LC-Bélánál Stuttgartban: remekül van a nagyvas!

A tizenhét lelkes magyar kissé szárnyaszegetten indult útjára - előző este repültek ki Shannonba a Malév 737-esek. Ez a tény még inkább fokozta bennünk az előérzetet, hogy nagy kontrasztot fogunk tapasztalni otthoni értékeinkhez való kétségbeejtő, romboló hozzáálláshoz képest. A látogatás Tóth Gábor A320 kapitány és Somogyi-Tóth Dániel karmester ötlete volt. Ezúton is köszönjük nekik a szervezést.

Mivel az iho/repülés is meghirdette a kirándulást, a harmincfős keret hamar majdnem megtelt. Aztán ahogy megkezdődött a "sohanemlátott-mindmeghalunk" tél beharangozása, egyre többen és többen mondták vissza az utat. Végül így is szép számban érkeztünk meg a stuttgarti reptér irodaépületébe.

Odafelé úton még megálltunk Salzburgban, ahol megnéztük a Redbull legendás repülőgép-gyűjteményét, melyről természetesen külön galériát láthatnak majd kedves olvasóink.

Stuttgartban a reptér prezentációs termében kezdődött a látogatásunk. Egy nyugdíjas DC-8/MD-11 Lufthansa Cargo kapitány lett az idegenvezetőnk. Mindenek előtt néhány mondatban és egy művészi igényű, igen színvonalas film segítségével mutatta be, hova is érkeztünk meg. Nagyon lerövidítve ez egy, a budapestinél valamivel nagyobb forgalmú reptér, melynek alapterülete talán a negyede a miénknek. Gyönyörű, precíz, patika, német. Egy igazi ipari kultúrsokk. Átesve a biztonsági ellenőrzésen, meglepetésre egy Feuerwehr (tűzoltóság) feliratú Mercedes Citaro autóbusz várt ránk. Tűzoltósági festésével, kék villogóival bizonyára a közút rovatunk munkatársai számára különleges élmény lett volna. Ezzel vittek minket ki először a 07-es küszöbhöz, ahol megnézhettünk egy leszállást, majd egyenesen a pálya túloldalára, az 54-eshez érkeztünk.

A HA-LCB a nagyvasak közül másodikként érkezett Ferihegyre 1973-ban, majd 26 140 levegőben töltött óra után a sváb reptér 1995-ben vásárolta meg gyakorlatozási és képzési célra. Mint idegenvezetőnk elmondta, mivel egy repülőgép borzasztó drága, a néha súlyos igénybevételek mellett is igyekeznek rá vigyázni, bár azt is elmondta, hogy az utóbbi egy-két évben sajnos romlott az állapota. Nem tudtuk, hogy ez pontosan mit takarhat.

Ismerve ferihegyi terrorelhárítók által elhasznált LCA, a skanzenben szomorkodó LCG állapotát, nem beszélve LC-Elemér szörnyű végzetéről, kissé összeszorult a torkunk - alaptalanul!

A repülőgép tulajdonképpen makulátlan állapotban van! Olyan apróságok sem hiányoznak belőle mint a kormányra akasztott fejhallgatók, a magyar nyelvű üzelemeltetési utasítás, vagy a stuvik kézibeszélője. Minden, tényleg minden a helyén!

A pilótaülések bőrhuzata, a szélvédőfüggönyök, a műszerek, az orrfutó fényszórói mind-mind sértetlenek. Német vendéglátóink fáztak, de mi a dermesztő hidegből semmit nem érzékeltünk. Jellemző példa, hogy a kabin két első sarkában lévő ACsSz órák ugyan hiányoznak, de nagy munkával paneleket építettek a helyükre, amire szépen rányomatatták a műszerek 1:1 méretarányú fotóját. A fedélzeti mérnök időórája megvan, valószínűleg azt fényképzeték le. A repülőgép minden porcikájáról látszik, hogy gazdája van, aki szereti, gondozza, aki csak egyszerűen felelősséget vállalt érte és ezt tartja. Nagyon szomorú, hogy Németországba kell menni ahhoz, hogy a magyar repüléstörténet büszkeségét jelentő Tu-154 típust (ne felejtsük, a B-2 típus létrejötte a Malévhez, egészen pontosan a valaha élt egyik legnagyobb magyar aviatikushoz, Dr Fülöp Andráshoz kötődik! - a szerk.) méltó állapotban lássuk!

A gépnél eltöltött majd' egy óra annyira elvarázsolt minket, hogy elfelejtettünk csoportképet csinálni. Ezután megkerültük a pálya másik végét, és megnéztük a reptér high-tech tűzoltóbázisát is. Bár itt az egy pálya miatt fele olyan kapacitásra van szükség, mint otthon, felkészültségük példaértékű és lélegzetelállító. Irigylésre méltó a nagyon komoly GA forgalom is: tömegével parkolnak az innen üzemelő Cessnák és Piperek a nekik kijelölt területen.

Örömmel jelentjük: LC-Béla remek, jó kezekben van, vigyáznak rá! Reméljük egyszer viszakapja gyönyörű első, magyar festését is. A kirándulásunkról egy rövid film is készül, mely a hétvégén kerül fel az iho címlapjára.