Hullámzó gyémántok: egy szép karácsony története

Rég nem látott sikereknek örülhettek 2014. december 23-án a Gyöngyösi-Pipishegyi sportrepülőtéren az idei Hullámtábor résztvevői. Az eredményekről és a háttérmunkáról korábban már több cikkben is beszámoltunk, most pedig az egyik gyémántmagasságot elért pilóta, az Aero Klub Debrecen SE kötelékében repülő Bodrogközi László beszámolóját tesszük közzé.

Készülődés: az ördög a részletekben lakozik

A beszámolót nem a 23-i eseményekkel kezdem, hanem korábban, hiszen ez a nap csak a csúcspontja volt egy folyamatnak. Ez az írás ezért onnan indul, hogy rövid gondolkodás és a (Keczán) Attilával folytatott beszélgetések után eldöntöttem: idén benevezek a hullámtáborba. A nevezés a határidő napján dőlt el, és gyors adatlapkitöltés, nyomtatás, szkennelés után már ment is az email a bulletinben szereplő email címre. Eldőlt: menni fogok.

Hamarosan megérkezett az email, hogy idén rekordszámú jelentkező van. A mi kis csapatunkból (Hajdúszoboszlón repülők) hatan neveztünk be: Makai Sándor, Lustyik György, Monori György, Máté Sándor, Lencsés Péter és én. Elindult a felkészülési időszak is, amely elsősorban a hullámrepüléshez, a gép felkészítéséhez kapcsolódó feladatok átgondolását tartalmazta.

A gép (D-3533 Ventus B 16.6) alapvetően repülésre kész állapotban van mindig. (Bár a rádió az idén nem volt tökéletes, így azt el kellett vinni javítani.) Egy este nekiültem és összeszedtem mindent, amit vinni kell. A hullámtáborban való részvételhez szükséges volt egy barokamrás vizsgálat, amelyet egy terheléses EKG és részletes kardiológiai vizsgálat előzött meg. Ezt abszolváltuk Debrecenben. A barokamrás vizsgálatra december 1-jére kaptunk időpontot Kecskemétre.

A hullámtábor nyitónapja és az ezzel egybekötött oktatás november 29-ére volt meghirdetve. Reggel hétkor indultunk Gyöngyösre, és kényelmesen 9:30-kor odaértünk. (Vittük a gépet is.) Velem jött (Keczán) Atti és (Juhos) Pista, így én már megfelelően kiokosítva érkeztem az eligazításra. (Ezúton is nagyon köszönöm nekik a sok hasznos elméleti és gyakorlati tudást. Amit tudtam, hasznosítottam.)

Az oktatáson betekintést kaptunk a hullámrepülés elméleti és gyakorlati hátterébe. Az szerintem mindenki számára egyértelmű volt, hogy Csordás Tamás (Csori) és Gyöngyösi András is nagyon komoly tapasztalattal rendelkeznek és minden szavukra érdemes figyelni és megjegyezni. Emellett fontos a honlapon lévő leírt anyagot is értelmezve (!) megtanulni. Ezután kimentünk a gyakorlatban is megnézni a vészleszálló helyeket és a „bombatölcséres” placcot, ami az egyetlen vontatható terep, így az másodlagos reptérként használható a Domoszló felett kialakuló hullám esetén. Nagyon nagy sár volt, ami bizony a hullámtábor sajátja, úgyhogy mindenkinek erre kell felkészülni.

A hazafelé úton is jót beszélgettünk így este fáradtan és sok feldolgozandó tudás birtokában hajtottam álomra a fejem.

December 17-én (szerdán) már jött a jelzés, szombaton valószínűleg hullám lesz. Csütörtökön meg is jött a riasztás, ami szerint szombatra gyengébb idő, vasárnapra pedig erős hullámhelyzet várható. Azt a hírt kaptuk, hogy nincs oxigén, így gyorsan felhívtam az orvos barátaimat, akik még pénteken szereztek nekem egy kétliteres palackot, így ez is meg lett oldva. Szombat reggel 0700-ra, vasárnapra pedig 0600-ra volt a gyülekező meghirdetve.

Szűkebb csapat indult szombat reggel, mert Máté Sanyi nem ért rá, Lencsés Peti pedig belázasodott, így Lustyik Gyuri és Monori Gyuri Debrecenből, én Ebesről, Makai Sanya pedig Szolnokról indult. Mindenki ott volt időben. Azonban ahogy odaértünk, tapasztaltuk, nincs a reptéren áram, így egy szál gyertya és a kályhában lobogó tűz fénye mellett tartottuk meg az eligazítást. A kinti derengésben már látszott, hogy van hullámtevékenység, de az előrejelzés labilizálódást és lecsengő hullámlehetőséget mutatott. Semmi gond, össze kell pakolni és repülni kell, majd napközben meglátjuk. Elég kevesen voltunk, ami nem volt túl biztató, de tettre kész volt a csapat. Ezt az első napot elsősorban amúgy is arra szántuk, hogy minden technika összeálljon. Hát, szükség is volt rá…

Kipakoltuk a hangárt, elkezdtük összerakni a gépeket. Sok ekkor még szállítókocsiban volt. Volt egy kis gond a Čmelakkal (a vontatógép, nem indult), aztán kiderül, hogy a rádió is problémás. Nekem is volt egy kis gondom a rádióval, mert a szerelő túl érzékenyre vette a zajzárat, így az egyfolytában sistergett. Műszerfaltető le, szerencsére hozzáférhető helyen volt a kis csavar, amivel állítani lehetett, így azt gyorsan beállítottam. Kiderült, hogy a PDA valamiért nem olvassa a fordulópontfájlt (pedig korábban leteszteltem). Szerencsére vittem laptopot, így ezt is tudtam orvosolni. Most először ültem a gépbe teljes „harci felszereléssel”, így kellett egy kis idő, mire mindent el tudtam helyezni. De ez később nagyon jól jött, hiszen amikor kellett, már mindennek megvolt a helye. (Ez is mutatja, hogy bár megtörténtek a megfelelő előkészületek, a helyszínen számítani kell arra, hogy megoldandó problémákkal találkozik az ember.)

Végre kikerültek a gépek a startra, a Čmelak is megérkezett. Az égkép nem volt túl bíztató, időnként kiszáradt, amikor meg nem, akkor pedig kisebb cumulusok alakultak ki. Sala (Salamon Árpád) volt a szondagép. Egy jó hosszú vontatás után Domoszló felé húzta ki Csori. Sajnos azonban nem volt semmi igazán jó, így nemsokára már a „bombatölcséres” domoszlói placc felett jelezte, hogy hamarosan leszáll. Úgy is lett.

Kis várakozás után a Nagyvassal ment egy ellenőrzőt Molnár Géza (Geda) Paszternák Lacival és ebből a vontatásból Csori elhúzta a terepről Salát. Ezután mindenkit a reptér környékére húztak, és ott jelezték, hogy van lehetőség termikelni. Volt aki 1000 méterig is ki tudott emelkedni (QFE – repülőtér felett).

Negyedikként vagy ötödikként én következtem, a vontatás teljesen sima volt. Leoldás után azonban gyorsan kiestem a buborék (termik) alján. Hamar leestem 500 méterre, és elég messzinek tűnt a reptér, főleg úgy, hogy erős oldal-szembe szélben kellett megközelíteni, így úgy döntöttem, hogy visszaindulok. Itt több probléma is adódott. Egyrészt átkerültem a reptér túloldalára, ami azt jelenti, hogy a merülő zónában kellett visszamennem. -5 méteren kiakadt a variométer (több mint 5 méterrel merültem másodpercenként), úgyhogy bár közel voltam a reptérhez, vészesen fogyott a magasságom. A második probléma az volt, hogy amikor visszaértem reptér fölé, kicsit túlmentem, hogy behelyezkedjek szépen, és bár 250-en fordultam a negyediket szembeszélbe fordulva hirtelen nagyon megállt a gép. Visszazártam az ívelőlapot, és besiklottam leszállni. Már csak a gépek fölött nyitottam a féklapot és végül is teljesen sima leszállás volt.

Miután mindenki emelkedett, és a felettünk elrepülő utasszállító gépből is ideális szélirányt és sebességet jeleztek, várható volt, hogy a termikek tetején be lehet csatlakozni a hullámba, így újra a startra húztuk a gépet. A második felszállás már sokkal turbulensebb volt, de semmilyen problémát nem okozott, így egy sima vontatás után már sokkal nyugodtabban tudtam keresni az emeléseket, amelyeket rendre meg is találtam, így egy jó fél órás repülés végén egy már szépen kiszámított és végrehajtott leszállás következett.

Ez nagyon jó volt. Megvolt a felkészülés, most már jöhet az „igazi” hullám nap. Az eligazítás során átbeszéltük a napot és azt, hogy bár minden jel arra mutatott, hogy ma lehet hullám, de az is látszott, hogy nem volt ideális az időjárás és végül is nem alakult ki a hullámtevékenység. A vasárnapi repülést lefújták. Azonban az is elhangzott, hogy a pillanatnyi információk alapján a keddi nap nagyon bíztató, és ha a fele igaz annak, amit az előrejelzés mutat, akkor is 5000-es idő lesz.

Gyors elköszönés után indulás haza. A hazaút nagyon nehéz volt, mert a szűk öt óra alvás, a 4:00 órás kelés, az egész napos reptéri levegő, a két felszállás valamint a 2×2 óra vezetés kivette az erőmet, úgyhogy alig vártam, hogy hazaérjek. Tanulság: jobb, ha legalább ketten megyünk egy kocsival. Vártuk a keddet…

Gyémánteső: december 23.

Már szombat este megérkezett a hivatalos riasztás: kedd reggel 0600, gyülekező. Másnap a pontosítás során Gyöngyösi Andris etalon ötezres időt jelzett előre. Hétfőn már mindenki készült. Kérdés volt, hogy a még Szoboszlón lévő Nagyvas hogyan jut el Pipisre. Végül több telefon után (Szauer) Zsolti bevállalta, hogy (Keczán) Attival és Bakival (Bakota Árpi) hajnalban elhozzák a gépet. Ehhez hajnali kettőkor keltek, és a bömbölő szélben 60–70 kilométer per órával elhozták a gépet. (Köszönjük nekik ezúton is.)

Négyen úgy döntöttünk, hogy Gyöngyössolymoson alszunk, hogy kipihentebbek legyünk. Nagyon jó döntés volt! Ötkor keltünk és 5:30-kor már a reptéren voltunk, ahova pár perc múlva befutott a Nagyvasos csapat is. Zsolti irányításával tizenhét perc alatt leszedtük a gépet a szállítókocsiról, és összeraktuk. (Ez azt hiszem új rekord. Főleg úgy, hogy még teljesen sötét volt, csak a hangár előtti nagy reflektor világított. Emellett a fejlámpámat használtuk.) Mi ezután mentünk az eligazításra. Az előző esti és a reggeli előrejelzés is déliesre forduló talaj menti szelet jelzett, ami nincs jó hatással a hullám kialakulására. Ettől függetlenül bizakodtunk. Gyors gépösszeszerelés, és irány a start.

Egy dolgon változtattam csak a szombatiakhoz képest, hogy Atti ideadta a Colibri-jét (repülési adatrögzítő), hogy azzal repüljek, mert annak biztosan érvényes a barométer validációja, ennek rekordrepülés vagy vitatott esetben van jelentősége, megmutatja, hogy hány métert téved a műszer. Most már öt évig érvényes, az övé még csak három éve volt érvényesítve. Ahogy elindítottam, beírtam a nevem és megnyugodva (hiba volt), hogy most már minden rendben, kihúztam a startra a gépet. Bekészültem. Száraz vastag zoknit és száraz csizmát húztam, és beültem a gépbe. Kicsit szoros volt a csizma, és ez nem túl jó jel, de már nem akartam kiszállni, és vékonyabbra cserélni. (Meg kellett volna tenni.) Elég sokat kellett ülnöm a gépben, mert viszonylag a végére kerültem a sornak. Nem véletlenül vettünk Ventus B-t, ebben passzosan, de kényelmesen elfértem. (A Ventus A törzse sokkal keskenyebb, abba már nem fértem volna el.) Minden kezelőszervet jól elértem.

Vártam az indulást. Az látszott, hogy az északias szélben (290–310 fok) a reptér előterében pont a vontatási irányban hullámfelhő van kialakulóban. Kicsit sok volt felhőzet, ami az összezáródás veszélye miatt aggasztó volt, de elindultak a szondagépek. (Ha zárt felhőzet alakul ki a reptér felett, akkor nem repülünk, mert a hideg miatt fokozott a jegesedés veszélye és az speciális műszerrepülő kiképzést is igényel.) Elment a Cirrus Tóth Gézával, az ASW 15 Bors Gáborral (Gabzi), a Ka-7 Márkus Timivel és a Ka-6 Salával (Salamon Árpád). A Ka-6-ost a domoszlói hullámra, a többieket a reptér elé húzták. Sala elég sokat kínlódott, de mindenki más azonnal emelést jelzett, és úgy látszott, tényleg bomba idő van, de nem a szokásos Mátra keleti oldalán lévő, hanem a Galya és a Kékes közötti hullám indult be. Gyorsan jelentették a 2-3000 méter elérését, így mentünk mi is.

Máté Sanyi ment elsőnek a debreceni/szoboszlói csapatból, és gyorsan el is kezdett emelkedni. Aztán Makai Sanya és utána jöttem én. A vontatás nagyon turbulens volt, előtte nagyon szorosra bekötöttem magam, de így is volt, hogy olyat esett a gép, hogy a hevedereken lógtam. Eközben egyfolytában rádiózott mindenki, így félő volt, hogy nem hallom, hogy mikor oldjak. Végül egyszer megjött az utasítás Csoritól: „Most oldj, és irány a felhő előoldala, ott lesz az emelés”. A vontatás viszonylag magas volt (850 méter). Elkezdtem előre utazni, de nem sok mindent találtam, kis emelés volt, de semmi határozott, így szépen lassan elmerültem 800-ig. Már jött is a következő vontatmány Paszternák Lacival (LS-4). Így amikor őt oldatta Csori, odamentem én is. Lacival közösen végül sikerült valamit találni, és szép lassan elindulni felfelé. Ekkor 0,5–1 méterekben emelkedtünk. A felhő „belépője” előtt emelkedtünk, de kiestünk belőle. Ekkor jelent meg a miskolci Falke, aki jelezte, hogy kicsit odébb 2 méter van. Azonnal odamentünk, és tényleg ott is volt. Köszönjük szépen! Paszternák Laci kérlek, tolmácsold az én nevemben is! (Sajnos nem tudom, ki ült benne.)

Ekkor elkezdtünk szépen emelkedni. Laci jelezte, hogy csukjak futót, ami tovább javította a gép teljesítményét. Köszi! Nemsokára ott volt Makai Sanya a 3Z-val (LS-3), és szépen mentünk fel. Innen gyakorlatilag eseménymentesen – mint utólag az IGC-n látom – sok hátrasodródással sikerült emelkedni. Miután a 3Z is bezárta a futót, szépen emelkedett. Én valószínűleg hátrébb voltam, így Sanya és Laci kicsit jobb emelésben hamarabb elérték a 6000-et, és indultak is le. Nekem még kellett volna vagy 200 méter. Szépen emelkedtem is, de 5800-on vége lett (valószínűleg hátrasodródtam). Ez még kevés, 100-150 métert rá kellene tenni. Hiába utaztam előre, nem volt semmi. Azt érzékeltem, hogy elgyengült az emelés, a rádióban is azt hallottam, hogy beindult a keleti Mátra hulláma, amitől begyengült a galyai, de nem adtam fel. Kicsit elmerültem, de utána 0,2–0,5 méterekben 5850-ig emelkedtem. Ez körülbelül negyven percig tartott. Ami, mint utólag látszik, már fölösleges volt. Ha az LX7000 (sikló computer) által jelzett magasságot nézem, és nem a magasságmérőt (ami ekkora magasságnál már csal), akkor láthattam volna, hogy megvan a tiszta 5000 méter magasságnyerés, de biztosra akartam menni, és elérni a magasságmérő szerinti 6000 métert.

Amikor elértem nagy nehezen az 5850 métert, az oxigénpalack műszerén már a piros jelzés közepe alatt volt a mutató. Ekkorra már nagyon át volt fagyva a lábam, és úgy gondoltam, hogy ennyi elég kell legyen. Így féklapot húztam, és elindultam lefelé. Kicsit aggódtam, hogy lefele menet nem fog kidugulni a fülem, mert a barokamrás vizsgálatnál sajnos kétszer is vissza kellett emelkedni, orrcseppezni és pumpálni, hogy ki tudjon egyenlítődni a nyomás. Ha ezt 5000 méteren adja elő a fülem, akkor gond lehet az oxigénnel, úgyhogy irány lefelé. (A fentiek miatt minden esetben megfelelő oxigén tartalékot kell hagyni a lefele útra is.)

Szerencsére a fülem teljesen jól működött (talán köszönhetően a repülés előtti orrcseppezésnek is), körülbelül harminc perc alatt rendben leértem. 4000 méteren már 0-án volt a palack mutatója. Beszélgettünk utána arról, hogy sokkal tovább elégnek kellett volna lennie az oxigénnek, pedig csak 4 liter/perc volt a maximum érték, amire a szelepet állítottam, és csak 3800 méteren nyitottam. Összesen 1 óra 40 perc alatt elment a teljes palack... Majdnem mindenkinek elfogyott a 2-3 órás repülés alatt.

Gyakorlatilag a reptér mellett ereszkedtem le, így elsőre egy kicsit magasan helyezkedtem be: 400 felett. Csináltam még egy gyors kört a reptér felett a szél irányába fordulva, így már 300 méteren a küszöb fölött teljes ívelőt és féklapot nyitva, hosszan kilebegtetve szépen leszálltam.

A repülés adatai A teljes repülés: 3 óra 27 perc A maximális magasság: 6277 mlter (QNH – tengerszint felett) A magasság eléréséhez szükséges idő: 2:40 perc A tiszta magasság a legalacsonyabb és a legmagasabb pont között: 5153 méter

Amikor kiszálltam a gépből, két érzés töltött el: egyrészt a jó érzés, hogy valószínűleg megvan a gyémánt magasság, másrészt a fájdalom a teljesen átfagyott lábamba visszatérő vér miatt. (A csizma jó volt, csak túl vastag a zokni, így az nem engedte, hogy rendesen tudjam mozgatni a lábam! Fent körülbelül –30–35 Cº fok volt.)

Néhány fotó, és a gép visszahúzása után leszedtük az LX7000-ről a fájlt és a Colibrivel együtt vittem kiértékelni Szauer Zsoltihoz. Aki először a Colibrit nézte meg, és mondta, hogy abban a Keczán Atti nevén szerepel a repülés. (Ezek szerint csak nem sikerült jól átírni.) Ettől kicsit ideges lettem, de ott volt még a másik fájl. Azzal minden rendben volt, és 5153 méter tiszta magasságnyeréssel megvan a gyémánt magasság!

Tanulságok: mindig két független adatrögzítőt (IGC logger) kell vinni, és az utolsó pillanatban nem szabad változtatni! Nem szabad túl vastag zoknit venni, mert nem tud mozogni az ember lába a csizmában.

Fantasztikus nap volt! Kilenc gyémánt magasság született (tiszta 5000 méter magasságnyerés) és és két arany (tiszta 3000 méter magasságnyerés). Majdnem mindenki 4000 méter fölé emelkedett (QFE - repülőtér felett). Ez egy igazi etalon ötezres nap volt.

Eredmények (nem hivatalos):

• Paszternák László (6074 méter)
• Monori György (5442 m)
• Makai Sándor (5370 méter)
• Sydorkó György (5227 méter)
• Szabó Péter (5209 méter)
• Máté Sándor (5204 méter)
• Lencsés Péter (5173 méter – akinek külön gratulálok, hogy 19 évesen a valaha volt legfiatalabb magyar gyémántkoszorús pilóta lett.)
• Bodrogközi László (5153 méter)
• Tóth Géza (5087 méter)
• Bösz Károly (4159 méter)
• Sall István (3262 méter)

Végül szeretném nagyon megköszönni azoknak, akik rengeteg önzetlen munkával, az idejükkel, tudásukkal és tanácsaikkal segítettek, hogy tudjuk teljesíteni a Gyémántkoszorú magassági feladatot:

• Csordás Tamás (Csori)
• Molnár Géza (Geda)
• Gyöngyösi András
• A Gyöngyösi Repülőklub teljes csapata!
• Keczán Attila
• Juhos István
• Szauer Zsolt
• Bakota Árpád
• Fejér Zoltán
• Szabó Gyula (az első repülőoktatóm, aki elindított ezen a fantasztikus utazáson, sajnos már nem élhette meg ezt)

és persze mindenkinek, aki ott volt ezen a szép napon.

Az alábbi listát szedtem össze a hullámrepüléshez szükséges dolgokról (mindenki a saját belátása szerint használja):

• Csizma (a repüléshez, bélelt)
• Bakancs (a reptérre)
• Négy zokni (közepesen vastag, a nagyon vastag nem jó, mert nem tud mozogni a láb a csizmában)
• Alu tükrös talpbetét
• Meleg aláöltöző nadrág vagy harisnya
• Sínadrág
• Softshell mellény (ez a kabát alá nagyon praktikus)
• Tartalék nadrág (sár van)
• Izzadság elvezetős sí felső aláöltöző (Ez két különböző dolog, én mindkettőt használtam. Az első azért jó, mert a földön, ha leizzadsz (le fogsz), akkor elvezeti az izzadságot és így fent a nagy hidegben nem fog fázni az ember. Pamut alsó ruhát felülre nem szabad venni, mert beleizzad az ember és fent fázni fog.
• Meleg sí aláöltöző felülre
• Nyitható nyakú pulóver (a földön, hamar rámelegszik az emberre, a nyitható nyakkal könnyebben szellőzik)
• Tartalék pulóver
• Síkabát
• Körsál (praktikusabb, mint a sima)
• Símaszk
• Sapka
• Napszemüveg (ha kell, akkor a sima is)
• Kesztyű (Kettő. Én vettem olyat, amivel lehet az érintőképernyőt használni, bevált. A síkesztyűt nem is használtam.)
• Orrcsepp (repülés előtt használtam)
• Akkumulátorok (feltöltve)
• Oxigénmaszk
• Oxigénpalack (feltöltve)
• PDA és tartó
• Nanopad (a hideg miatt a PDA tartó leesik a dekkről, ez segít a nagy hidegben is tapadni)
• Bicska
• Colibri logger
• Elfordulásjelzőhöz 4,5 voltos elem
• Ejtőernyő
• Kötény gépösszerakáshoz (nem keni össze az ember a ruháját)
• Szakszolgálati engedély és repülési napló
• Gép okmányok
• Szállítókocsi kulcs
• Kézi rádió

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!