Nagy hatótávolságú tervek
A fejlesztések és beszerzések érintik mind a távolsági, mint a frontbombázó erőket. Az előbbinek kevésbé örül például Norvégia és Japán, akiknek vadászgépei rendszeresen kénytelenek szemmel tartani az országuk légtere felé közeledő orosz bombázó- és felderítőgépeket.
A Szovjetunió összeomlását, majd a rendszerváltást követően sokáig alig-alig emelkedtek a levegőbe a legmodernebb orosz nagy hatótávolságú bombázógépek, a szuperszonikus sebességre képes Tupoljev Tu-160 Blackjack-ek. Az amerikai B-1B Lancerek szovjet „párjaként” megépült, változtatható szárnynyilazású, levegőben utántölthető bombázógépek másodvirágzása Vlagyimir Putyin elnöksége alatt vette kezdetét. A gépek egy részét nagyjavították és erősen emelkedett a levegőben töltött órák és persze a kanadai vagy japán légterek megközelítésének száma is. A legfrissebb bejelentés szerint az Orosz Légierő 10 felújított és modernizált Tu-160M-et kap 2020-ig. A légierő a jelenlegi adatok szerint 16 repülőképes Blackjack-kel rendelkezik az Engelsz légitámaszponton. Ezt a számot szeretnék most legalább 30-ra megnövelni, de nem új gyártású gépekkel, hanem a már leállított repülőgépek modernizációjával és repültetésével. A gépek felújítása és átépítése elsősorban az avionikai, az elektronikai harci rendszereket, illetve a hordozható hagyományos és nukleáris fegyverzetet érinti. A gép sárkánya és hajtóművei változatlanok maradnak, de számottevően megnő a még repüléssel tölthető évek száma.
Szintén modernizációs programot hajtanak végre az egy számmal kisebb Tu-22M3 Backfire-C szuperszonikus sebességű, változtatható szárnnyilazású stratégiai bombázógépek flottáján is. A tervek szerint 2020-ra harminc Tu-22M3M változat repülhet majd orosz színekben. A gépeket jelenleg főleg Ororszország déli, közép-ázsiai határvidékén, illetve a Fekete-tenger környékén használják, felderítő bevetéseken. A jelenleg használt, a becslések szerint körülbelül 140 példányban hadrendben álló Tu-22M3-asok hatótávolsága lági utántöltés nélkül eléri a 6800 kilométert, s legfeljebb 24 ezer kilogrammnyi bomba- és rakétafegyverzetet hordozhat. Alkalmas hagyományos irányított és „buta” bombák, cirkálórakéták használatára, illetve atomfegyverek alkalmazására egyaránt. Az új, Tu-22M3M változat szintén többféle fegyver használatára lesz alkalmas. A gépek új kommunikációs, navigációs, elektronikai harci és avionikai rendszereket kapnak.
A Tu-160-asokkal együtt a Tu-22M3M-ek maradnak az orosz légierő nagy hatótávolságú bombázóerőinek gerince, amíg az ígért, de még csak számítógépes tervek formájában létező PAK DA új generációs stratégiai bombázó repülőgép hadrendbe nem áll. A leendő szuperbombázót szintén a Tupoljev-iroda fejleszti.
A frontbombázó erők már korábban örülhetnek: a 2012-es tervek nem kevesebb, mint 10 Szu-34 Fullback kétüléses támadó repülőgép érkezik majd a századokhoz. A 2015-ig a tervek szerint összesen 70 gépet kellene hadrendbe állítani, melyek száma az eredeti elképzelések szerint 2020-ig 200-ra nőne. Ehhez azonban az Egyesült Repülőgépgyárnak még fel kellene pörgetnie a sorozatgyártás üzemét, amihez viszont több pénzre lenne szükség. Jelenleg alig 12 gép áll már hadrendben. 2011. decemberében még a nyugati katonai körzet szóvivője, Vlagyimir Drobjisevszkij még 14 gépet ígért 2012-re, de Mihail Pogoszjan, a repülőgépgyár elnöke már csak tíz gépről beszélt február elején. A jelenleg élő szerződés és annak költségvetési fedezete összesen 32 Szu-34-esről szól. Tavaly augusztusban a 200 gépes tervek finomodtak: Alexander Zelin, az orosz légierő parancsnoka 2021-ig öt, egyenként 24 gépes század felállításáról beszélt – ez 120 gépet jelentene. Pedig az orosz stratégák reményei szerint 2020-ig a jelenlegi Szu-24-esek 70 százalékát már fel kell váltani a Szu-34-esekkel.
