A szolid Finnar, és a China Airlines műrepülő Jumbója

A tavaly adatok összegzésével kialakult a legbiztonságosabb és persze a legkevésbé biztonságos légitársaságok listája, amit a Jet Airliner Crash Data Evaluation Centre (JACDEC) állított össze, méghozzá az elmúlt harminc év adatai alapján. A lista a világ legnagyobb hatvan légitársaságát sorolja be a biztonság adatai alapján.

Mint a táblázat fejlécében is látható, a biztonsági mutató része, volt-e az elmúl5t három évtizedben teljes gépvesztesége az illető társaságnak, ha igen, hány veszteség, illetve súlyos esemény nélküli év telt el azóta, ez azért fontos mutató, mert jelzi, hogy egy-egy esemény következményeit és tanulságait mennyire veszik komolyan a társaságok.

A különféle kisebb-nagyobb incidensek, balesetek, események összegzését arányosítják a cég által lerepült utaskilométer mennyiségével. Figyelembe veszik a nemzetközi repülésbiztonsági auditok eredményét és hozzáadódnak a társaság értékeléséhez annak az országnak a biztonsági faktorai is, ahol be van jegyezve. A társaságok gépeivel történt baleseteket, eseményeket mindenképp belefoglalják az értékelésbe, függetlenül attól, ki, illetve milyen más szereplő volt a vizsgálatok szerint az okozója egy-egy eseménynek. Mindezek figyelembe vételével a társaság egy úgynevezett JACDEC indexet kap, ezzel határozható meg a helyezés a biztonsági listán.

Nos lássuk magát a sorrendet: a világ legbiztonságosabb légitársasága a Finnair, őt követi az Air New Zealand, a Cathay Pacific, az Emirates, az Etihad, az EVA Air, a TAP Portugal, majd a Hainan, a Virgin Australia és a British Airways zárja az első tíz helyezett listáját. Az első kilenc helyezettnek egyetlen gépet sem kellett leírnia az elmúlt harminc évben, a Britishnek volt gépvesztesége – épp most öt éve – de az nem követelt áldozatokat. Persze ezek között van olyan légitársaság is – például az előkelő helyezett Emirates – amely nem is létezett még harminc éve.

Ami elsőre megállapítható, az az, hogy a legbiztonságosabb társaságok listájában dominálnak az ázsiaiak, és érdekes mód nincs egy észak-amerikai társaság nem. A dolog persze ellentmondásos: az Egyesült Államokban évek óta nem történt halálos közforgalmi légibaleset, Ázsiában pedig idén is, sőt, egy nigériai katasztrófa után itt volt a legsúlyosabb, a Bhoja Air pakisztáni balesete.

A Finnair és az Air New Zealand biztonságossága szakmai körökben de az utazók között is közismert, a Cathay Pacific a legrégebbi ázsiai társaságok egyike, a két emirátusi, az Emirates és az Etihad jó helyezéséhez nyilván hozzájárul ezeknek a légitársaságoknak a meglehetősen fiatal, modern flottája is, ez a Hainanra is igaz lehet. Vagyis a tradicionális, sok évtizede beágyazott repülésbiztonsági filozófiával rendelkező társaságok éppúgy ott vannak a toplistán, mint a frissen alakult, és nagyon fiatal flottával repülő feltörekvő cégek. Ami összességében persze azt igazolja, hogy nem a flotta életkora, hanem az üzemeltetés feltételrendszere a döntő.

Hogy miért kerül egy légitársaság viszont a listán a legalsó tíz, tehát a legkevésbé biztonságos cégek közé, ez persze más és más okokkal magyarázható. Először is maga a negatív sorrend hátulról: a legkevésbé biztonságos, a sorendben a hatvanadik a China Airlines, aztán: a TAM, az Air India, a GOL, a Korean Air, a Saudia, a Turkish Airlines, a Thai Airways, a South African Airways és az ausztrál SkyWest.

A lista ezen szereplőivel történteket az adatbázisok meglehetősen pontosan nyomon követik: a sereghajtó tajvani China Airlines például az elmúlt három évtized során nem kevesebb, mint hét nagygépet vesztett! 1994-ben egy Airbusa katasztrófájakor 264, 1998-ban szintén egy A300 elvesztésekor 196, 2002-ben egy 747-ese balesetekor 225 ember halt meg, és sajnos nem telt el túl sok idő 2007, az utolsó gépvesztesége óta, amikor egy 737-ese Okinaván a reptéren üzemanyagszivárgás következményeként teljesen elégett, szerencsére itt nem voltak áldozatok. Ugyancsak ennek a légitársaságnak a 747-ese került bajba nem sokkal az amerikai partok előtt, a Csendes-óceán felett, amikor egy hajtómű kiesésének alapos „elkezelése” következtében, és miután a személyzet a sebességre sem figyelt, a Jumbo átesett és kényszerű „műrepülésbe” kezdett a víz felett, szerencsére végül az 5g-s(!) manőverekből sikerült kivenni a gépet és szerencsésen leszálltak vele. És persze ez az 1985-ben történt súlyos esemény is beleszámít még a 30 év történetébe, az értékelésbe.

A brazil TAM-nak, az utolsó előtti helyezettnek 2007-ben volt emlékezetes katasztrófája Sao Paoloban. A Turkish nagyon gyorsan növeli a flottáját, és nyugati szakportálokon időnként felbukkannak „érdekes” mozzanatok a társaság személyzeteinek munkájáról. És még sorolhatnánk tovább: egy kis keresgélés a különféle táblázatokban, akár a JACDEC oldalán, akár az Aviation Safety Network számai között, eléggé pontos magyarázatot ad a listához.

Mint látható, európai és észak-amerikai légitársaságok egyáltalán nincsenek az utolsó tízben. És még egy fontos sajátosság: a tavalyi legsúlyosabb baleseteket elszenvedő légitársaságok pedig egyáltalán nem szerepelnek köztük, vagyis nem tagjai a legnagyobb hatvan klubjának. Úgy tűnik tehát, hogy a nagyobb légitársaságok nagyobb biztonsággal repülnek, pontosabban: a kisebb társaságoknál – különösen Afrikában és Ázsiában – nagyobb probléma a szabályok betartása, a tökéletes karbantartás, képzés, és a kifogástalan üzemeltetés.

A dél-afrikain kívül nem képviselteti magát a fekete kontinensről a listán egyetlen légitársaság sem, miközben a baleseti statisztikákat bőven vezeti ez a térség. Ami láthatóan nem csak egyszerűen repülésbiztonsági jelenség, hanem egyben annak kérdése, sikerül-e Afrikában megteremteni a kiterjedtebb, biztonságosabb, nagyobb légitársaságokkal zajló, igazán fejlett légiközlekedést.