Sivatag, űr, Afganisztán, Hudson: tömény repülőfilmek fesztiválja

Ma már szinte minden filmben szerepel repülőgép, vagy a kalandfilm részeként, esetleg fő helyszíneként, akár mint mondjuk amikor egy romantikus alkotás hőse vagy hősnője érkezik vagy indul – node ezek igazi repülős filmek! – szakította meg morfondírozásomat a „Saint Exupéry Aviation Filmfestival” kitalálója és fő szervezője – töményen repülős filmek!

Angyal László nevét egyébként jól ismeri a magyar repülőtársadalom, ő maga is pilóta és ejtőernyős (még ha momentán nem is él a szakszója), de amiről igazán híres: csodálatos fotói, amelyek először 1981-ben, Hullámzó láthatár címmel rendeződtek albummá és lettek kötelező lakói a repülőszerelmesek könyvespolcának. A szerző azóta is változatos formákban népszerűsíti a repülést, kiadott kalandregényt Gripenekkel és Gripen-pilótákkal a főszerepben (Megváltó felszáll), kiadta az Aviator című, különösen szép kiállítású periodikát, járja a világot, ír és fotózza vagy a gépeket, vagy a tájakat, vagy a gépeket a tájakkal a háttérben... És mondhatni, a csodálatos francia pilóta-szerző, Saint Exupéry kultuszának egyik legfontosabb ápolója Magyarországon.

A filmfesztivál házigazdája ennek megfelelően a Francia Intézet, és innentől kezdve szintén logikus, hogy a három nap alatt látható filmek egy része is francia. A szerdai megnyitó után egy Saint-Exupéry életéről szóló rövidfilmet vetítenek, utolsó repüléséről, halála előtti gondolatairól.

Majd következik a Vadászpilóták – Les Chevaliers du ciel, egy francia nagyjátékfilm: a története nem annyira fantasztikus, de a felvételek pompásak, akár Afrikában, akár Párizs felett kergetőznek épp a gépek. Ugyancsak szerdán kerül sorra a Kandahár című orosz alkotás, egy leszállításra kényszerített, lőszert szállító Il-76-os és a talibánok fogságába került személyzete afganisztáni kalandjairól – a film megtörtént esetet dolgoz fel.

Csakúgy, mint egy másik nagyfilm, immár csütörtökön (jónéhány látványos kisfilm levetítése után): a Különleges alakulatok – Forces spéciales, szintén Afganisztánban játszódó, ugyancsak valóságos eseményeken alapuló látványos mozi egy túszmentő akcióról; ez a két alkotás egyébként nem szerepelt a hazai mozik műsorán.

Ennek a filmnek a kapcsán érkezik Budapestre (a korábban meghirdetett Edwin Aldrin helyett, akinek ideutaztatásához nem volt elég a támogatás...)  a fesztivál díszvendége, az egykori ejtőernyős-kommandós parancsnok, sok valóságos bevetés részese, Marc Muzard, akivel Angyal László péntek délután tart egyórás beszélgetést, utána a Gagarin című orosz film következik: méltatlanul kevesen nézik a mozikban, pedig szép, ritka feltételekkel kecsegtető és sokak szerint hiteles is ez az alkotás. A pénteki vetítéseket a Kötelék nélkül – Cutaway című amerikai film zárja, hogy az ejtőernyősöknek is meglegyen a maga örömük, kábítószersztori sok szép ugrással.

A szombati fő attrakció megintcsak egy olyan film, amit jó lenne, ha minél többen látnának, mert a szakma többsége szerint is „majdnem kifogástalan”, miközben a laikusaknak is izgalmas módon meséli el az elmúlt évtizedek egyik legfantasztikusabb kényszerleszállásának történetét, nem beszélve az ügy utóéletéről, és a személyzet harcáról az igazáért: természetesen a Csoda a Hudson folyón című amerikai játékfilmről, Sullenberger kapitány és a vízreszállt utasszállító történetét feldolgozó, a világban igen nagy sikert arató moziról van szó.

Ezután, tehát szombat este lesznek a záró mozzanatok: a háromtagú zsűri (elnöke Farkas Bertalan) döntése nyomán alakul ki a fesztivál legjobb filmjeinek sorrendje. Remélhető, hogy a többek közt a HungaroControl támogatásával szervezett fesztivál valóban megmozgatja majd a repülésszerető nézőket, nem beszélve a témához vonzódó laikusokról.

Ami pedig Angyal László fesztiválon túli terveit illeti: már megírta annak a nagyjátékfilmnek a forgatókönyvét, amely a Magyarországra a második világháborúban ejtőernyővel ledobott Szenes Hanna sorsával foglalkozik, most már csak össze kell hozni a szükséges húszmillió dollárt a forgatásra.