Zarándokút LC-Bélához

A stuttgarti repülőtéren van egy, a földön máig aktívan szolgáló gépmadár, amit igen szoros szálak fűznek a magyar repüléstörténethez. Az iho/repülés február 5-én riportot készít Stuttgartban és egyben látogatást szervez ehhez a repülőgéphez. Rovatunk alapítóját, a vizit kezdeményezőjét, Somogyi-Tóth Dánielt kérdeztük.

Hogyan jött az ötlet, hogy Stuttgartba el kell látogatni?

Tóth Gábor kapitány barátommal régóta szeretnénk látni, milyen is az, ha vigyáznak egy magyar repülőgépre, ha gondozzák, ha fontosnak tartják. Sajnos ehhez külföldre kell mennünk.

Összesen két olyan Tu–154-es maradt a világban, amelyek egykoron Magyarországon szolgáltak és még ma is egykori büszkeségükhöz méltó állapotban. A Malév 154-es flotta második legfiatalabb tagja, az LCU Moszkvában, Domogyedovón pihen, és ugyan félre van állítva sok öreg orosz társával együtt, mégis szakszerű konzerválásra került és így várja, hogy a Moskovia Airlines mit kezd vele. Az összes többi valamikori magyar 54-est megsemmisítették (az LCI, az LCF, az LCR, és utóbb az ex-Pannon LCX is baleset áldozata lett), az itthon maradt 3 gép közül egyet most aprítanak fel, de a másik kettő is szégyenteljes állapotban van.

Természetesen álmaink netovábbját az előbb említett moszkvai repülőgép képezi, most mégis a másik ép állapotban megmaradt 154-eshez, az LC-Bélához vezet majd utunk, ami azon túl, hogy a Malév-flotta második legöregebb darabja volt, egyben az ezres példányszámban gyártott típus egyik legkorábbi példánya is: a sorozatgyártás negyvenhatodik darabja.

És nincs is olyan messze tőlünk… Az iho/repülés stábja közelebbről is bemutatja majd, filmet is készítünk róla. Hogyan lehetett egyben nyilvánossá is tenni ezt a látogatást?

Ennek a típusnak nagyon sok szerelmese van. A típusváltás mindig szomorú dolog, pláne, ha olyan gépről van szó, amelyik a szívéhez nőtt a vele dolgozó embereknek, sőt tegyük hozzá: az utasok is nagyon szerették a „nagyvasat”.  Amikor a szabadságomat terveztem, tudatosan építettem bele ezt a „kitérőt”. Tóth Gábor kapitány úr pedig felvette a kapcsolatot a reptérrel, és jött a kérdés, hogy hányan vagyunk. Mi csak alig egytucatnyian, de kiderült, hogy ha már vasárnap kinyitják a gépet, 30 főig gond nélkül tudják fogadni a magyarokat. Ezért úgy gondoltuk, hogy a látogatást és a riportkészítést nem hagyjuk titokban, sőt, mivel már rendeztük is a számlát, az iho.hu olvasóit vendégül is látjuk az eseményre. A Flughafen Stuttgart vezetése ráadásként egy teljes repülőtér-bemutatással is kedveskedik a magyar látogatóknak.

Ők ugyanis tisztában vannak a repülőgép értékével, és valóban: a nyugdíjba vonuló magyar Tupoljevek közül talán LC-Béla nyerte a legkülönösebb sorsfordulót: repülni ugyan már csak egyszer repülhetett, mégis igen megbecsülten és békében, az itthon oly sokszor látott borzalmas pusztulástól és pusztítástól megmenekülve folytathatta pályáját. Ez az utolsó repülés vezetett 1995 februárjában Baden-Württemberg tartomány fővárosába, ahol a reptér egyik büszkeségévé vált: a Flughafen Stuttgart GmbH használja mind a mai napig földi gyakorlatokra, kiképzésekhez és egyéb célokra.

A stuttgartiak tehát február ötödikére várják a magyar látogatókat, akik szeretnék alaposabban megnézni a kedves régi madarat. Amiért ezt így előre érdemes közhírré tenni: a csoport lehetséges létszáma harminc fő, ami azt jelenti, hogy az ihósokat leszámítva még vagy húsz hely kiadó a látogatásra! Az odajutást ki-ki maga kell, hogy intézze, a Germanwings low cost járatait ajánljuk vagy autót.

Az autózás ráadásul azzal az előnnyel jár, hogy útközben meg lehet bámulni a salzburgi reptéren a Red Bull fantasztikus üveghangárát, a benne lévő csodamadarakkal együtt, Stuttgart közelében pedig ott van a két fantasztikus repüléstörténeti gyűjtemény, Speyer és Sinsheim, ez utóbbi további Tupoljevekkel (144! – mellette egy Concorde), és egy másik egykori Malév-géppel: egy 134-essel, meg még rengeteg más látnivalóval. Akik pedig a földi közlekedésben is keresik a szépet, azok számára Stuttgart a Porsche és a Mercedes városa is! A németek tökéletességre törekvése természetesen az ő látogatóközpontjaikban is megmutatkozik.

Aki tehát minderre kíváncsi, akar és el is tud jutni a stuttgarti repülőtérre február 5. délelőttjén, jelentkezzen a stp@legifotok.hu email címen Somogyi-Tóth Péternél.