Az elragadó orosz lány
Korábban akárhányszor beszéltünk Kirkovits Imrével, a soproni mozdonyvezető rendre az elragadtatottság hangján szólt vasúttársasága nagyteljesítményű dízelgépéről. Természetesen a típusismeretit is megszerezte a mozdonyra. Legutóbbi ludmillás élményeit először csak levélben, közvetlen környezetével osztotta meg, de rávettük arra, hogy írását ebben a blogban is kiposztolhassuk. Íme:
„Csütörtökön és pénteken tehervonatoztam Sopron-Szentgotthárd között. Gondoltam egyet, és még szerdán megérdeklődtem a főnökeimtől, hogy mit szólnának, ha ezt az orosz lánnyal csinálnám, úgysincs jobb dolga. Ők röviden annyit mondtak, rajta. Úgyhogy a következő két nap teljes eufóriában telt. Húztam vele rövid és könnyű vonatot, hosszút és nagyon nehezet – 2123 tonnásat –, és ezek után ki merem jelenteni, hogy igen, ez egy nagyon kezes és jó mozdony. Egy tüsszentés nélkül dolgozott akár vonali menetről volt szó, akár finoman mozgó tolatásról. Ezzel a nagy batárral szinte leheletfinoman lehetett vonatra járni, összezárni, vonattal indulni. A 2123 tonnás menet számomra egy olyan élmény volt, hogy szó szerint futkosott a hátamon a hideg, amikor Alsórönökről vonatkereszt után elindultam. A Szergejnek is csodaszép hangja van, amikor úgy istenigazából nekifeszül a munkának, de az kismiska ehhez képest. Amit ez a gép művelt, azt hallani, látni kell. Én is csak füleltem, és figyeltem. Itt értettem meg, mi az a nehézindítás, amit a géphez kiadott szakirodalomban olvastam. Ott írták, hogy szükség esetén indításkor rövid időre (egy perc) engedélyezett a 6000 A vontatómotor-áram is. Hát őkelme megelégedett 4500 A-ral is, úgyhogy szerintem van még benne erő. Igaz, Gotthárdig 60 kilométeres sebességre gyorsultunk »csak« (a távolság körülbelül 11 kilométer), de addig fütyült, sípolt, morgott és ordított az egész gép, én meg csak olvadtam bele az ülésbe az ámulattól. Ezért úgy gondolom, ha ezután is legalább ilyen szinten tudjuk tartani az üzemkészségét, bízhatunk benne. Úgy tűnik, esély és hajlandóság a vezetés részéről jelenleg van, kéne egy kis szerencse, hogy ez meg is maradjon.”
