Daley utódját, feléleszthető-e a repülőtér, a válasz rövid elutasítás volt, maga Daley pedig erről a témáról nem volt hajlandó szóba állni az őt megkereső újságírókkal. Internetes fórumokon olyan feltételezések is olvashatók, hogy Daley egy nagyszabású ingatlanüzletet fedezett volna a maga park- és ökocentrum koncepciójával, de az ingatlanpiac összeomlása után ez már nem volt aktuális. Olyan feltételezésekről is olvasni, miszerint a polgármester a felesége nevét szerette volna a félsziget, illetve a park révén megörökíteni.

De igazi park még tíz évvel a beton feltörése után sem keletkezett a Nothery Islanden, a tervek nagy részét még most sem valósították meg. Egy szabadtéri koncertek rendezésére alkalmas létesítményt kialakítottak ugyan, de a sziget nagy része ma egy eléggé kietlen, üres mező, néhány ösvénnyel és egy pavilonnal. Az igazi nagy beruházást a város vezetői a következő évekre ígérik, de sokak szerint kétséges, lesz-e rá pénz.

Még egy jellemző gondolat a Meigs drámai pusztulása kapcsán egy amerikai pilóta szájából: egy mérföldnyi autópálya az pontosan egy mérföldet jelent, de egy mérföldnyi felszállópálya: út az egész világ felé.