Airbus

Nagy szalon, nagy, bár nem óriási üzletek, 384 gép, vannak köztük szélestörzsűek is. Két kisebb kötés: Embraer, Comac.

Embraerek leváltására vesz a JetBlue hatvan gépet 2020-tól, akkor indítják be az egykori CSeries-ek gyártását az Egyesült Államokban.

A kanadai CSeries immár az európai gyártó színeiben és típusjelzésével érkezett Toulouse-ba.

A Singapore első gépei közül kettő megmarad a Hi Fly szolgálatában, még nem tudni, melyik légitársaságnak bérelt gépként, kettőt bontanak szét.

C Series Aircraft Limited Partnership: az Airbusé 50 százalék. A keskenytörzsű gépcsalád új tagjai modernebb konstrukciók, mint az A320-sorozat.

A hatalmas dudorban ugyancsak méretes Airbus-darabok repülnek összeszerelésre, például egyszerre két A350-es szárny.

Ha nem lesz „puha” Brexit, az európai gyártó átköltözteti gyárait az Egyesült Királyságból Ázsiába.

A 2018. első félévi visszaesés oka elsősorban a brit EU-tagság megszűnésének folyamatát övező bizonytalanság.

Egy új, hosszabb törzsű A321-es változat tenné feleslegessé a Boeing új utasszállítóját?

Miért nem vették meg az első túlsúlyos példányokat. Jó-e a gyártónak, ha van másodlagos piac?

A következő lépcsőfok: 2026, háromszáz utasszállító, Európa ötödik légitársaságaként. Jövőre indul a neo-k leszállítása.

Év végére talál vissza az európai gyártó a szokásos ritmusba. Havi 70-75 gép: a beszállítói hátteret kellene erősíteni, és beruházni az összeszerelésbe.

Ismét Szingapúr–Newark, az ULR 350-essel, megnövelt felszállósúly, teletölthetők a tartályok. Arubából Venezuelába, ötven mérföld.

A dubai lízingcég még „nem elégedett az árral”. Egy vagy több típus, egy vagy több légitársaság? Beleszólhat-e a versenybe a Boeing és az Airbus valamelyik új vetélytársa?

Az európaiak szerint csak néhány kisebb ügyben marasztalta el a WTO tiltott támogatásokért az Airbust, az amerikaiak szerint ezek a tételek 22 milliárd dollárra rúgnak.