Megúsztuk: elkapták Győrben Doktor Faktort

Egy őrült bűnöző szabadult el, és Győr utcáit járja, megkeserítve a lakosok életét. A tettes neve Doktor Faktor, aki Oroszországból érkezett. De mindez szerencsére csak egy interaktív társasjáték része volt, amelyet a Keret Egyesület szervezett szeptember 20-án pénteken, a Mobilitási Hét keretében. A vetélkedő a nyolcvanas években kiadott Police 07 nevezetű társasjátékon alapult, amelynek lényege, hogy Doktor Faktor inkognitóban utazik a fővárosban és őt kell elkapni.

A programba benevezett játékos kedvű győriek a fejvadászok, akik üldözik őt, és bizonyos információk kiderítésével (például személyleírás, mikor melyik városrészben tartózkodik, melyik járatokkal utazhat) foghatják el, méghozzá úgy, hogy egy titkos mondatot súgnak a fülébe. A bűnözőt elkapni kizárólag a buszokon lehetett, az utcán és buszmegállókban nem. Doktor Faktort egy színész játszotta, akinek karakteres arca, szakálla, szürke zakója, fekete kalapja és bőr aktatáskája, valamint Facebook-bejegyzései megkönnyítették az üldözők dolgát. A Keret Egyesülettől lehetőséget kaptam arra, hogy én is az üldözöttel legyek.

Péntek délután 4 óra. A titkos találkozóhelyen csatlakoztam Doktor Faktorhoz. Hamar bemutatkozunk és már indulunk is az első állomásunk, a Révai Miklós utca felé. Itt a 19-es járatra, egy Ikarus 280-asra szálltunk fel. Menet közben kaptuk a hírt, hogy végül tizenöt csapat eredt utánunk. Segítségük mindösszesen egy lap, amely tartalmazza azt, hogy mikor melyik városrészben vagyunk, mit visel a gonosz Doktor, és hogy melyik járatokkal utazhatunk.

Hogy nehezebb legyen a feladatunk, az új győri utastájékoztató rendszer is a fejvadászok oldalán állt, ugyanis a „totemoszlopok” is fontos információkat árultak el útitársamról. A 19-es járaton egészen a Szigethy Attila utcáig maradtunk, itt átszálltunk a 14-es buszra, amely az egyik legkihasználtabb járat Győrben, ugyanis a város két végét köti össze egymással a városközpont érintésével. Itt már fennállt a lebukás veszélye, de még nem találkoztunk egyetlenegy társasággal sem. A továbbiakban azonban a szerencse már nem kedvezett nekünk. Közvetlenül a Megyeháza téri leszállás után kiszúrtak minket egy lelkes csapat tagjai. Mivel a következő 22-es buszig még tizenkét perc volt hátra, betértünk egy vendéglátóhelyre egy kólára, remélve, hogy ezzel lerázzuk a minket szorosan követő fejvadászokat. Azonban minden óvintézkedés, a buszmegállóban való elrejtőzés ellenére már a buszon az első megálló után egy kisfiú futott oda hozzánk, a nagy tömegre fittyet hányva, és orosz útitársam fülébe súgta: „Megvagy, gonosz Doktor Faktor!” Őt még három szerencsés társulat követte a busz első feléből. A jármű végében helyet foglaló két társaság is észrevette, hogy a Credo elejében nagy „elfogások” zajlanak, de a nagy tömeg miatt nem tudták előreverekedni magukat. Viszont szemüket le sem vették rólunk.

Lajta utca, Posta megállóhely. Leszállás következik. Sietősen elindultunk a lámpás kereszteződés felé a túloldalra, remélve, hogy egérutat tudunk nyerni. Még egy cselt is bevetettünk: megvártuk, amíg a lámpa elkezd villogni, és átszaladtunk a főút másik oldalára. Szemünk sarkából láttuk, hogy a vadászok is éppen átértek velünk együtt, ezért szétváltunk.

Faktor barátom a posta nyugati, én a keleti oldalán kezdtem el sprintelni. Mindhiába. Kitartó üldözőink is osztódtak, fele társaság utánam, másik fele a körözött után rohant, egészen a postáig. Amint megérkeztünk következő célunkhoz, szorosan körülálltak minket. Még védettséget élveztünk, ugyanis minden elfogás csak a buszon érvényes. Amint felléptünk az első lépcsőfokra, már hallottuk is kórusban: „Megvagy, Gonosz Doktor Faktor!” Fekete kalapos kollégám alig bírta osztani az „Elkaptak” cédulákat.

A nagy beszélgetések, gratulálások közepette elrontottuk a leszállást, véletlenül előbb pattantunk le egy megállóval. Hibánkat egy nagy futással korrigáltuk, így pont elcsíptük elkövetkező 2-es járatot, a vetélkedő zavartalanul folytatódhatott tovább. A 2-esen nem volt nagy tömeg, így már az út elején kiszúrtuk a két ránk vadászó fiatal hölgyet, akik – valószínűsíthetőleg azért, mert a Doktor úron nem volt kalap, hanem éppen a térdén pihent – elsétáltak mellettünk és megálltak a 280-as csuklójában.

Ekkor egy ötletes tréfát eszeltünk ki. Odalopakodtunk a sofőrhöz, és megkértük, hogy egy biztonságos helyen nyissa ki az első ajtót a Baross hídon, hogy látványosan dobbanthassunk, és a lányok is lássák, hogy jó helyen járnak, de valahogyan azért mégis sikerüljön meglógni. A terv úgy tűnt beválik, megálltunk, nyílt az ajtó, ekkor Faktor elég látványosan rájuk nézve felvette kalapot. Nekik sem kellett több, már rohantak is előre, és szemfülességüknek hála le is értek szorosan a nyomunkban. Ekkor a következő, utolsó előtti utazás helyszínére bandukoltunk, a Munkaügyi Központ megállóba.

Itt elkaptuk a 19-es buszt, ahol még négy csapat levadászott minket, az előbb említett lányokon kívül.  A végső állomás az Egyetem volt. Legnagyobb meglepetésünkre itt is vártak minket fejvadászok. Elérkezett 6 óra, és véget ért az akciódús, élményekkel teli péntek délután. Visszabuszoztunk a 9-es helyi járattal a Megyeháza térre, ahol már várt minket a főszervező és az összes fejvadász társulat. Itt mindenki kapott ajándékot és oklevelet, valamint közös képek készítésére is volt lehetőség.

Menet közben beszélgettem a játékosokkal, és elmondható, mindenkinek elnyerte tetszését ez a nagyszabású társasjáték, mindenki elégedett volt szervezéssel, szervezőkkel. Amikor feltettem a kérdést a csapatoknak, hogy kinek mi tetszett a legjobban, akkor azt az egyértelmű választ kaptam: az információk a totemoszlopon. Valamint egyetértettünk abban is, hogy kiváló lehetősége volt ez az új menetrend és új járatok megismertetésében, és az összes résztvevő hozzátette: jönnek jövőre is, ha lehet!

Egy rövid interjúra sikerült elkapnom Doktor Faktort, és az ötletgazdát, Tóth Pétert is. Először Doktor Faktort kérdeztem:

Hogy tetszett a vetélkedő?

Nagyon izgalmas, élményekkel teli délutánon vagyok túl, nagyon élveztem.

Ki vagy, hol játszol, hogyan érkezett a felkérés erre a „szerepre”?

Bojkovszky Zsoltnak hívnak, jelen pillanatban vállalkozó vagyok, az egyik legfontosabb hobbim a színészkedés, „imprózom” az Import Impró társulatban, jó viszonyt ápolok a Keret Alapítvánnyal, és szerintem azért én kaptam meg ezt a megtisztelő feladatot, mert nekem van talán a legkarakteresebb arcom, szakállam. Színkörünk egyébként szorosan kapcsolódik a Mobilitási Hetekhez, ugyanis két éve az egyik „Bagolybuszon”, tavaly pedig a „Varázsbuszon” szórakoztattuk rövidebb darabokkal az utazóközönséget.

Milyen élményekkel gazdagodtál?

Nagyon érdekes volt azt figyelni, hogy amikor valaki rájön, hogy engem kell megtalálni, először kerülget, nézelődik, és pontosan éreztem a pillanatokat, amikor a csapat végérvényesen szembesül vele, hogy „Na, Őt kell elkapni!”

A Facebook egy olyan hely, ahol bárki oszthat meg magáról információt, és szerintem kézenfekvő lehetőség ezt egy közösségi vetélkedőben használni. Ez az ötlet a szervezőké volt, és sokat hozzátett a játékhoz azzal, hogy így még interaktívabb tudott lenni. Egy Facebook-bejegyzés olyan, mint ha a társasjátékban húznál egy szerencsekártyát.

Elvállalnád jövőre is az orosz maffiózó szerepét?

Természetesen, bár ez nem tenne jót magának a karakternek, viszont szívesen megkeresném őt, mint üldöző. Egyébként az egész kvíz agyalós volt, ugyanakkor beleszőttük az izgalmat, a kalandot. Végig improvizáltam. A csapatok irányítása, információcsepegtetés volt elsősorban a feladatom. Szerintem nem sikerült nehézre a játék, mert 15 csapatból 14 megtalált minket, egy mellett pedig ott mentünk el, de nagyon bújták a menetrendet, ezért maradhattunk észrevétlenek. Fontos szempont ezért a vonalak, menetrendek ismerete is.

Tóth Péter, a Keret Egyesület elnöke így értékelt:

Honnan származik a játék ötlete?

Az ötlet egy asztali társasjátékon, a Police 07-en alapul, a Novoplast adta ki a nyolcvanas években, ez a Scotland Yard koppintása, de ezt a magyarok kicsit átalakították, és ettől egyébként még jobb is lett az amúgy is közkedvelt táblajáték. Sokat játszottam vele gyerekként, és fél éve olvastam, hogy újra lehet kapni. Már egy ideje belefolyunk a Mobilitási Hét rendezvényeibe, amelyek évről évre hasonlóak (buszos, biciklis programok) és ekkor hallottam róla, hogy szeptember 20-án, pénteken, ingyenesen lehet igénybe venni a helyi közösségi közlekedést, ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ezt a játékot akár városi nagyságúra is lehet növelni, ugyanis ezen a napon nem számít, ha emberek fel-le ugrálnak a járművekről, ami máskor elképzelhetetlen lenne. Ezen felül az európai uniós pályázaton nyert utastájékoztató rendszert is megpróbáltuk valamiféleképpen bevonni. Utóbbi nagyszerűen sikerült, ez volt a „totemoszlopok” éles próbája. Az érdekessége az egésznek az, hogy az összes oszlop más és más információkat írt ki Doktor Faktorról.

A nagy sikerre való tekintettel számíthatnak-e rá Győr játékos kedvű fiataljai, hogy megszervezik jövőre is a játékos vetélkedőt?

Nagy öröm számomra e program sikeressége, úgyhogy ha itthon leszek, mindenképpen tervezzük 2014-ben is.

Zsolt említette, hogy a Facebook-oldal az ön ötlete volt. Honnét jött a egész közösségi hálós gondolat?

Azt vettem észre, hogy a központi értesítős módszerek már nem válnak be, nem jöttek volna el annyian. Manapság az internet világában mindenki a Facebookot nézi, és immár tapasztalat, hogy az összes csapatnál, korosztálytól függetlenül (általános, középiskolások, egyetemistáknál, de nagymamáknál úgyszintén) megtalálható volt az okostelefon, így tudták követni Doktor Faktor bejegyzéseit, és ezáltal elkapni őt!

Kép és szöveg: Béres Márton

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!