Mindent verő PAK FA? A Skunk Works is készül valamire

Kapaszkodjon mindenki: az új orosz vadászbombázó minden ellenfelénél jobb lesz. Persze az Orosz Légierő vezérkari főnöke szerint. A nemrég bemutatott T-50 PAK FA, melynek tesztelése jelenleg is három prototípussal zajlik, mind a Lockheed Martin F-22 Raptor vadászgépénél, mind a kínai J-20-asnál is több területen jobb lesz. Alexander Zelin tábornok, az orosz légierő vezérkari főnöke szerint a kijelentés a prototípusokkal eddig összegyűjtött orosz tapasztalatokon és mérési eredményeken alapul. Zelin szerint az orosz vadászgépek repülőgépek utánégővel és annak használata nélkül is gyorsabbak amerikai és kínai vetélytársaiknál, de nagyobb a PAK FA hatótávolsága, fegyverterhelése és jobb a tolóerő/tömeg aránya is. A fegyvernem vezérkari főnöke szerint okosabb is az orosz gép. A védelmi minisztérium tervei szerint a T-50-esbe a két másik vadászgépnél fejlettebb (természetesen hazai) avionika és robotpilóta, aktív fázisvezérlésű fedélzeti radarrendszer kerül.

A PAK FA hadrendbe állítása mindenesetre még sokára lesz. A három prototípus február 8-ig összesen 120 órát töltött a levegőben. A Szuhoj ígérete szerint még 2012-ben egy újabb prototípus csatlakozik majd a programhoz. Ha sikeresen lezárul a gépek berepülése és a hivatalos állami berepülési program, a védelmi tárca 60 gépet rendel majd meg. A várható teljes állományt 150 T-50-esre becsülik jelenleg.

A fentieket figyelembe véve Lockheed Martin híres Skunk Works tervezőrészlegének ideje összekapnia magát és meg is valósítani, amit lerajzoltak. A híres rajz még január elején jelent meg, mely egy ember vezette, új generációs vadászgépet ábrázolt. A számítógéppel alkotott kép az első bepillantást enged abba a programba, mely a 2030-as években érkező, ember vezette vadászbombázó repülőgépek fejlesztésére zajlik. A 2012-es, újságíróknak osztogatott naptárban fellelt és a világ szaksajtóátt pillanatok alatt bejárt kép egy meglehetősen lapos, erősen kifelé döntött függőleges, azaz inkább elfekvő vezérsíkkal ellátott repülőgépet ábrázol. A rajzolt gép törzsének első része az F-22-esere hasonlít talán leginkább. Bár az arányok természetesen torzak, de első pillantásra a gép jóval laposabb, vékonyabb, mint az F-22-es.

A Lockheed szerint nem az jelenti a generációs ugrást, hogy eltávolítják a pilótát a repülőgépről vagy a „lopakodás”, esetleg a hatótávolság területén van egy nagyobb ugrás. A tervezők inkább a szenzorok továbbfejlesztésére, a repülési sebesség új technológiákkal történő, jelentős emelésére és olyan, ma még agzotikusnak tűnő képességre koncentrálnak, mint amilyen az öngyógyító szerkezetek vagy a több spektrumban is egyszerre nehezített észlelhetőség. Ehhez azonban még áttörések szükségesek az alap- és alkalmazott kutatásokban, így a hajtóművek, a gyógyítást lehetővé tévő, intelligens nanotechnológiai megoldások, a gépet alkotó anyagok területén is. S azt a Lockheed már előre jelezte: a generációs ugrás nem lesz olcsó. Ez főleg az F-35 Lightning II-es család költségvetésének ismeretében figyelmeztető jel...