Strasbourg: a BB25000-esek utolsó menedéke
Ízlés kérdése, hogy kinek tetszik az SNCF jellegzetes téglamozdonya, de még aki ellenszenvvel viseltetik iránta, az is el kell, hogy ismerje, minden trotlisága ellenére van valami varázsa. Aki pedig testvér-sorozataival együtt látta őket a TER-vonatok alacsony Inox-kocsijai előtt vitézkedni, emeletes párizsi elővárosi szerelvényeket tolni-húzni, aztán pedig tehervonatokat cipelni, az minden csúnyasága ellenére bizonyára szereti ezt a gépet. A mozdony a mi Szilinkkel egyidős, 1964-től 1976-ig 194-et gyártott belőle az Alstom, kezdetben a megkerülhetetlen zöld festésben, később az elegáns beton-színkompozícióban, homokszürke alapon narancsszín ékítményekkel. A posztmodern idők elképesztő En-Voyage-os öntapi-dekorációiról most ne is beszéljünk.
A Szilivel ellentétben – mely továbbra is a magyar vasút legperspektivikusabb vontatójárműve – a 194 kétáramnemű Danseuse-ből (azaz Táncosnőből, a becenév a mozdonyok rugózására vonatkozik) a Romániának eladott tíz példány mellett már csak tizenöt mozdony dolgozik Franciaországban, mindegyik Strasbourg környékén. Bevetési területük Strasbourgtól délre, Selestat, északnyugatra Saverne, vagy azon túl, Sarrebourg felé található. Elsősorban RRR-ingavonatok előtt használják, nagyon ügyelve arra, hogy a mozdony mindig a szerelvény északi és nyugati végén legyen található.
Az aktuális fordabeosztás alapján decemberig még biztosan forgalomban maradnak, ez nagy eredmény, különösen annak fényében, hogy az előzetes sejtések szerint a mozdonyok már az elmúlt nyarat sem élték volna túl. Teljesen azonban nem fognak eltűnni, a 25609-es mozdonyt múzeumi célokra szánják.
* * *
Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
