Kenguru az égen: a Qantas száz éve

A kis kétfedelesektől az óriásgépekig. Visszafogott centenárium, késnek az extrahosszú járatok, de a járvány is igazolja a point-to-point koncepciót.

A Qantas története a modern Ausztrália története – fogalmazott tömören a légitársaság vezetője, Alan Joyce. A történet, csakúgy, mint több más patinás légicégé, közvetlenül az I. világháború után kezdődött, amikor a katonák kezében már bizonyított a repülés, de a harcok elcsendesedésével ideje volt, hogy a polgári életbe is betörjön. És az is logikus volt, hogy egy kontinensnyi ország a levegőben teremtse meg egymástól messze eső nagyvárosai közti kapcsolatot, csakúgy, mint az ötödik kontinens és a külvilág között. Az utóbbi fontossága nem elhanyagolható: Joyce jubileumi köszöntőjében emlékeztet arra, hogy valaha 12 nap alatt 31 leszállással jutott el az első gép Londonból Ausztráliába, nemrég pedig lezajlottak az első nonstop utasszállító repülések Európa és Ausztrália között.

1920 novemberében két háborús veterán, Paul McGinness és Hudson Fysh bejegyeztette a céget (Queensland and Northern Territory Aerial Services Ltd), autóval derítették fel a lehetséges leszállóhelyeket Darwin közelében. Első évben még csak sétarepülésekkel szoktatták az embereket a légi utazásokhoz, majd megkezdték kiépíteni a hálózatot, eleinte Avro 504K típusú kétfedeleseket használtak,

1922-ben már menetrend szerint, utassal és postával. 1924-ben az akkori ausztrál miniszterelnök is repült velük, mert egy vihar tönkre tette a Winton-Longreach utat. 1926-ban az ős-Qantas egyike lett azoknak a ritka légitársaságoknak, amelyek maguk építettek gépeket maguknak (DH50-eseket). A Qantas működtette az első Flying Doctor légimentő szolgálatot, 1930-ban Brisbane-be települt át a központ.

A Qantas Empire Airways 1935-ben lépett ki külföldre, az első vonalat Brisbane és Szingapúr között DH-86-osokkal repülték, később következett Sydney-Szingapúr, és a hidroplánok aranykora, a tekintélyes Short-típust használták, az Empire-t, kényelmes főfedélzettel, utaskomforttal, kiszolgálással...  A Qantas egyik alapelve volt és maradt, hogy ne egyszerűen légitársaság legyen, hanem – egy utazási forma.

Kevés vonaluk maradt a második világháború idején, de Perth és Ceylon között Catalina hidroplánokkal például végig tartották a kapcsolatot. A háború után használt Liberátorokon jelent meg először a kengurusziluett, majd DC-3-asok és 4-esek repülték a főképp belső vonalakat, végül a csillagmotoros korszak betetőzését a gyönyörű Lockheed Constellation jelentette, amely révén a Kenguru-vonal is beindult London és Sydney között, ekkor már a hálózat része volt Hongkong és Tokió is, majd 1952-ben Bejrut és Frankfurt is.

1959: a jet-korszak kezdete Boeing 707-esekkel, 1971-ben az első 747-esekkel, 1981-ben jöttek az első A300-asok, 85-ben a 767-esek. 2008-ban állította szolgálatba az első európai gyártású óriásgépet, de látszik, hogy a centenáriumon ezek a kétszintesek már nem játszanak szerepet, a 747-esek végképp elbúcsúztak, a 380-asok egyelőre Dél-Kaliforniában várják, hogy eldőljön a sorsuk.

A szuperhosszú nonstop vonalakat, a Project Sunrise kísérleti járatait London és New York felé Dreamlinerek repülték, és a tavaly év végi bejelentés értelmében A350-1000 típusú kéthajtóműveseket használnának majd, a végleges döntést idén tavaszra várták – de közbejött és a centenáriumi ünnepi terveket is nagyrészt meghiúsította a világjárvány.

Alan Joyce friss nyilatkozatában jelezte, a Project Sunrise nem tűnt el a cég tervei közül, sőt, a pandémia méginkább aláhúzta a point-to-point járatok jelentőségét, vagyis hogy az utas átszállás nélkül jusson el a célállomáshoz. De a 350-esekre végül nem született szerződés, a Qantas csak akkor fog újabb milliárdokat újabb gépek vásárlására költeni, jelezte Joyce, ha helyreáll a légiközlekedés a 2019-es szinten és a társaság pénzügyei is „egyensúlyba kerülnek”.

Ott látható viszont az egyik „Project Sunrise” gépen a százéves évfordulóra szóló, igazán gyönyörű díszfestés. A 787-est a Qantas megszületésének helyszíne után Longreach-re keresztelték. Egyébként a név azt is érzékelteti, és ezért is viselte korábban egy 747-400ER, hogy Ausztrália bizony a hatalmas távolságokat is megtestesíti a világ légiközlekedésében.