Emésztgetjük a metróállomások látványterveit

Amikor két nappal ezelőtt végre beestek az M3-as metróvonal felújítandó állomásait bemutató látványtervek – amelyekről sokáig az volt a hivatalos kommunikáció, hogy azért nincsenek, mert a BKK nem rendelt ilyeneket –, meg kellett várni, hogy elüljön az ilyenkor törvényszerűen felerősödő harci zaj, mert a csörömpölésben nem hallottuk saját gondolatainkat.

És érdemes megvárni a reakciókat is, mert maguk a látványtervek is érdekesek, de még érdekfeszítőbb, ha az ezekre adott reakciókat is elemezni lehet. Kinek mi jut eszébe, mivel hasonlít össze, mi tetszik másnak, ami nekünk nem, és fordítva. Most sorra vesszük az állomásokat mi is, azután visszacsatolunk a már elhangzott kritikákhoz, észrevételekhez.

Az első, ami megragadja a szemlélőt, a hatalmas, a vágányok felett is végigfutó álmennyezet. Értjük az indokoltságát, a tervező a födémet alkotó hatalmas, előregyártott vasbetongerendákat és azok odvas közeit akarta eltakarni, ami lehet jogos törekvés, bár a nyers szerkezet megmutatása, kihangsúlyozása is lehetett volna járható út. Ennek a szerkezetnek legalább megvolt az az előnye, hogy nem hagyott maga alatt magasságilag nyomott teret, élvezhető volt a belmagasság. Most mindez eltűnik, ezáltal nyomottabb lesz a tér. Nagyobb baj azonban, hogy az álmennyezet esztétikája – legalábbis a közzétett látványterv szerint – leginkább egy vidéki postahivatalban utolérhető minőségre hajaz. Hogy a rácsozat rúdjainak felső felületén összegyűlő port, mocskot milyen időszakokban és milyen eszközzel fogják letakarítani, erre tippelni sem merünk. Itt összességében negatív a változás, akkor is, ha elegánsabb a színvilág és szellemes a fal- és padlóburkolat pozitív-negatív mintáinak játéka.

A régi TGV-k belső terére emlékeztető, nagy, puha, hosszanti világítósáv elegáns, még akkor is, ha ejtünk két könnycseppet az első bécsi metró stílusú budapesti metróállomás sírja felett. Kétségbeejtően aprónak és széttagoltnak tűnnek az információs felületek. A drappos-barnás színvilág félő, hogy hamar ki fog menni a divatból, elegánsnak most sem nevezhető. Az állomás összességében kortársabbnak tűnik a nagy, puhán dudorodó falpanelek, és a negyvenöt fokos álmennyezeti letörések elmúltával, a korábbi Árpád-hídi ülőalkalmatosságok megjelenése itt nyilván tudatos értékmentés eredménye. Jobb lett, mint volt, de barna nélkül, markánsabb inforendszerrel még jobb lenne.

A két tökegyforma állomás most némileg különböző lesz, ez felvet hitelességi problémákat a látványtervekkel kapcsolatban. Ha a Forgách utcánál elég az egy világító csík, akkor miért kell kettő a Gyöngyösi utcánál? Vagy a Forgách utcánál sötétebb lesz? A csődizájn kérdéses, elvégre nem egy ÖBB-állomáson vagyunk 1980-ban. A csövek funkciója sem érthető. A jelenlegi hajlított hangulatot próbálják visszahozni? Vagy ezen jut áram a lámpákba? Ez alig hihető. Marad a magyarázat, hogy a tervező kevésnek látta a csövek nélküli állomást, ezért applikált. Nem meggyőző, sérülékeny, felesleges dolgok, kevesebb több lenne. Ráadásul ezek a csövek teljesen széttagolják az információs sávot, a táblák a fenti szögletbe eldugva alig lesznek láthatóak. A Gyöngyösi utcánál mindent visz a hatalmas kék hullámvonal a falon, valami ilyennek a megállótestvérnél is örültünk volna. Nehéz a döntés, ha netán eltűnnek a csövek, akkor még lehet jobb, mint ami volt. Erre van esély, a pénz mindig elfogy a végére, a felesleges guzsimuzsi lemarad.

A névválasztás ellenkező logikát követ, mint kellett volna. A Városkapu szép név, jelentésteli, és tökéletesen mutatja a városszerkezeti helyzetet. Lett volna a vasúti megálló (nem állomás) is Városkapu, jobban jártunk volna. Ez a megálló sikerült a legjobban, valamiért itt nem erőltették a csöveket. Szép a játékos álmennyezet és a fal mellett elszórt világítótestek. A halványlila szín nem tudni, hogy jön a képbe, talán valami hajrá Újpest? (Igen, Péter, szinte biztosan az – gszl) Az információs sávok is egészen jól megtalálták a helyüket, reméljük, hogy a végén a többi megálló is ugyanilyenné szelídül. Egyértelmű előrelépés a maihoz képest, kérdés, hogy a fenti előtér, lépcsők, korlátok hogyan alakulnak majd.

Megint a csövek, ráadásul bonyolított A-B-A-B-ritmusban. Vastag lábazati sáv, amelynek tetején megáll a por. Valamiért visszajönnek a mészkő falburkolati elemek, talán a központiság miatt? Ritkásan elszórt információs mezők, eldugva a felső, sötét sarokba. A mennyezetet szántó csövek láttán van egy olyan érzésünk, hogy a látványterv készítője megrémült a nagy, szürke mennyezeti felülettől és kármentésbe fogott. Kár volt, a padló és a mennyezet szürkéje szépen fogja össze a fal világos mészkőburkolatának síkját, ennyi tökéletesen elég lenne, kiegészítve persze egy markáns szöveges sávval. Ha a csövezés eltűnik, meglehetősen elegáns, suhanós, kortárs, jól karbantartható, a mainál szebb hely lenne ez.

A médiában az egyetlen portál, amelyen a puszta tényen túl vélemény is megjelent, az Index volt. A cikk azon kesereg, hogy a felújítandó állomások túl spártaiak lesznek, és nyomába sem jönnek a négyes metró állomásainak. Az az egyszerű tény, hogy a két állomástípus építési technológiája teljesen eltér, belmagasságuk között pedig nagyságrendnyi a különbség, elkerüli a cikkíró figyelmét. Olyannyira, hogy a torontói metró felújításának instagramos megjelenését hozza követendő példának. Műszaki ismeretek, adottságok figyelembevétele nélkül elég nehéz megalapozott kritikát gyakorolni.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!