Gyakorlatilag megszűnt a vasúti személyszállítás Koszovóban

Koszovó nemzeti vasúttársasága, a HK-Trainkos augusztus 3-tól határozatlan időre leállította a vasúti személyforgalmat szinte a teljes országban. Az 10908 négyzetkilométerével körülbelül két magyar megyényi területű, főleg albánok lakta ország 2008. február 17-én nyilvánította ki függetlenségét Szerbiától, mely ezt azóta sem ismerte el – ahogy például az ENSZ sem. A vitatott jogállású állam mindössze négyszázharminc kilométer hosszú, normál nyomtávú, villamosítatlan vasúthálózattal rendelkezik.

Az első vasútvonalat török irányítással az Ottomán Birodalom Compagnie des Chemins de Fer Orientaux (CO) nevű vasúttársasága 1873-ra építette ki Szalonikitől Szkopjén át Kosovska Mitrovicáig. Az első világháborút megelőzően a szerb vasút üzemeltette a vonalat, majd 1918 és 1992 között az utód Jugoszláv Vasút (JŽ), ami az 1999-es NATO-beavatkozást követően felhagyott a Koszovóban található vasutak üzemeltetésével. Három héttel a koszovói függetlenség kikiáltását követően, 2008 márciusában a Szerb Vasút (ŽS) bejelentette, hogy átveszi a négy tartományból álló szerb szakadár területen, Észak-Koszovóban fekvő vonalak felügyeletét, és határellenőrzés nélkül újra felveszi a forgalmat, mivel Szerbia továbbra is részének tekinti Koszovót. A ŽS Kraljevótól Kosovska Mitrovica város szerb többségű északi részéig szolgáltat, onnan közvetlen expresszjáratokat közlekedtet a szerb fővárosba, Belgrádba. A Kosovska Mitrovicától délre lévő pályák már a koszovói vasút, a Trainkos felségterülete.

A koszovói vasúttársaság 2011-ig Kosovo Railways J.S.C. Unmik Railways néven működött, amikor is különválasztották a trakciós és az infrastrukturális szolgáltatásokat: előbbi Trainkos, utóbbi Infrakos néven üzemel azóta. A Trainkos eddig 333 kilométernyi pályán tartott fenn személy- és teherforgalmat együtt, kilencvenhét kilométert azonban csak tehervonatok használtak. A hálózat eredetileg mindössze két vonalból: a Szerbia nyugati részén fekvő Kraljevótól Kosovska Mitrovicán és Kosovo Poljén át a macedóniai Szkopjéig vezető fővonalból, valamint a dél-szerbiai Nistől Pristinán és Kosovo Poljén át Pećig és Prizrenig futó, kelet-nyugati irányú mellékvonalból állt, melyek a Kosovo Poljéban található Fushë Kosovë állomáson keresztezték egymást. A mellékvonalak közül személyforgalom a Pristina–Peć és a Kosovo Poljétól Macedóniába vezető vonalakon is volt. A Kosovo Polje–Obilić vonalon csak teherforgalom zajlik, a hálózat egy részén viszont egyáltalán nem közlekednek vonatok. Évekig tervezték a prizreni mellékág Albániáig történő meghosszabbítását, hogy a koszovói hálózatot összekapcsolják a Hekurudha Shqiptare által üzemeltetett albán vasúthálózattal, ez az elképzelés azonban valószínűleg sohasem fog megvalósulni.

A Trainkos eddig háromfajta szolgáltatást kínált: helyi személyvonatot, „a mozgás szabadsága” elnevezésű gyorsvonatot és intercityt. Pristina és Peć között naponta két pár személyvonat közlekedett, a távot közel két óra alatt küzdötte le. A Kosovo Polje és a macedón határnál található Elez Han (albán nevén Han i Elezit) között naponta két gyorsvonatpár és egy személyvonatpár pendlizett. Nemzetközi forgalomban mindössze egy IC-vonatpár közlekedik, a szerelvény Pristinától Kosovo Poljén át Szkopjéig és vissza jár. A napokban végrehajtott vonalbezárást követően ez a járatpár maradt csak meg. Kosovo Polje irányában minden vonat megállt minden állomáson és megállóhelyen, visszafelé viszont már számos helyet kihagytak, csak az esti személyvonatot lehetett igénybe venni bármelyik megállóban. A Kosovo Polje–Elez Han utat körülbelül másfél óra alatt tették meg a járatok. 2008 márciusáig további két „a mozgás szabadsága” gyorsot is lehetett használni Kosovo Polje és Leshak között, azonban a Szerbiával való politikai feszültség miatt ezeket lemondták.

A járműflotta természetesen magán viseli a jugoszláv múlt nyomait, az ország dél-európai fekvése ellenére azonban jórészt észak-európai eredetű. A villamosítás teljes hiánya okán ne is várjunk villanygépeket: az összesen tíz mozdonyból álló vontatóállomány dízelfüstöt okád. A jugó korszak gépeit három JŽ 661-es sorozatú (korábbi 661 132, 228, 231), és egy, a horvátoktól származó, 2061-es, hattengelyes Kennedy (ex-2061 501, EMD G16-licenc), valamint egy horvát 2044-es sorozatú, négytengelyes Karavela (2044 031, a jugoszláv Đuro Đaković mozdonygyár építette EMD GT22HW-2 licenc alapján) képviseli. A 2061-est nemrég új EMD-motorral, új főkeretre építve újította fel a horvát TŽV Gredelj és az EMD, így már JT38CW-DC gyári típusként létezik. A mozdonyflotta nem kelet-európai eredetű kontingensét négy, a norvég vasút NSB-től vásárolt Di3-as Nohab (ex Di3a 619, 633, és Di3b 641, 643), valamint egy újabb, Vossloh G1700-2 BB típusú dízelgép alkotja.

Motorvonatokból még ennyi sincs, mindössze négyig kell számolni: ennyi Y1-es sorozatú, 1979-1981 között a Fiat és a svéd Kalmar Verkstad által gyártott, négytengelyes, szóló dízelmotorkocsi (SJ 1281, 1304, 1306, 1313) szaladgál a koszovói síneken, ezeket 2007-ben szerezték be használtan az SJ svés államvasúttól. Létezik még további három, a Fiat által 1966-ban épített, az olasz nemzeti vasút FS-nél ALn668-as sorozatként szolgált, kéttengelyes dízelmotorkocsi is (FS 1528, 1531, 1534), viszont ezeket már évekkel ezelőtt, az Y1-esek érkezésével leállították. A személyszállító járatokhoz általában a svéd motorkocsikból kapcsolnak össze kettőt, de az se megy ritkaságszámba, hogy a norvég Nohabok egyike húz a 2004-ben beszerzett tíz, ex-svéd B1-es, vagy a 2009-2011 között az ÖBB-től vásárolt, szintén tíz Schlieren személykocsik közül néhányat. Előbbieket a hatvanas években a svédországi Kalmar Verkstad AB (KVAB) építette, utóbbiakat pedig az osztrák SGP és a Jenbacher Werke (JW) gyártotta a hetvenes évek végén. A Trainkos és a Macedón Vasút (Makedonski Železnici) egy-egy kocsijából álló intercityket Nohab továbbítja.

A belföldi vasúti teherszállítás viszonylag jelentős Koszovóban, mivel a tehervonatok számos ipari létesítményt, például kalcium-karbonát üzemeket látnak el országszerte. Szénvonatok közlekednek Obilićből (albánul: Kastriot) a Glogovac (Drenas) szélén található NewCo Ferronikeli üzembe – a kifejtési helytől Obilićig a bánya gőzmozdonyai húzzák a kocsikat! Az üzembe ércet is szállítanak, méghozzá a pristinai repülőtértől délnyugatra fekvő goleshi bányából. A nemzetközi teherforgalom Elez Hanon keresztül zajlik, a pristinai repülőtér közelében, Miradi állomás mellett még egy konténerterminál is található. Elez Han és Miradi között Macedóniába tartó vagy onnan érkező konténer- és tartályvonatok, valamint ömlesztett árut szállító szerelvények közlekednek.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!