Lightning II: megint szerkezeti hibát találtak

Nem egyszerű az élete a Lockheed-nek: az F-35 Lightning II-es vadászbombázó repülőgép újabb, jelentős hibáját volt kénytelen jelezni, és persze megoldani. A repülőgép szárnyának elülső tartóeleméről van szó. A gond vélhetően a földi, a gép tartósságának vizsgálatára szolgáló „gyötrőpéldányán” jelentkezhetett.

A szárny szilárdságát alapvetően meghatározó tartóelemet át kell tervezni, mert 2800 órányi repülési időnek megfelelő terhelés után repedések jelentek meg a gép szárnyának belépőéle és a törzs csatlakozásánál beépített, alumínium ötvözetből készült tartóelemen. Az eredeti elvárás ugyanakkor 8000 repült órát jelent, melyet 16 ezer repült órának megfelelő terheléses teszt igazolna a nagy-britanniai Brough-ban, a BAE telephelyén. Itt a hiba a hagyományosan fel-és leszálló, szárazföldi F-35A változaton jelentkezett, de ez az elem azonos minden, így a hajófedélzeti üzemeltetésű F-35C és a helyből fel- és leszállni képes F-35B változatokon is. A hiba oka nem gyártási, hanem tervezési problémákból adódik, így a tartóelemet újratervezik.

A Lockheed szerint a hiba kijavítása nem jelent újabb költségeket vagy csúszást. A sorozatpéldányok lassú ütemű építésének ötödik sorozatától (az AF31 és a BF-35 jelű példányoktól felfele), 2011. negyedik negyedévétől már az újratervezett elemet építik be a gépekbe. A régebbi, már legyártott vagy gyártás alatt álló gépek (ezek száma 64 darab) majd abban az „egységcsomagban” kapják meg az új tartóelemet, melyet a tapasztalatok alapján kialakított végleges változatra átépítéshez állít majd össze a Lockheed. A hiba nem jelentős annyira, hogy a 45 munkanapra becsült kicserélést soron kívül kelljen elvégezni, így olcsóbbá válik a többi elem vagy rendszer átépítéséhez hozzácsapni ezt a lépést is.

Az bizonyos, hogy a kinevezéséhez szükséges kongresszusi meghallgatásán Ash Carter, a  leendő védelmi miniszterhelyettes és a Pentagon védelmi beszerzésekért jelenleg felelős vezetője, kemény kérdésekre számíthat az F-35 projekttel kapcsolatban. Nem segíti helyzetét, hogy még azt sem lehet tudni: mennyibe kerülnek majd a sorozatgyártott példányok. A Lockheed Martin ragaszkodik a 2010-es árakon számolva 65 millió dollárhoz, mely persze „üresen”, azaz zavarórendszerek, célzókonténer, éjjellátó, sisak, külső üzemanyagtartály, elektronikai harci rendszerek és más, a vadászbombázó léthez elengedhetetlenül szükséges eszközök nélkül értendő.

Az F-35-ös projektiroda és a Pentagon költségvetési tervezési irodája ugyanakkor más számokkal dolgozik. Sőt, a Pentagon már többféle gyártott példányszámmal dolgozik, így még inkább zavaros a kép: ha csökkentik a hadrendbe álló gépek számát, az egy sorozatgyártott gépre eső fejlesztési költségek megnőnek – így a gép példányonkénti ára is. A Pentagon egyes hírek szerint a jelenlegi árfolyammal számolva 111 millió dollárral kalkulál, míg a JSF programiroda figyelmeztet: a 65 milliós, gyakran hangoztatott árban például nincs benne a repülőgép Pratt & Whitney F135-ös hajtóműve sem, így az minimum félrevezető.