Malaysia MH370: a rejtély keserű éve

Keserű évforduló: egy éve nem tudunk biztosat egy szélestörzsű utasszállító és a fedélzetén lévő 239 ember sorsáról. A modern aviatika történetében ennél kegyetlenebb, ennél keservesebb évforduló nincs a világon: a bizonytalanság a legnagyobb ellensége annak a hihetetlen biztonságnak, amit egyébként a mai légiközlekedés nyújthat az embereknek.

Ezért hátborzongató arról hallani, hogy netán végleg le kellene mondani a 2014. március 8-án eltűnt gép megtalálásáról és a történtek kiderítéséről. Warren Truss ausztrál miniszterelnök-helyettes épp a napokban nyilatkozott arról, hogy az MH370-es járat utáni kutatás „nem tarthat örökké”.  A 777-est az Indiai-óceán déli részén, az ausztrál partoktól nyugatra kereső expedíció eddig biztos nyomra nem akadt, a költségek meghaladták a negyven millió dollárt, a bemért tengerfenék nagysága a félmillió négyzetmérföldet – és még mindig semmi. A kutatás mostani szakasza, amit jelenleg holland hajók vezérelnek, májusban zárul, ha addig sem hoz eredményt, akkor a katasztrófában leginkább érintett államok – Malajzia, Kína és Ausztrália – képviselői újabb tárgyalásba kezdenek a lehetőségekről, és ezek egyike a jelek szerint az, hogy felhagynak a kutatással. Ami azt jelentheti, hogy valóban nem tudunk meg semmi biztosat a történtekről.

A következmények két szálon is futnak, az egyik az, hogy az ausztrál légiirányítási szolgáltató egy új követőrendszert próbál ki azzal az Inmarsat műholdkezelő céggel, amelynek mérései szerint most is keresik a gépet. Történik ez annak jegyében, hogy az ICAO, az ENSZ polgári légügyi szervezete ajánlást bocsájtott ki: valamennyi kereskedelmi forgalomban üzemeltetett repülőgépet szereljenek fel olyan követő rendszerrel, amely tizenöt percenként közvetít műholdon vett információt a gép pozíciójáról. De van a szakértőknek egy másik csoportja, akik szerint mit sem ér, legalábbis eső után köpönyeg, a követőrendszer, ha nem tudjuk meg, mi történt tulajdonképpen a Malaysia 777-esével, és ha ennek tudatában nem tudjuk megakadályozni, hogy ez a rejtélyes eltűnés máskor is előforduljon.

Mint tudjuk, ez a gép Kuala Lumpur felől Peking irányába repülve kétszer is eltűnt a radarernyőkről: egyszer még a Dél-Kínai-tenger felett, amikor ahelyett, hogy bejelentkezett volna a vietnami irányításának, nemcsak hogy megszüntette a rádióforgalmazást, de lekapcsolta a transzponderét is, másodszor pedig azután veszett nyoma, hogy egy fura forduló után visszarepült a Maláj-félsziget fölé, majd a Malakka-szoros felett feltehetően délnek vette az irányt, és ezután a katonai elsődleges radarok is elvesztették vele a kapcsolatot.

Maradnak tehát a teóriák, az összeesküvés-elméletektől a reálisabbnak tűnő, de megint csak nem bizonyítható forgatókönyvekig. Van elmélet, amely arról szól, hogy maguk a pilóták, vagy legalábbis egyikük kellett, hogy eltérítse a gépet, tudunk ilyen esetekről, nem is olyan régen zuhant le Afrika déli részén egy E-190-es, bizonyíthatóan az egyik repülőgép-vezető öngyilkosságaként, miközben a másik pilótát az illető kizárta a fülkéből. De ez a változat nehezen magyarázza azt a sokórás repülést, amit a gép feltehetően végrehajtott a Malakka-szoros feletti utolsó fordulója után.

Természetesen léteznek különféle terrorista-elméletek, ezek legvadabbika szerint a gépet egy nagyszabású akcióra készítik fel a dzsihádisták, valahol Kazahsztánban, netán Pakisztán vagy Afganisztán tálibok uralta részén. Egy másik összeesküvés-elmélet az amerikaiakat gyanítja a dolog mögött, ennek a teóriának a hívei meg vannak győződve arról, hogy a 777-es vagy eljutott Diego Garcia támaszpontjára, vagy útban arrafelé zuhant le, de ennek is az amerikaiak lennének az okai, akik az egyszerűség kedvéért lelőtték volna a gépet. De természetesen felbukkant a földönkívüliek beavatkozásának verziója, nemkülönben a meteor-becsapódásé.

A leghiggadtabb  teóriát legutóbb egy 777-es kapitány levelében olvastam, aki egyrészről elképzelhetőnek tart egy olyasfajta tűzesetet, mint ami Kairóban egy parkoló 777-esen történt, egy zárlatos elektromos vezeték és az egyik pilóta oxigén-palackjának kellemetlen kölcsönhatásaként. A másik verziója ugyanennek a 777-es pilótának, hogy a gép elülső cargo-rekeszében szállított lítium-ionos elemek öngyulladása okozhatott bajt: kétségtelen, hogy az ilyen szállítmányok már nem egy katasztrófa bekövetkeztének láncolatát indították el, emiatt zuhant le két 747-es is az elmúlt években (UPS, Air Asiana). Az MH370-es járaton két és fél tonnányi ilyen rakomány volt, amelyet mostanság már leginkább egyáltalán nem is szabad a fedélzetre venni, mert meg se kell, hogy sérüljön ahhoz, hogy begyulladjon.

Mindkét esetben fontos mozzanata lehetett az MH370 katasztrófájának a hirtelen dehermetizáció, az ennek következtében a személyzetet cselekvésképtelenné tevő hipoxia, és közben a gép digitális repülésvezérlő rendszereinek illetve számítógépeinek a továbbműködése. Vagy csak valakinek a ténykedése, aki egy ideig még magánál volt és megpróbált tenni valamit a gép irányításáért, de aztán neki is elfogyhatott az oxigénje.

Mindennek az igazolása és cáfolata azonban csakis úgy történhet meg, hogy végre a laboratóriumba kerülne a pilótafülke hangrögzítője és a repülési adatrögzítő. Egy biztos, ehhez meg kell találni a gépet, vagyis tovább kellene keresni: ha májusig nincs meg, akkor azután is. A hozzátartozók részéről is érthető a fokozódó türelmetlenség, mert nem mindegy, hogyan vesztették el szeretteiket, tudni akarják, mi is történt velük, meg akarják adni nekik a végtisztességet. De számukra, sőt, az egész aviatika számára az a több mint kellemetlen helyzet adódik, hogy az emberek sorsát de közben az ágazat egészét meghatározó döntést a politikusok fogják meghozni: kutatni vagy nem kutatni tovább az MH370-es járat után. A szakma álláspontja teljesen egyértelmű: meg kell találni a 777-est, minden áron.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!