Losoncon át menekítették ki az Ipolytarnócon ragadt Bézénket

Elvitte az ár a vasutat Nógrádszakálnál, nem maradt más út a 243-as Bézének. Riport a motor hazahozataláról.

Múlt pénteken, június 9-én Nógrádszakál környékét is hatalmas zivatar áztatta. A hirtelen lezúduló zöldár két, az Ipolyba folyó patakon is megjelent, egy-egy helyen alámosva a 78-as vasútvonalat az Ipolytarnóc–Nógrádszakál és a Nógrádszakál–Szécsény állomásközben is.

Utóbbi igényelte a kisebb beavatkozást, itt már 14-én, szerdán megindulhatott a vonatközlekedés. A Nógrádszakál állomás közelében, északi irányban történt pusztítás azonban sokkal nagyobb volt. Szerdai vizitünkkor még semmiféle munkálat nyomait nem láttuk, a mindent elöntő sártenger még azóta sem száradt meg teljesen.

A Bertece-patak medrét láthatóan alaposan megerősítették a legutóbbi ilyen eset után a falu területén, a vasúti híd is a szokásos vízhozamot tekintve indokolatlan méretűnek tűnhet. Most azonban ez sem volt elég, a hegyről jövő hordalék villámgyorsan eltömítette a hidat, ami ezután jött, az pedig a környéken terült szét és talált magának utat a vasúti töltésen át az Ipoly felé. Számos helyen alámosta a víz a vasútvonalat, itt igen komoly földmunkákakt is el kell végezni, ami se nem lesz gyors, se nem olcsó művelet.

A vonatok közlekedése még sokáig szóba sem jöhet a szakaszon, így a zivatart követően előbb Szécsénytől Ipolytarnócig, majd szerda óta már csak Nógrádszakáltól Ipolytarnócig vonatpótló autóbusz közlekedik. Bár a menetrendi kínálat nem túl sűrű, egy Bézé-szerelvénynek mégis sikerült a legrosszabbkor Nógrádszakál fölött tartózkodnia. A 243-as motor és mellékkocsija így Ipolytarnócon ragadt pénteken.

A szerelvény hazahozatalára egyedül a Felvidéken át nyílt lehetőség. A legrövidebb út az, ha Somoskőújfalun ér vissza Magyarországra a Bz. Végül ezt is választották, szerdán egy szlovák Bzmot érkezett Ipolytarnócra, hogy áthúzza a miénket Losoncra, majd onnan Füleken át Somoskőújfaluba – ha már a saját erejéből nem tehette meg az utat a vonatunk.

Szomszédaink szóló motorja délelőtt be is kocogott Ipolytarnócra. Eközben már a 243-ast is beröffentették – a körüljárást még pénteken végrehajtották, így azzal most nem kellett már vesződni. A szerelvény összeállítását követően a papírmunka silabizálása következett, amikor pedig minden akadály elhárult, meg is indulhatott a menet az országhatár felé.

A vasúti pálya nem a legfényesebb állapotában van a szlovák oldalon sem, de arra pont jó, hogy hébe-hóba elmenjen rajta egy-egy tehervonat – amire jó régen volt omstanában példa. Rapp (Rapovce) néhai állomása azért az elhagyatott vicikhez képest is nagyon elfelejtett állapotban várja a véget...

A szerelvénynek Losoncon irányt kellett váltania, amit a szlovákok hamar le is zavartak, majd néhány fotó, és indult is tovább a menet most már Fülek felé maximum húsz perc tartózkodás után.

A vonat Füleken nem tartózkodott hosszabb ideig, minek is, Magyarország felé szabad a pálya, jó ideje nem ment már itt sem vonat, sajnos. A Fülek–Somoskőújfalu határátmenet teljesen halott, személyforgalom utoljára tizenkét éve volt, akkor a Szlovák Vasút Bézéi jártak át hozzánk. Ugyanebben az időszakban még rendszeres teherforgalom is volt, napi egy, néha akár több vonatpárral is. Ez aztán leredukálódott előbb heti egy szem belépő vonatra, majd ez is eltűnt a 2010-es évek közepére.

Azóta csak néha volt itt forgalom, például 2017 nyarán az ózdi ócskavasvonatok a Sajó-híd felújítása miatt kerülővel, somoskői kilépéssel és bánrévei újra belépéssel tudtak közlekedni. Érdekes időszak volt az is, amikor Füleken raktak kővonatokat, és a PSŽ magánvasút hozta át Somoskőújfaluba négy részletben, majd az egész szerelvénnyel továbbment Hatvanba. Jobb években akár egy-két alkalommal is salgótarjáni farakodáshoz érkeznek Eas-kocsik Szlovákiából a határátmeneten, 2020-ban láttunk ilyet utoljára.

A Bézéink rendben megérkeztek Somoskőújfaluba kora délután. Itt egy kisebb malőr adódott: a magyar szerelvényről való lejárás közben a salgótarján felőli váltókörzetben irányváltóhibával fekve maradt a szlovákok motorkocsija. Eddig ő mentette a mi Bézénket, most a 243-as húzta be az állomásra a kis motort. A 81-es vonalon az eset miatt 5–10 perc késések alakultak ki a következő néhány vonatnál...

Végül a szlovák Bézét megtákolták, így saját erőből haza tudott kocogni. Eközben a mienk is kivárta a sorát, és az első menetrendi lyukban meg is indult Hatvan felé. A célállomása Balassagyarmat volt, ahova még este meg is érkezett jókora, de látványos kerülővel. A Bzmot magyar személyzete láthatóan élvezte a körutazást!

Nyitóképünkön Somoskőújfalu állomáshoz közelít a menet.