Forgószárnyas világflotta – 2. rész: a katonák gépei
Amint ezt előző cikkünkben említettük, a civil helikopterek 34 és fél ezres létszámához képest a katonai gépek 21 ezernél több példányt számláló flottája kisebb, de abból a szempontból egységesebb, hogy itt nincs gázturbinás–dugattyús hajtás szerinti megoszlás: a katonák helikopterei ma már gyakorlatilag kizárólag gázturbinások.
A legtöbb gép az Egyesült Államok különböző fegyveres szervezeteinél szolgál, összesen 6131 példány. A második helyen Oroszország áll 1324 géppel, majd Kína következik, 922-vel. Ami annyit jelent, az amerikaiak repülik a globális flotta 29 százalékát, az oroszok 6 százalékot, a kínaiak 4 százalékot mondhatnak magukénak.
Ezután viszont, és ez talán némiképp meglepetés, a listán negyediknek Dél-Korea következik 683 géppel: gyanítható, hogy a megosztott félszigeten van talán a legkomolyabb kockázata egy olyan „hagyományosabb” konfliktusnak, amelyen ugyancsak hagyományos erők kerülnének szembe, és egy ilyen esetben a forgószárnyasok, akár a támadó, akár a szállító szerepkörben, talán fontosabb részt kell, hogy vállaljanak. Ami Szöul számára némiképp megnyugtató, az viszont az, hogy Észak-Korea viszont nem szerepel a katonai forgószárnyasok első tíz legnagyobb üzemeltetője körében.
Dél-Korea után Japán következik 678 géppel, majd India jön 664 helikopterrel, és csak ezután következik az első nyugat-európai ország, Franciaország, 610 majd Törökország 445 és Olaszország 415 gépet számláló flottával. Az első tízet Németország zárja, 361 helikopterrel. Mindez egyébként azt jelenti, a tíz legnagyobb üzemeltető a teljes globális flotta 58 százalékát birtokolja.
Ugyancsak érdekes a kép a típusmegosztás szerint. Stabilan vezeti az üzemben lévő katonai helikopterek mezőnyét 3621 példánnyal a Sikorsky S-70/UH-60-as sorozata, mint ismert, ez a típus a világ minden táján és szinte minden fegyvernemnél megtalálható. És ami érdekes a számunkra, hogy ez a nagyon népszerű típus egyre közelebb kerül hozzánk is, mármint egyelőre úgy, hogy Szlovákia már eldöntötte az orosz gépek leváltását ezzel a típussal: a Black Hawk kilenc lekötött példányából néhány már jövőre szolgálatba állhat északi szomszédunknál. Hasonló döntést fontolgatnak a csehek is, miközben Lengyelországban meglehetősen furcsán alakulnak a dolgok, hiszen itt gyártják is az amerikai típus egyik változatát, miközben a közepes katonai szállítóhelikopterek tenderét végül a Sikorsky elől elnyerte az Airbus Helicopters. Hogy nekünk lesznek-e esetleg Black Hawkjaink, az nagy kérdés, legfrissebb hírek szerint a beszerzésre szóló tender most nem, és jövőre sem lesz aktuális.
No, de vissza a globális flottához: a katonai típusok második helyezettje épp az a gép, amelyet sok helyen cserélnek le manapság az amerikai versenytársra, de épp oly jellemző, hogy az öregebb flottát ugyanolyanra váltják modernebb kiadású gépekből. Ez pedig természetesen a szovjet érában tervezett és gyártott, de most is több verzióban készülő, nálunk is (még néhány példányban repülő) Mi-8/17-171-172 sorozat. Legutóbb például India döntött úgy, hogy negyvennyolc újat vásárol belőlük, és folyamatos a szállítás az orosz fegyveres erők számára is, de más országokban is szívesen használják még az elnyűhetetlen, megbízható, ha nem is legmodernebb típust, amelyből most 2637 példány repül világszerte.
A harmadik helyezett a vietnami háború veteránja, a klasszikus kétlapátos Bell UH-1-es, persze azóta ezt a típust is alaposan feljavították, egyik verziója a biztonságosabb kéthajtóműves. Összesen 1441 repül ebből a szintén elnyűhetetlen bizonyult mindenesből.
Ezután a negyedik és ötödik helyen a listán viszont két támadó helikopter következik: a Boeing AH-64 Apache, és a Mi-24-es, illetve annak leszármazottai. Az amerikaiból 1111, az ugyancsak félelmetes tűzerejű orosz gépből, amely ráadásul egy kisebb katonai egység kihelyezésére is képes, 917 áll szolgálatban. Utánuk különböző nagyságú szállítógépek következnek, a nagy tandem-rotoros CH-47 Chinook, 882 repül belőle, majd egy kisebb Bell, a 212-es, és az aprócska, a civil listán is szereplő mozgékony MD-500-as, amit nálunk valamikor a Repülőgépes Szolgálat használt, most pedig a hazai rendőrség egyik típusa.
Az átadási táblázat is érdekesen alakul, tavaly az első két negyedévben jóval több új gépet, 475-öt állíthattak szolgálatba a katonák a nagyvilágban, idén csak 202-t. A listavezető a flottavezető is egyben, tehát a Sikorsky, utána mindkét félévben az oroszok következnek, majd egy érdekes változás: míg tavaly a Boeing az eladott gépek tizenöt százalékával büszkélkedhetett, idén az első félévben minimális volt az átadásai száma. Az Airbus Helicopters mind a 2014-es, mind az idei listán kilenc százalékkal szerepel, szemben a civil szektorban elért vezető pozíciójával, már ami az új gépek eladását illeti.
Nem könnyű direkt következtetéseket levonni a fenti adatokból: egy biztos, a katonai terepen a Sikorsky mindenképp döntő szerepet játszik, de persze más gyártók, például az Airbus Helicopters és az oroszok is igyekeznek felzárkózni.
Ugyanakkor a gazdaság állapota sok országban továbbra sem kedvez a katonai kiadásoknak, az újonnan beszerzett gépek ára kedvezményekkel együtt is igen borsos, a szlovákok például a kilenc UH-60M beszerzésére 261 millió dollárt kell, hogy fordítsanak, noha az üzlet a kedvező feltételekkel megvalósuló államközi eladási forma, a Foreign Military Sales kategóriájába tartozik. (Nem kizárt egyébként, hogy ez ráadásul nem új, hanem az amerikaiak által használt gépekre vonatkozik, viszont benne van a pilóták és a technikai személyzet kiképzése és az üzemeltetési támogatás is.)
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!