Hajmeresztő leszállás – és amikor nem sikerül

A TACA légitársaság A320-asa épp ma öt éve, 2008 május 30-án a szokásos több leszállásos menetrend szerinti járatát repülte San Salvadorból Miamiba, amikor az amúgy nagyon is nem szokásos megközelítést kellett végrehajtania Toncontín repülőterére, a hondurasi Tegucigalpa városában. Eközben a személyzet megkapta a meteorológiai információkat: déli szél, vizes pálya. Ehhez képest hátszeles pályát kapott az irányítástól, de nem is nagyon kaphatott mást, ez a beton a másik irányból (20-as pálya) nem használható leszállásra az ottani küszöbnél lévő hegyek és épületek miatt. No de a 02-es irányból sem lehet ezt a leszállást a legjobb időjárási körülmények között sem normálisnak vagy szokásosnak minősíteni. A TACA Airbusa túlfutott a pályán, és a túlsó küszöb után egy vagy húsz méterrel a beton szintje alatti árokba esett. Hogy a balesetnek ehhez képest mindössze öt halálos áldozata volt, azt hatalmas szerencseként lehet jellemezni. Hogy milyen itt egy megközelítés és leszállás, azt jól érzékelteti ez a 737-esen készült felvétel:

A hegyi terepviszonyok miatt a pálya megközelítése sok nagy bedöntésű fordulót igényel, a legutolsót gyakorlatilag a küszöb előtt néhányszáz méterrel kell végrehajtani. Ezek után a gép – legalábbis a reptér akkori állapota szerint – egy hegyoldal felett kellett, hogy süllyedjen, annak vonalát követve, hogy a küszöb közvetlen közelében betont tudjon fogni. Ha a gép a hegyoldal miatt magasabban jön be, akkor biztos nem tud mihamarabb földet érni, ha alacsonyabban, akkor viszont fennakadhat a teraszos hegyoldal valamelyik kiszögellésén. Ki ne felejtsem a lökéses szelet, ami sokszor épp a legkritikusabb pillanatokban kapaszkodik a gép törzsébe, függőleges vezérsíkjába, és hogy az egész még bonyolultabb legyen, a pálya a tengerszint felett több mint ezer méteren fekszik.

Hogy miképp kell itt jól leszállni, azt a következő hajmeresztő felvétel is mutatja: az American 757-esének pilótája nem a szép földetérésre törekszik, hanem amint lehet, a lehető leghamarabb keményen odateszi a gépet, ráadásul láthatóan az erős oldalszélre is rá kell tartani. Szentségelhetnek az utasok, de ez a biztonságos megoldás.

Az, hogy a leszálló gép a küszöbnél betont érjen, létfontosságú, mert Toncontíné a világ összes nemzetközi repülőtere közül a legrövidebb pálya. A baleset idején a hossza mindössze 1863 méter volt, majd 2009-ben hozzáépítettek még háromszáz métert, ugyanakkor a kiegészítés csak felszállásra vehető igénybe, leszálláskor továbbra is a régi (displaced) küszöb érvényes, ez pedig azt jelenti, hogy földet érésre és kigurulásra valójában sem akkor nem volt, se most nincs több, mint 1650 métere a gépeknek. Igaz, hogy ekkor már elkezdődött a 02-es küszöb előtti hegyoldal ledózerolása. Mindenesetre ez a pálya még egy olyan igen jól fékezhető és meredek megközelítésekre felkészített gépet is megtréfált, mint az amerikai légierő egy Herculese, a C-130-as tíz évvel az Airbus balesete előtt futott túl a betonon.

Hogy a TACA Airbusának sem fog sikerülni a leszállás, az már akkor eléggé valószínű lehetett, amikor csak négyszáz méterrel az áthelyezett küszöb után sikerült betont érnie, a 12 csomós hátszélben a sebesség ekkor a levegőhöz viszonyítva 139, a földhöz képest 159 csomó volt. A földet éréskor a személyzet azonnal sugárféket kapcsolt, de teljes hatásfokkal csak a főfutók betonhoz érése után tíz másodperccel fékezte a futókat. 70 csomónál a személyzet lekapcsolta a full-reverzet, de ekkor már csak 190 méter volt a küszöbig, a keskenytörzsű utasszállító végül még mindig 54 csomóval robogott, amikor gyakorlatilag leesett a küszöb utáni völgybe. A személyzet egy tagja, a 118 utas közül kettő, a földön pedig tovább két ember vesztette életét.

A 390-es járat balesete után Manuel Zelaya államelnök lezáratta a repteret és a nemzetközi forgalmat egy közeli légibázisra terelte. A pálya meghosszabbítása 2009 májusára megtörtént, el ne felejtsem, ugyanebben az évben Zelaya elnököt államcsínnyel megbuktatták, majd miután három hónapon át a brazil nagykövetségen húzta meg magát, végleg elhagyta Hondurast. A gépe természetesen a Toncontín repülőtérről szállt fel, ez volt az utolsó alkalom, amikor hondurasiak ezrei bámulták izgatottan a repülőterüket.

Toncontín pedig a hegyoldal eldózerolása ellenére azóta is a világ legtrükkösebb nemzetközi repülőterének számít, ahol az elmúlt évtizedekben tizenegy súlyos baleset vagy repülőesemény történt vagy a reptéren, vagy annak megközelítésekor illetve elhagyásakor, ha a gép a várost körbevevő hegyláncnak ütközött. Menetrend szerint az American Boeing 757-esei a legnagyobb  gépek, amelyek használják a repteret. De hírek szerint az AA pilótái közül is csak az landolhat ezen a pályán, aki egy ideig együtt repül a légitársaság legtapasztaltabb Tegucigalpát megjárt kapitányaival, majd sikeresen leteszi a toncontíni külön vizsgát.