Az Antonov partnereket keres a második An-225 befejezésére

Hogy a magányos óriás ne legyen magányos. Mrija-vonzalmak: Putyin, Erdogan és a kínaiak. Új remények Oleg Antonov születésének évfordulóján.

Harmincöt éve, hogy vár a sorsára, mozdulatlanul, illetve, amikor szükség van a helyére, időnként kivontatják, majd visszavontatják. Egy gigantikus törzs, vállszárnyközéppel. Miközben az első magányosan rója az égi országutakat, akár 250 tonnás terheléssel, mint a világ legnagyobb repülőgépe, a félbehagyott másik óriás körül időnként felbukkannak az olykor furcsábbnál furcsább híradások, hogyan lehetne befejezni be az építését.

A friss nyilatkozat azonban több, mint találgatás: Jurij Husjev, az Antonov-csoportot is magába foglaló ukrán konzorcium, az UkrOboronProm vezérigazgatója jelentette be, hogy külföldi befektetőket keresnek a második An-225-ös befejezésére. Husjev azt jelezte, hogy a februári indiai nagy katonai és repülőkiállításon, Bangalore-ban történik a projekt hivatalos kiajánlása, egyben potenciális indiai partnerekkel történő tárgyalás, azonban a napokban zajlott rendezvény után sikeres megállapodásról nem volt egyelőre hír.

A Mrija történetével portálunk is többször foglalkozott, az An-124-es megnagyobbított, hathajtóműves változata eredetileg a Buran űrrepülőgép, illetve az Energia hordozórakéta fokozati szállítására, sőt, űreszközök indítására készült, 1988 decemberében repült először, 1994-ben leállították, alapos átalakítás után 2001-től már mai funkciójában kezdett repülni, mint a túlméretes légiszállítmányok verhetetlen hordozója. De közben ez a bizonyos második, amelynek összeszerelését szintén 1994-ben állították le, továbbra is csak várt, annyi volt a változás, hogy Taskentből odahozta mellé a fel nem szerelt, de szintén elkészült szárnyait egy másik, ma már csak egy-két példányban létező Antonov-óriás, a légcsavaros-gázturbinás An-22 Anteus.

Világos volt, hogy a géppel valamit kell kezdeni. Amikor még Oroszország és Ukrajna kapcsolata nagyságrendekkel volt békésebb, de már Putyin vezette a hatalmas szomszédot, állítólag ő maga is szemet vetett a gépre, érdekes, hasonló hírek szállingóztak az elmúlt években Törökország felől, Erdoğanról is, a jelek szerint a nagy vezetőket vonzotta a legnagyobb repülőgép birtoklása és flottájukba állítása, de egyik vonzalomból sem lett végül üzlet, illetve finanszírozás.

A legkomolyabbnak az látszott, amikor a kínaiak tűntek fel a gép körül: az akkori szándéknyilatkozat ugyanis nem csak erről a be nem fejezett 225-ösről szólt, hanem az ukrán–kínai együttműködéssel meginduló, 3-4 milliárd dolláros beruházással létrehozandó közös gyártásról is.

Hogy ez miért nem vált valóra, arról meglehetősen érdekes verziók keringenek, az egyik egy mondhatni egyszerű fizikai probléma: a kettes példányt már Kínában kellett volna befejezni, de túl nagy ahhoz, hogy odaszállítsák. A másik magyarázat még arra a kínai kijelentésre alapoz, amely szerint Peking megveszi a gép teljes tervezési-technológiai dokumentációját, és ezzel „egyedülálló technológia birtokába jut” – nos ez az, amit az Antonov vezetése már a megállapodás aláírása után nem sokkal cáfolt, és ami feltehetően el is riasztotta az ukrán felet.

Ha nem a gyártásról, hanem csak a kettesről beszélünk, a költségek akkor is irgalmatlanok. A befejezés az Antonov korábbi igazgatója, Alekszander Donyec szerint 460 millió dollárba kerülne, viszont mások szerint ennél jóval többről, egymilliárdról van szó. A most repülő Mrija általában évi húsz küldetést teljesít, egyenként egymillió dolláros tarifával, ez a gazdaságossághoz még nem elég. Tovább kellene javítani a gépen, modernebb, megbízhatóbb hajtóművekkel, rendszerekkel, avionikával, az olcsóbb és hatékonyabb üzemeltetés érdekében.

Az Antonov vezérkara most tehát mégis a befejezés mellett döntött. Mindenesetre, ha sikerülne partnert találni, az szép megemlékezés lenne: február 5-én volt 115 éve, hogy megszületett a cég névadója. Oleg Antonov a XX. század egyik legfontosabb konstruktőre volt, aki a legkisebb, motor nélküli vitorlázógépektől az óriás szállítókig tervezte a gépeket, illetve vezette a róla elnevezett tervezőirodát.

A Mrija első repülését már nem érte meg, 78 évesen hunyt el 1984-ben. Nevéhez összesen 76 típus fűződik, amelyek közül Magyarországon most is repül a mindenki által szeretett mindenes, a világ egyik legnagyobb példányszámban gyártott, legsokoldalúbb gépe, az An-2-es. Antonov-típusúak voltak a honi légierő nemrég végleg kivont szállító gépei, az An-24/26-osok, és honi repülőklubok is használtak néhány példány a pillangóvezérsíkkal készült fémépítésű vitorlázógépből, az A-15-ösből.