Bengáli blues Szegedről

„Ugyanaz a város, ugyanaz a név,
ugyanaz a banda, mégis más az egész”
(HBB: Ugyanott, csak kicsit később)

Hatszázas és nyolcszázas sorozatú Bengálik az 1-es és a négyes vonalán, egy elsuhanó sárga Ikarus, a Tisza Lajos körút jogi kar felőli oldalán lévő egyvágányú villamospálya. Becsky András mozija 1995. július 13-án készült. A szóló Tatrákat ekkor kezdték összeszerelni Csehországban Szegednek. Akkor még nem voltunk ennyire allergiásak sem: az 1-es vonal rókusi hurokfordulójában embermagas parlagfű virágzott a sínek mellett.

Nosztalgia? Mindenképpen. De egyáltalán nem baj, hogy ezekből a Bengálikból ma már csak a 813-as van meg nosztalgiajáratként és az 1-esen Pesák ingáznak füves pályán, az Anna kúti csomópontnál sem azok, sem a „keresztbe közlekedő” Tatrák nem akarnak állandóan „kiborulni” a sínekről.

Ha esetleg valakit a fenti dalszövegrészlet zenéje is érdekel, íme – nézni nem kell, hallgatni elég:

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!