Finn elbizonytalanodás a sarkköri vasútvonal ügyében

A finn-norvég közös vasútvonal tervét – melyről az iho.hu-n korábban már többször írtunk –, és amely a finn Rovaniemiből a norvég Kirkenes kikötőjébe vezetne, a finn nemzeti ellátásbiztonsági ügynökség (National Emergency Supply Agency, NESA) erősen kritizálja.

A finn közlerkedési hatóság szerint az építendő új vasútvonalon a teherforgalom főképpen ásványi anyagok, hal, faipari termékek és nyersfa szállítására alapozódna. A becsvágyó terv körülbelül 2,9 milliárd euróba kerülne, és nem csak Finnország logisztikai térképét rajzolná át, hanem az ország európai logisztikai hálózatban betöltött pozícióját is, különös tekintette a tervezett, Varsótól Tallinig futó Rail Baltica-projektre. Nem utolsó sorban az ország területének feltárása és az ellátás biztonsága is javul – ezt már Anne Berner, finn közlekedési miniszter tette hozzá.

A NESA éppen ebben az utóbbi mondatba kötött bele erősen. Először is, semmi sem bizonyítja, hogy ez a vasútvonal, mely elsősorban a tranzitforgalom szempontjából lehet jelentős, olyan sokban javítaná az ország ellátáásnak biztonságát. A NESA logisztikai vezetőke, Raija Viljanen szerint a vasútvonal túl közel fut az orosz határhoz, ezért bármilyen krízisesemény során nagy valószínűséggel az elsők között válna használhatatlanná.

A finn védelmi minisztérium munkatársa, Ala-Sankila tábornok szerint a vasútvonalat érintő kockázatokat mérsékelni lehetne, ha a most ismert tervtől eltérően, Lappföld nyugati részén vágna át a nyomvonal. Elismerte ugyanakkor, hogy nem csak hagyományos módon lehet támadni keleti irányból a finn vasúthálózatot, mert hekkertámadások segítégével bármilyen más pontján is megbénítható a forgalom. A tábornok arra az érzékeny tényre is felhívta a figyelmet, hogy egy esetleges orosz támadást az is a vasútvonal finn szakasza felé terelhet, hogy a végpontja, Kirkenes egy NATO-tag állam területén, Norvégiában van, ott tehát Oroszország közvetlenül kerülne szembe a NATO-val, amit vélhetően igyekezne elkerülni.

Finnország és Oroszország között a viszony a felszínen nem feszült, de valójában Finnország soha nem lehet biztos abban, hogy orosz részről nem fogja támadás érni. A két állam viszonyát az első világháború vége óta mérgezi a tény, hogy Finnország az egykori cári birodalom egy részéből független államá vált, Oroszország egy ideig a pánszlávizmus, majd a kommunizmus eszméjének győzelemre jutattása miatt tekintgetett Finnország felé, napjainkban pedig egyszerű nagyhatalmi allűrként értékelhető, hogy a Baltikumban és a finn-orosz határvonalon nem zárható ki a jövőben az orosz beavatkozás lehetősége, annak ellenére, hogy az ún. Téli háborúban (Talvisota, 1939-40) a finnek jelentős, mintegy 40 ezer négyzetkilométeres területveszteséget szenvedtek és Karélia azóta is Oroszország része.

A finn semlegesség alapja tehát lényegében az állandó fenyegetettség, ezért tesz Finnország állandó gesztusokat keleti szomszédjának (az ország a KGST fennállása alatt annak társult tagja volt például), ezért nem tagja a NATO-nak sem. Az északi irányba építendő vasútvonal nyomvonalának megállapításánál tehát teljesen természetes, hogy ez a fenyegetettség erőteljes, döntő érvként merül fel.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!