Franciás villamosreneszánsz Katalóniában
A katalán főváros közforgalmú közlekedése hosszú évtizedeken keresztül a mediterrán viszonylatban kimagaslóan jól működő metróhálózatra épült. Napjainkban 11 vonalon 166 állomást szolgál ki a metróhálózat, a Budapest-léptékű városban minőségi szolgáltatást nyújt. A felszíni közlekedésben eközben az autóké lett a főszerep. Barcelona egyébként is tágasra épített sugárútjain nem sok szerephez jutottak a fenntarthatóság eszméi. A sakktáblaszerűen kialakított közúthálózaton nem ritkák az 5-6 sávos egyirányú főutak, ahol a csúcsforgalom zaj- és levegőszennyézése sokat ront a mediterrán város élhetőségén.
Az elmúlt évtized hajnalán döntöttek végül a villamos meghonosításáról. A főszerepet az Alstom kapta mind a járművek építése, mind a villamosvonalak kialakítása terén. Így az újszülött hálózat műszaki és esztétikai megoldásai lépten-nyomon azokat az elemeket tükrözik vissza, amiket a francia vasútreneszánsz által érintett városokban már beváltak.
Nem pusztán villamospályát építettek a katalánok, hanem az érintett városrészek komplex rehabilitációjával kötötték össze a projektet. Az addig aszfalttal borított forgalmi sávok helyét füvesített villamospálya vette át. Az állomások kialakításakor a funkcionális szempontok mellett esztétikai elveket is figyelembe vettek. Gyakran házfaltól házfalig megújultak az érintett sugárutak, élhető környezetet teremtve a külvárosi lakóövezetekben.
A projekt meghatározó eleme volt a járműállomány beszerzése. Harminchét kétirányú, alacsonypadlós Citadis villamost gyártott az Alstom, amelyek karbantartásáról is a franciák gondoskodnak 25 éven keresztül. A járművek mellett az infrastruktúra, a jelzési rendszer és az energiaellátás kialakításában is vezető szerepet kapott az Alstom. Ma már csomagban árulják a járművektől az utolsó jelzőn át a városfejlesztési tanácsadásig mindenre kiterjedő villamosreneszánszt – így rendelt városi vasutat számtalan francia és észak-afrikai nagyváros, például Tunisz, Casablanca és Algír, valamint Rotterdam, Isztambul, Madrid és Jeruzsálem is, hogy csak néhány példát említsünk.
Barcelonában rögtön két különálló hálózatot építettek a nyugati és keleti elővárosokban; előbbit Trambaixnak, utóbbit Trambesòsnak hívják. A két rendszer egykor egyesíthető lesz a belvárost átlósan átszelő Diagonal sugárúton keresztül. Mindkét hálózat kis jóindulattal három villamosvonalat foglal magába. Kis jóindulattal, mivel a Trambaix T1-es vonala valójában a T2-es betétjárata és a Trambesòs vonalai is többszörösen fonódnak egymással.
A hálózat több szakaszán is a gazdaságosság szempontjai érvényesültek, drasztikus útépítések helyett egyvágányú pályát alakítottak ki. Máshol, például a Trambesòs Gran Via de les Corts Catalanes sugárút alatti szakaszán gyorsvasútba vált a villamos: a pályát lefedték, az állomásokon peronkapu működik és 50-60 kilométer per órás sebességgel haladnak a Citadisok.
A barcelonai villamost 2004-ben adták át, a két hálózat átadása között mindössze egy hónap telt el. A tramwayre nagyon büszke az üzemeltető Trammet és a közlekedést szervező ATM (Autoritat del Transport Metropolità), szinte minden prospektuson az áramvonalas villamossal javítják a cégek arculatát. Azóta azonban nem épült újabb vonal és a város, valamint a metróhálózat léptéke mellett elenyésző a villamos közlekedési munkamegosztásban vállalt szerepe. Kicsit tehát a kirakatszolgáltatás kategóriájában rekedt Barcelona villamosa, a hatsávos sugárutakon pedig továbbra is a motorizált egyéni közlekedés az úr.
