Határtalan Horvátország
A címben persze ősi újságírószokás szerint egy olcsó alliterációért eladtuk az értelmet, hiszen nem határtalanságról van szó, hanem vasúton éppen egyre átjárhatatlanabb határokról. Az egykori Jugoszláviában ugyanaz játszódik le, mint az EU-ban, a nemzetközi vasúti szolgáltatás mostohagyerek, így ütemesen szorul vissza: az államok nem tartják feladatuknak a határokon átmenő vonatok fenntartását, miközben a belföldiekét általában még igen.
Minden tiszteletünk a gazdaságossággal érvelő vasúti vezetőké, ám nem hisszük el, hogy az a racionális, ha a két szomszédos országban elindulnak a vonatok a határ felé közfinanszírozásban, majd az utolsó belföldi állomáson megállnak, és visszafordulnak egymástól néhány kilométerre.
Több cikkben írtunk már arról, hogy a december 9-i menetrendváltástól sokkal kevesebb nemzetközi vonat jár Horvátországba és -ból; ezúttal az ország szárazföldi területe helyi nemzetközi vonatainak, a határokat átszelő, pontosabban át nem szelő személyvonatoknak vésünk sírfeliratot.
A néhány napja még három magyar–horvát határátmenetből egyetlen maradt, személyvonattal már egyáltalán nem mehetünk át a szomszéd országba. Írtunk már a Budapest–Eszék–Szarajevó távolsági vonat megszűnéséről, de Magyarbóly és Pélmonostor (Beli Manastir) között nemcsak a Dráva, hanem a kishatárforgalmi járatok sem mennek már át: napi két pár Pécs–Pélmonostor személyvonatot töröltek a menetrendből.
Ugyanennyit (azaz az összeset) iktattak ki Murakeresztúr és Kotoriba (Kotor) között is. Nincs már meg a két személyvonatpár a harmadik magyar–horvát átmenetnél, Gyékényes és Kapronca (Koprivnica) között sem, igaz itt, a fővonalon megmarad a távolsági összeköttetés, de az év napjainak zömében az is mindössze egyetlen Budapest–Zágráb–(Ljubljana) és vissza nappali járatot jelent, csupán nyáron lesz még heti két pár éjjeli tengerparti (spliti) vonat.
A Horvátország és Szlovénia szárazföldi területei között húzódó számos határon már az elmúlt években fölszámolták a vonatközlekedést (a speciális helyzetű isztriai vonalakról egy későbbi cikkben tervezünk beszámolni), így most csupán a Kulpa vadregényes völgyében futó vonalon kellett kinyírni a Bubnjarci és Metlika között járó két pár (hétköznap) személyvonatot, hogy elérjék az úgy látszik ideálisnak tekintett állapotot, amikor csak a Zágrábot a szomszédok fővárosaival (Budapest, Ljubljana, Szarajevó) összekötő egy-egy fővonalon marad meg az összeköttetés.
Igen, Bosznia felé is sikerült megteremteni ezt a helyzetet, hiszen menetrendváltástól egyáltalán nincs átjárás Slavonski Šamac és (Bosanski) Šamac között, a már említett Dráva mellett a Szarajevó–Belgrád-járat sem megy már. Így Bosznia felé is csak egyetlen horvát vasúti határ üzemel már Volinjanál, ahol a napi két szarejevói vonatpárból egy, a nappali maradt meg, az éjszakai megszűnt.
