Meredeken le, meredeken fel: a CSeries London City-vizsgája

Egyfajta külön rang a repülőgéptípusok között, ha egy gépről elmondható: repül London Cityre. Erre a Docklands üzleti központjától és felhőkarcolóitól csak néhány percnyire fekvő, rövid pályás, meredek megközelítést és nagyon csendes üzemet megkövetelő, különleges repülőtérre csak megfelelő engedélyek birtokában, vagyis vizsgák, sikeres tesztek után szabad csak egy típusnak rendszeresen leszállnia.

A CSeries, a Bombardier új, mintegy fél éve szolgálatban álló utasszállítója hamarosan megkapja az engedélyt, miután kedden és szerdán sikeresen repülte le a szükséges próbákat a második tesztgéppel. A gép ezelőtt egy hónappal kezdte a felkészülést a vizsgára, a Twitteren közölt fotók tanúsága szerint a kansasi Wichitában, ahol a London City megközelítésekor használatos, (a normál három fokos helyett) 5,5, sőt, néhány alkalommal még ennél is meredekebb, hét fokos megközelítéseket repült.

Ezután kelt át Európába, majd Stanstedről kiindulva hajtotta végre a le- és felszállásokat London City pályáján. A próbák a Bombardier alelnöke szerint tökéletesen zajlottak, a videófelvételen egyébként jól látni, hogy a nyugat felől landoló gép csak a pályának körülbelül a felét használta kigurulásra, és nem kellett elmennie a keleti küszöbnél lévő gurulóig, megfordult magán a pályán. (Feltételezhetjük, hogy a teszteken az utasokkal teli gép szokásos leszállósúlyát szimulálják, talán azért kellett ezt a nem túl élénkre festett prototípust használni, mert lehet, hogy ebben vannak a megfelelő súlyviszonyokat szimuláló víztartályok.)

Vannak hasonló regionális típusok, amelyeket külön fel kell készíteni az itteni követelmények teljesítésére, a British két A318-asa például, amely a különleges London City–New York járatokat repüli, egyebek mellett módosított repülésvezérlési szoftvert, és némiképp átalakított fékszárnyakat kapott külön erre a repülőtérre.

A kanadai gyártó a jelek szerint nem kellett, hogy különösebb átalakításokat hajtson végre a gépén, aminek az a magyarázata, hogy ez az első olyan új regionális utasszállító, amelynek aerodinamikája, szárnymechanizációja, fly-by-wire rendszere eleve úgy készült, hogy a típus alkalmas legyen az itteni üzemeltetésre. A Bombardier alelnöke, Robert Dewar szerint, ha a gép megfelel London Citynek, akkor megfelel más, komoly kihívást jelentő repülőtérnek is.

Amint a CSeries budapesti bemutatkozásakor is tapasztalhattuk, a gép nem csak hogy szépen repül, de elképesztően csendes is, amit a londoni próbák idején a szintén meredek felszállások alkalmával is lehetett érzékelni.

A mostani kétnapos teszt során szerzett adatokat a kanadai, az európai és a svájci légügyi hatóság ellenőrzi majd és ezek birtokában várható néhány hét múlva az üzemeltetési engedély megadása, amelynek nyomán gyaníthatóan a Swiss fogja először ide járatni a gépét, merthogy azt is tudni lehet, hogy a svájci pilóták teszik le majd elsőként a típussal a maguk külön vizsgáit London City megrepülésére. A légitársaság volt a kibocsátója a típusnak és ma már hat gépet repül, a második felhasználó azt airBaltic, az átadások ütemét mostanság az szabja meg, be tudja-e hozni lemaradását a hajtóművek szállítója, a Pratt & Whitney.

A Swiss mindezidáig, néhány más társasághoz hasonlóan, négyhajtóműves Avrókkal repült erre a reptérre, feltehető, hogy ahogy magának a társaságnak a flottájából is kisorolják ezt a típust, úgy veszi át majd a London City járatokat is a modernebb kéthajtóműves. A légitársaságok a CS100-assal a szokásos kétosztályos konfigurációban és utasszámban gyakorlatilag szinte egész Európát berepülhetik, akár Moszkvába vagy a nyugat felé Reykjavíkba is lehet London Cityből járatot fenntartani.

Ugyanakkor, ami talán még érdekesebb: a CSeries negyven utassal, csak business-osztállyal (vagyis kisebb terheléssel) repülhet olyan észak-amerikai úti célokra is innen, amelyeket eddig csak a British A318-asaival lehetett menetrendszerűen megközelíteni. Ilyen negyven személyes CSerieseket a London City–New York repülésekre az Odyssey Airlines és a PrivatAir rendelt a kanadaiaktól. Hogy London City effajta „nagygépes” használata mennyire vonzó, arra jó jel, hogy az Airbus is készül a neo-gépcsaládból kialakítani egy rövid pályás, ide optimalizált változatot, és a Szuhoj Superjetet is felkészítik erre a repülőtérre.

A London City egyike a leggyorsabban fejlődő repülőtereknek, különösen, ha engedik neki. A metropolisz korábbi polgármestere, Boris Johnson például kifejezetten tiltotta a modernizálást, bővítést. A légikikötő így is évi 4,3 millió utassal büszkélkedhet, és a forgalma fokozatosan nő, kár, hogy az új típus a jelek szerint épp akkor lép be a használói közé, amikor az Egyesült Királyság véglegesíti kilépését az Unióból. Bár ez a folyamat természetesen még évekig eltart, kérdés, hogy  addig sikerülhet-e valamiképp fenntartani a szigetországnak is a szabadkereskedelmi egyezményt, vajon marad-e ennyire fontos úti cél London City Airport, csak néhány mérföldnyire Európa jelenlegi pénzügyi központjától.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!