Csörgő-mészárlást tartott a MÁV

Ürítgeti a kukát a MÁV-Start: július végén tizennégy mozdonyt töröltek az állományból. A jelenlegi selejtezési hullám körülbelül két éve kezdődött: 2016-ban ötven év körüli Sziliket (V43), régóta leállított Csörgőket (M41), Dácsiákat (M43), Bzmotokat vittek Miskolcról a sátoraljaújhelyi bontóba, tavaly pedig Púposokra (M40), Bobókra (M44), Dácsiákra (M43) és néhány Szilire került fel a nagy S betű, valamint a selejtezés dátuma. Előzőleg 2010-ben és 2011-ben kukáztak nagy számban mozdonyokat: főként Zetorokat (M31), Gokartokat (M32), Dácsiákat, Bobókat, Szergejeket (M62). Az áldozatok között mindegyik alkalommal leginkább kiöregedett, jó ideje nem használt dízelgépeket találunk, melyek már ledolgozták a nekik szánt időt, sokezer kilométert megtéve és sokmillió tonnát megmozgatva.

Az aktuális feketelista szereplőiről álljon itt egy-egy rövid nekrológ. Memento mori.

A kukázott mozdonyok legnagyobb részét M41-esek teszik ki, köztük az egyik legidősebb Csörgővel, a szombathelyi 418 105-össel, amit a Ganz-MÁVAG 1973-ban gyártott 1973/1576-os gyári számon, DHM7-1-es gyári típusként. A MÁV 1973. július 3-án vette állományba M41 2105-ös pályaszámon. Negyvenöt éve alatt szinte az egész országban dolgozott: a fővárosi Hámán Kató (később Északi) Fűtőháznál kezdett, de tartozott Székesfehérvárhoz, Celldömölkhöz, Hatvanhoz is, végül a vasi megyeszékhelyhez került. Habár megérte a 2011-es átszámozást, 2013-ban leállt. Néhány éve alkatrészbányának áthozták Debrecenbe, ahol a használható dolgok elfogyasztása után július 24-én selejtezték.

Az M41 2117-es (gyári típus: DHM7-3, gyári szám: 1974/1755) 1974. december 24-től szolgálta a hazai vasutat. Bő negyvenhárom éve során számos fűtőházhoz tartozott: a Hámán Katónál kezdett, majd megfordult Szentesen, Székesfehérváron, az Északinál, valamint Celldömölkön. Utolsó bázisa Szombathely lett. A gép 2009-ben állt le motorhiba miatt, majd 2011 elején „fenntartásból kivonva” (FKI) státuszba került. Közel egy évtizeden keresztül a szombathelyi parajosban omladozott, mígnem július 26-án selejtezték.

Búcsúzott az M41 2123-as is. A dízelmozdonyt (DHM7-3, 1974/1761) 1975. február 10-én vette állagba a MÁV. A Szépség becenevű gép is a Hámánban kezdte meg karrierjét, később Szentesen, Hatvanban és Dombóváron is hajtották. Utóbbi hely lett a végzete: 2006-ban került a „nyulasokhoz”, ahol még abban az évben, bő harminc év munka után le is állt. 2010 májusában vonták ki fenntartás alól, át sem számozták, ami nem sok jót vetített előre. Július 25-én, negyvenhárom évesen törölték az állományból Dombóváron.

Törölték az M41 2125^II-t is. A DHM7-8 sorozatú, 1981/1946 gyári számú gép M41 2184-ként állt forgalomba 1981. november 30-án. Első bázisa Celldömölk lett, de később szentesiek, végül szombathelyiek is hajtották. Kiégett, 2013 nyarán vonták ki fenntartásból, ezzel egyidejűleg Dombóvárra cipelték. Idén július 25-én selejtezték Dombóváron. (Itt illik megjegyezni, hogy a 2125-ös és a 2184-es Csörgő az évtizedek során pályaszámot cserélt. Az eredeti 2125 már a negyedik pályaszámát viseli: 2005-ben M41 2184-ként remotorizálták, és az M41 2320-as pályaszámot kapta, jelenleg pedig 418 320-ként viszi a szerelvényeket.)

A Csörgő-feketeseregből legutoljára a debreceni 418 133-as dolgozott: 2013 őszén állt le motorhibával egy füzesabonyi személyvonat élén. A DHM7-4 gyári típusú, 1977/1820 gyári számú mozdony 1977. március 16-tól szolgált a MÁV-nál, 2011-ig M41 2133 pályaszámmal. Nyíregyházán kezdett, majd átkerült a hajdúsági megyeszékhelyre. Negyvenegy év után, harminchat év szolgálatot követően búcsúzik, július 24-én került rá az S betű Debrecenben.

A szintén debreceni 418 162-est 1979-ben építette a Ganz-MÁVAG (típus: DHM7-6, gyári szám: 1979/1891). 1979. június 28-án állt csatasorba az állami vasútnál M41 2162-ként. A mindig is debreceni honú gép 2010 októberében égett ki Mezőtárkánynál, majd Miskolcra vitték, hogy ott B vizsga keretében megújuljon és ismét falhassa a kilométereket. Javítás helyett végül azonban a parajosba tolták, 2013 első napjával „fenntartásból kivonva” státuszba helyezték, majd idén július 27-én, harminckilenc évesen, közel harmincegy évnyi aktív szolgálat után selejtezték.

Az M41 2183-as (DHM7-8, 1981/1945) 1981. november 23. óta dolgozott a MÁV-nál. Első honállomása Celldömölk lett, majd elkerült az ország keleti részébe, Debrecenbe, végül vissza nyugatra, Szombathelyre. A géppel 2009 októberében kíméletlenül ütköztek a győri állomáson, a baleset során a mozdony jelentős károkat szenvedett, ütközői letörtek, főkerete is sérült. 2011 elején kivonták a fenntartásból, ezzel lényegében lemondtak róla. Július 26-án, harminchat évesen selejtezték Szombathelyen, huszonnyolc évet szolgált.

A július 27-én Hatvanban selejtezett M41 2208-as (DHM7-6, 1979/1878) érdekessége, hogy pályafutását a GYSEV-nél kezdte 1979. március 31-én, M41 001 pályaszámon. A Győr–Sopron (8-as) vonal 1987 májusára elkészült villamosítását követően a zöld-sárgáknak már nem volt szüksége vonali dízelmozdonyokra, ezért a MÁV-val üzletet kötöttek: a hét Csörgőjüket elcserélték tíz V43-as villanygépre. A 2208-as 1987. június elsejével állt át a MÁV-flottába, mindvégig Szombathelyhez tartozott. A gép sorsa 2008. augusztus 12-én pecsételődött meg: Győrszabadhegyen kiégett egy személyvonat továbbítása közben. A mozdony Szombathelyen várta a véget, majd 2014 áprilisának legvégén Hatvanba cipelték alkatrészbányának, májussal pedig FKI-státuszú lett. Huszonkilenc aktív, összesen pedig harminckilenc esztendőt követően törölték az állományból.

Ugyanazon a napon, ugyanott kukázták a karrier-társ M41 2210-est is (DHM7-7, 1980/1825). A gép 1980. november 13-én állt üzembe a GYSEV-nél M41 003-ként, majd 1987-ben került az államvasúthoz, Szombathelyre. 2006-ban súlyos motorhiba miatt feladta a harcot. Több évnyi szombathelyi agóniát követően a 2208-cal együtt vitték el Hatvanba, ahol most közel harmincnyolc év, ebből bő huszonöt év aktív üzem után selejtezték.

A kilencedik Szilit – mely egyben a második hazai gyártású – 1964-ben építette a Ganz-MÁVAG (VM14-1, 1964/117). Az államvasút 1964. szeptember 3-án vette állományba V43 1009 pályaszámon. A mozdony több mint fél évszázados karrierje alatt számos helyen szolgált. Első hona Budapest-Keleti fűtőház lett, később Ferencvárosba került, majd Nyíregyházán és Szegeden is dolgozott. A 20-as vonal villamosításának előrehaladtával 2000-ben Székesfehérvárra, 2001-ben pedig Szombathelyre állomásították, 2004-ben azonban visszakerült Szegedre. 2011-ben kapta meg az új rendszer szerinti 431 009-es azonosítóját. Az elmúlt néhány évet már a Szolnoki Járműjavítóban töltötte. Az évek alatt mozdonyszekrénye meglehetősen szétrohadt, végül július 23-án selejtezték. Majdnem megérte az ötvennégy éves kort, melyből körülbelül ötvenet aktívan ledolgozott.

Örökre elbúcsúzott a küzdelmektől a 431 063-as (VM14-7, 1967/191) is. A villanygép 1967. október 11-én állt forgalomba a MÁV-nál, a Budapest-Keleti fűtőháznál. Később Miskolcra, Békéscsabára, vissza Miskolcra, majd Dombóvárra állomásították. A V43 3000-es sorozat létrehozásának idején, vagyis az elmúlt évtized végén visszakerült Békéscsabára, mely utolsó honállomása lett. Az elmúlt éveket a csabai parajosban töltötte, július 23-án, közel ötvenegy évesen selejtezték.

Szintén csabai harcos volt a V43 1088-as is. A VM14-9 gyári sorozatú, 1968/216 gyári számú mozdonyt 1968. november 30. óta üzemeltette a MÁV. Először a Keleti fűtőházhoz, később Nyíregyházához, 2008 áprilisától pedig Békéscsabához tartozott. 2011 márciusában lett FKI, a 2011-es átszámozás során pedig már nem is számoltak vele. 2018. július 23-án, törölték végleg a mozdonyflottából, az ötvenedik születésnapját már nem érte meg.

A mostani brigád egyik legszerencsétlenebb gépe minden bizonnyal a 431 107-es Szili (VM14-11, 1969/235). A mozdony 1969. augusztus 28-ától szolgált az állami vasúttársaságnál, 2011-ig V43 1107 pályaszámon. Közel ötvenéves pályafutása során mindössze Budapest-Keletihez, majd Nyíregyházához tartozott, karrierje nagy részét a szabolcsiaknál töltötte, akiktől a Gyémántkerekű becenevet szerezte meg. 2011 környékén V4-es fővizsga során a vezetőfülkét légkondicionálással szerelték fel, a korszerűsítésről már az új festési színsémával gördült ki a gép. Sorsa 2016. szeptember 23-án pecsételődött meg: Ebesnél egy útátjáróban teherautóval ütközött. A baleset során a négytengelyes billencs olyan mértékben tépte fel a 107-es főkeretét és fülkéjét, hogy a mozdony javíthatatlanná vált. Idén tavasszal a nyíregyházi fűtőház fordítókorongjának felújítása miatt több, agonizáló társával együtt kiállították a szabolcsi megyeszékhely vasútállomásának Debrecen felőli végéhez. Ott festették fel rá az S betűt, valamint a 18.07.24. dátumot is.

A „hősi halottak” között egy Kisdácsia, a 438 148-as is szerepel. A LDH45 gyári sorozatú, 1979/23888 gyári számú gépet a romániai FAUR építette. A MÁV 1979. június 20-án vette állagba M43 1148 pályaszámon. Az egykor dombóvári, később ferencvárosi mozdony sorsát egy komoly tűz pecsételte meg 2016. szeptember 21-jén Rákoson. Nem sokkal harminckilencedik „születésnapját” követően, július 27-én selejtezték Hatvanban.

A hagyományos M43-asokból már alig találni működőképest az országban... Így múlik el a világ – és egy korszak – dicsősége.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!