Nő a vezérállásban

Ötvenkét év után, 2009-ben foglalhatták el a vezetőállást nők a BKV HÉV járatain. Ekkor három hölgy, Németi Gizella, Oláh Andrásné (Judit), és Heisler Cecília tett sikeresen hatósági vizsgát MX, MXA és MIXA típusú motorvonatok vezetéséből.

Ezt megelőzően utoljára női járművezető 1957-ben, még a MÁV-BEV-korszakban dolgozott a budapesti helyiérdekű vasúton. A közlekedési ágazatok közül a villamos, a metró és a trolibusz számít „nőiesnek". Nagyvasúti mozdonyvezetőnő – Európa több országával ellentétben – Magyarországon még nem volt. A BKV autóbusz-ágazatánál is csak 1979 óta alkalmaznak női sofőröket. Ekkor vált általánossá az automata váltós és szervókormánnyal ellátott Ikarus 200-as sorozat.

Korábban arra kerestük a választ, miért nincsenek női mozdonyvezetők. Ez alkalommal egy HÉV-vezér hölggyel, Gáspár Melindával beszélgettünk.

Csapjunk a közepébe! Miért lesz valaki HÉV-vezető nő létére?

Eredetileg forgalmista szerettem volna lenni. Közben elindult egy járművezetői tanfolyam, és úgy gondoltam, elvégzem, hogy a későbbiekben tudjam, mit irányítok. Aztán megszerettem, és úgy döntöttem, ezt szeretném csinálni.

Mi változott?

A tanfolyam alatt nagyon féltem. De nem adtam föl. Sokan azt mondják, a nők úgysem maradnak főállású járművezetők. Én be szeretném bizonyítani, hogy mégiscsak.

Mióta vezetsz HÉV-et?

Nem régen. 2011 áprilisában léptem be a céghez, aztán szeptember környékén lettem önálló.

Hányan vagytok nők HÉV-vezéri poszton?

Úgy tudom, a csepeli vonalon van kettő vagy három nő, a gödöllőin egy, itt pedig ketten vagyunk, de a társnő szülési szabadságon van.

Hogyan reagálnak a férfiak, amikor meglátnak?

Nagyon sokan úgy gondolják, hogy egy nőnek ilyen állásban semmi keresnivalója nincsen. Nálam ez is benne volt a pakliban a döntésemnél. Van bennem egy bizonyítási vágy, hogy igenis, én meg tudom csinálni! Több-kevesebb sikerrel úgy tűnik, hogy igazam lett.

Elfogadtak?

El, persze! Még mindig megmosolyogtat, amikor beállok egy megállóba, és látom a döbbent arcokat: „Jézusom, egy nő vezet!”

(Melindát elkísértük egy fordulóra, és mi is tapasztaltunk furcsa reakciókat. Az egyik megállóban tizenéves fiatalok harsányan röhögtek, míg más megállókban mosolyogva integettek. A szentendrei végállomáson egy gurulószatyros bácsi boldogan üdvözölte, majd hálásan mondta: „Ó, hát itt a kisasszonyka! Köszönöm, hogy múltkor megvárt Csillaghegyen!”)

Azt meg szabad tudnunk, hány éves vagy?

Huszonnégy.

Előtte dolgoztál mást, vagy ez az első munkahelyed?

Az eredeti szakmám vendéglátós.

És hogy kerültél a vezérállásba? Egyszer csak bekattant, hogy ezt kell csinálnod?

Nem. A családomban van BKV-s, ezért valamilyen szinten beleláttam ebbe a világba. Édesapám húsz éve dolgozik a cégnél, és valahogy mindig bennem volt, hogy valószínűleg én fogom őt követni. Azt mondjuk nem gondoltam volna, hogy járművezető leszek egyszer. De így alakult, és nagyon szeretem csinálni.

Édesapád mit szólt a döntésedhez? Nem óvott?

Nem, teljes mértékben támogatott. Tudja, hogy olyan vagyok, hogy ha valamit elkezdek, akkor azt szeretem is befejezni. Sokat segített a felkészülésben a tanfolyam során.

És a többiek? Család, barátok?

Mindenki támogatott.

Vannak olyan terveid, hogy metrót, villamost vagy bármilyen más tömegközlekedési eszközt vezess?

Villamost semmiképpen nem szeretnék vezetni, túl sok lenne a stressz az autósok miatt. A metrón még nem gondolkodtam.