Határhegyen repülnek – reméljük, továbbra is…
Nem tudni, pontosan mikor döntenek majd az új kezelőről, lesz MSE-közgyűlés is, de addig is felszállhatnak a vitorlázógépek.
A starton egy Góbé és egy K 8-as vár a kötélre, észak-északnyugati szél fúj, a híres, Rotter Lajos felfedezte lejtőszél most nem tökéletes, de itt-ott azért tart, a felső hangárnál a haladóbb, a falu felé eső reptérvégen kezdőbb siklóernyősök színesítik a világot, bár a koraősz így is színgazdag, a felhők közül néha a nap is kisüt.
Megjön a kötél, szokásos mód sikerül start előtt elterelni néhány kirándulót a felszállni készülő gép elől, és már mehet a jelzés az aggregátornak, szárnyvég kivezet, rövid gurulás, aztán surrogás, fel a levegőbe… Szóval üzemnap Magyarország egyik, ha nem a legpatinásabb, lassan kilencven éves sportrepülőterén.
Ami talán mégsem annyira magától értetődő, tekintettel az előtörténetre. 2014-et írtuk, amikor első riportunk megjelent arról, hogy Határhegy a Vagyonkezelő döntése értelmében megszűnhet repülőtér lenni. Ott voltunk akkor is, amikor komoly hivatalosságok már-már kész helyzetet teremtettek, és hírt adtunk arról is, amikor aztán az üzemeltetési engedély visszavonása miatt valóban leállt a repülés Határhegyen.
2019-ben viszont örömmel számoltunk be a hatóság döntéséről, a reptér engedélyének visszaadásáról. Amit a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület végül együtt ünnepelt a kerületi önkormányzattal, és sokakkal a környékről, érzékelhető volt, hogy ez a vitorlázórepülő közösség, és ez a repülés-fajta nemcsak a természetvédelmi terület vakondjaival és siklóival fér meg, hanem az emberekkel is.
És most mégis azért szimatol errefelé az iho.hu tudósítója, mert megint elterjedt a hír, hogy zár Határhegy... vagy valami ilyesmi történik, mert a Vagyonkezelő tavaly ismét felmondott, pontosan megjelölt indokok nélkül, és ennek ezen a hétvégén jár le a határideje.
De ahogy kiértem a startra, Gavronek Ferenc, az MSE elnöke és aktuálisan a repülésvezető – miközben mindkét gép a lejtőn ügyeskedett – rögtön megnyugtatott, kicsit le is hűtötte szomorkás izgalmamat.
Egyáltalán nem biztos, hogy én most Hármashatárhegy utolsó üzemnapjáról fogok riportot készíteni.
Nem akarjuk az eddigi történet összes momentumát felidézni, a lényeg, amint a klubelnök elmondta, hogy az MSE hamarosan közgyűlés tart, és új vezetőséget választ. Ennek lesz esélye és feladata, hogy további tárgyalásokat folytasson a további partnerekkel, és később derül ki, hogy ki, illetve milyen szervezet lesz a reptér területének gazdája.
A szomszédságban a Pilisi Parkerdő Gazdaság kezeli ezt a vidéket, de Gavronek Ferenc érthető mód elutasít minden feltételezést. Azt mondja, valóban van remény arra, hogy az MSE, sokéves vándorlás után, amelynek során sajnos elég sokan elhagyták a csapatot, ismét megerősödve, kezdő növendékek seregével és megfelelő mennyiségű géppel repülhessen.
De ehhez a működés feltételeinek tisztázása szükséges, és akkor a menet közben kivált tagok közül is sokan visszatérnének ide.
Hogy miért? Mert Határhegy az Határhegy.
Lehet, hogy innen nehezebb távot repülni, de amiben tökéletesen egyetértettünk az elnökkel: ez egy varázslatos repülő helyszín.
Ezalkalommal a tudósítónak ismét megadatott az élmény, ahogy a vitorlázógép kiemelkedik a dombok közül, és aztán a boldog elsőüléses előtt kitárul a hegyek, a települések látványa, egészen a Pilisig, majd még egy forduló, és ott van a nyereg mögött – fél Budapest is.
(Portálunk tovább követi az eseményeket, reményeink szerint a reptér sorsának végleges rendezéséig.)
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
