Kolumbiai katasztrófa: valóban elfogyott a kerozin!

A Medellín közelében balesetet szenvedett Avro RJ85-ös személyzete üzemanyag-kényszerhelyzetet jelentett, tehát most már egészen biztos, hogy a katasztrófa egyik közvetlen oka az lehetett, hogy leálltak a hajtóművek, és megszűnt a gépen az energiaszolgáltatás is.

A Santa Cruzból indult és brazil focistákat illetve kísérőiket, újságírókat is szállító négyhajtóműves gép személyzete és az irányító illetve más gépek forgalmazásából kiderül, hogy a kritikus időszakban valóban két gép is jelezte, hogy gondjai vannak. A VivaColombia A320-asa Bogota–San Andres járata kellett, hogy kitérő reptérként Medellínben leszálljon, hírek szerint ennek a gépnek is üzemanyag-gondja volt, valamiféle elfolyás, ami miatt kerozint vesztett. Ez a gép az útvonalról visszafordulva északnyugat felől tartott Medellín felé, amellett, hogy sürgősséggel kért leszállási engedélyt, és már jóval alacsonyabban kezdte a megközelítést egy közel 180 fokos fordulóval a pálya fel. Míg ez a gép közelítette a pályát, az Avro, az LMI2933-as járat, két kört repült jóval magasabban a várakozási légtérben, tehát logikus volt, amíg az Avro nem jelentett vészhelyzetet, hogy az Airbust engedték először leszállni. A forgalmazások összehasonlításából egyértelmű, hogy az A320-as személyzete hamarabb jelentett a veszélyhelyzetet, mint a végül szerencsétlenül járt RJ85-ösé.

A felvételen, körülbelül öt perccel a becsapódás előtt, az Avro pilótájának jelentésére, miszerint elsőbbségi leszállást kér üzemanyag-problémák miatt, a toronyirányító még vissza is kérdez, miszerint ennek a gépnek is üzemanyag-problémája van? Az Avro személyzete ezt megerősíti, de ekkor még valóban csak a „probléma” szó hangzik el, a pilóta nem jelent vészhelyzetet. Az irányító ezután jelzi, hogy a gépnek a műszeres leszállító rendszer iránysávjához ad majd vektorokat, ekkor még a gép a várakozási légtérben van, és engedélyt kap a süllyedésre. Egy perc elteltével az Avro pilótája már kéri, hogy a pályára fordulhasson, de az irányító még nem adja meg, jelzi, hogy más gép van a végső megközelítésben és kérdezi, hogy mennyi ideje van a leszálláshoz az Avrónak, vagyis nyilván hogy mennyi időt tud repülni. Ekkor válaszolja azt a pilóták egyike, hogy üzemanyag-vészhelyzete van, és kész a végső megközelítésre, majd rögtön azonnal süllyedést kér, ez kb. három és fél perccel a becsapódás előtt történik.

Innentől kezdve az irányító megpróbálja a gép útjából elterelni a forgalmat, az Avro előtt süllyedő gépet kifordítja, illetve jelzi az Avrónak, hogy gyors süllyedésre van szüksége, mert a gép még mindig 210-es repülési szinten van. Az Avro egyik pilótája válaszol, és közben lehet hallani, amint a másik pilóta a futómű kibocsátására utasít.

Ezután egy másik, a közelben lévő gépre figyelmezteti az irányító a személyzetet, a válasz ekkor még az, hogy látják a TCAS-on (vagyis a műszerfal feltehetően nem sötétedett el teljesen), és a gép a végső megközelítést végzi. Az irányító jelzi, hogy a gép magassága 18 ezer láb. A gép tovább süllyed, az irányító azt kérdezi, szükség lesz-e a reptéren segítségre, a pilóta ezt megerősíti, és 16 ezer láb magasságot jelent, az irányító légnyomásadatot közöl, a pilóta ezt is nyugtázza, szóval mindeddig mintha a sürgősségi helyzet ellenére rendben lennének a dolgok.

Akkor válik drámává a történéssorozat, amikor, már csak mintegy másfél perccel a becsapódás előtt, az Avro pilótája teljes elektromos és üzemanyag-vészhelyzetet jelent, az irányító jelzi, a pálya szabad, a reptéri tűzoltók elindultak. Ezután a pilóta szinte könyörög az irányítónak, hogy adjon vektorokat a pálya felé, feltehetően ekkor már csak mechanikus (elektromosságot nem igénylő) műszereik működhettek, magasságmérő, sebességmérő, variométer és mágneses iránytű szerint tájékozódhattak. A rádió még az akkumulátor révén működhetett.

Ezután az irányító azt jelzi, hogy már nincs radarjele a gépnek (valószínű, hogy már nem kapott áramot a transzponder sem). A 2933-as közli, hogy északi irányban halad, az irányító a pálya tengelyében lévő RIONEGRO VOR irányadó felé ad vektort, ehhez a gép már nagyon közel van, de a pilóta 9000 láb magasságot mond (ez annyit jelent, hogy a gép már a repülőtér szintjéhez, 7025 lábhoz képest nagyon alacsonyra került). Majd a két utolsó szó a gépről: „Vectores, vectores”, vagyis irányt kér, az irányító azt mondja, 8,2 mérföld a pályától, de ezután már hiába kérdezi a személyzetet a magasságról, az Avro nem válaszol.

Még néhány fontos részlet. Az apró légitársaság egyik tulajdonosa a szerencsétlenül járt gépet repülő kapitány volt. A bolíviai sajtó a baleset után nem sokkal azt adta hírül, hogy állítólag a néhány túlélő annak köszönheti az életét, hogy a kapitány a vészhelyzetben maga eresztette le a gép üzemanyagtartályából a kerozint, hogy kényszerleszállás esetén az Avro ne gyulladjon ki.

A Flightglobal összefoglalója szerint az argentin közlekedési hatóságok már november elején vizsgálatot indítottak a légitársaság eljárásával kapcsolatban, mert egyik útjáról a Lamia Bolivia gépe, nyilván ugyanez az Avro, „a fedélzetén elégtelen mennyiségű üzemanyaggal” szállt le Buenos Airesben. Mint korábban jeleztük, az Avro maximális hatótávolsága a Santa Cruz–Medellín távolságot épp, hogy fedte, de ez azt jelenti, hogy a póttartályokkal fel nem szerelt gép ezt a járatot úgy repülhette volna le, hogy nem marad a célrepülőtér körzetébe érve az előírt navigációs tartalék.

John Cox, nemzetközi hírű repülésbiztonsági szakértő úgy foglalta össze a Medellínben történteket, hogy a gép akkor sem szállt volna le előírt mennyiségű üzemanyaggal, ha minden simán ment volna...