Ősz a hegyen
„És lassan lebegve-kerengve hullani kezdtek a sárgult levelek. Úgy tűnt, mintha fájna válniok a kopaszon maradó ágaktól.” – folytatódik a Vuk, 1981-es magyar rajzfilmből vett idézet. A Gyermekvasút fehér-piros alapszínű, kék csíkkal díszített járművei így, hat évtized elteltével is jól mutatnak a budai hegyek őszi színekbe öltözött, színpompás lombkoronájú fái között.
Az Úttörővasút építését 1948. április 11-én kezdték el, az első szakaszt négy hónappal később, július 31-én nyitották meg. Széchenyi-hegy és Előre állomások között a három kilométer hosszú szakaszon Normafa táblás megállóhely, és Úttörőváros állomás létesült. A második és harmadik szakasz átadása többször is csúszott, a téli hónapok zord időjárása, a munakerő, a munkagépek és a megfelelő nyersanyagok hiánya mind-mind hátráltatta az építkezést.
A második szakaszt János-hegy és Ságvári-liget állomásokkal 1949. június 24-én adták át a forgalomnak, az Úttörövasút vonalának hossza így hét kilométerre nőtt. Közben zajlottak a harmadik, befejező szakasz munkálatai is. Egy rövid téli szünet után, 1949. január 12-én elkezdték az alagút építését.
A harmadik, utolsó vonalrészen végül 1950. augusztus 20-án, a nemzeti ünnepen vették fel a forgalmat. Az elkészült 4,5 kilométeres szakaszon egy alagút, egy középállomás Hárs-hegy néven, egy táblás megállóhely Kis-Hárs-hegy néven, valamint a végállomás, Hűvösvölgy létesült.
A vontatási telep 1951-ben készült el. Napra pontos dátumot nem lehet mondani, az üzemi létesítményeknek nem volt átadóünnepsége, az elkészült részeket a vasút folyamatosan vette birtokba. A Gyermekvasút nevet 1990 óta viseli a vasútüzem, a személyvonatok Széchenyi-hegy és Hűvösvölgy között 11,2 kilométer hosszú szakaszon közlekednek.
Előre állomás mai neve Virágvölgy, Úttörővárosból Csillebérc lett, Ságvári-ligetet pedig Szépjuhásznének hívják. Kis-Hárs-hegy megállóhelyet pedig még a megyitásának évében megszüntették. A vontatást jelenleg főkét Mk45 sorozatú dízelmozdonyokkal látják el.
