A vonat, aminek minden jelző szabadot mutat
A Paksi Atomerőmű fűtőanyaga, az uránium-dioxid, pasztillák formájában érkezik Oroszországból. Az alapanyagot az atomerőművek ellátására (az uránbányászattól a kazetták feldolgozásáig) szakosodott TVEL óriásvállalat szállítja orosz poggyászkocsira hajazó speciális vagonokban. A 2-5 vagonos szerelvény Záhonynál lép be az országba, ahol a tengelyátszerelés után kiegészül a vonat két végén 1-1 közvetítőkocsival és a kommandósokat szállító 1-1 kormányzati kocsival. Innen nyílt titok a vonat útvonala: a ceglédi deltán át egy Szili vezényletével Kiskunfélegyházáig jut, ahol Kiskunhalas felé veszi az irányt. Innen egy Csörgő veszi át a villanygép helyét. Az M41-es Baján, Bátaszéken, Rétszilason és Mezőfalván át csörög az atomvonattal Paks felé.
Mezőfalván az irányváltás miatt megállásra kényszerül a menet. Sehol az országban nem zavarják le olyan gyorsan a mozdony körüljárását, mint a mezőfalvi éjszakában... Pakson az érkezett szerelvényről lekapcsolják a kormányzati kocsikat, a vonat érdemi részét pedig az erőmű Bobója behúzza az iparvágányra. Az atomvonat Paks környékén már éjjel jár, a dátumokat, időadatokat az illetékesek igyekeznek minél tovább titokban tartani. A rendszer a maga módján jól működik, az átlagemberek a legritkább esetben érzik bármi jelét annak, hogy az éj leple alatt egy különleges vonat járt a környékükön.
Az atomvonat kirakodása néhány napot igényel, az üres szerelvény semmilyen különleges figyelmet nem kap. Nincsenek kommandósok, a vagonok pedig egyszerű tehervonatokba sorozva jutnak el Záhonyba. A két kormányzati kocsit még a rakott vonat közlekedésének éjjelén elviszik Paksról, ezeket az előfutó dunaújvárosi Szergej dolga a Vasúttörténeti Parkba továbbítani.
