Svájci anzix repülővel, gleccservonattal, gőzhajóval

A Svájci Idegenforgalmi Hivatal budapesti sajtóértekezlete némi késéssel kezdődött, és ez azért összefügg a közlekedéssel. Az Ausztriáért és Magyarországért felelős, egyébként igen sok derűvel és humorral megáldott regionális irodavezető, Urs Weber elmondta: a Bécs-Budapest expressz utasaként ma reggel volt szerencséje vagy háromnegyed órán át gyönyörködni Hegyeshalomnál a vasútállomás épületének (egyébként elvitathatatlan) szépségében. Node valójában persze az igazán fontos adatok, amiknek a kedvéért összehívták a sajtóértekezletet, nem a hegyeshalmi-bécsi számok, hanem a svájci idegenforgalom statisztikája.

Aminek lényege, hogy az elmúlt évben, nyilván összefüggésben az európai általános gazdasági helyzettel, a beutazók száma 1,1, a vendégéjszakák száma pedig 3,5 százalékkal esett vissza, miközben a Magyarországról látogatók ugyan szintén kevesebben voltak 3,7 százalékkal, viszont az általuk eltöltött vendégéjszakák száma majdnem egy egész százalékkal emelkedett. Elég nehéz ebből az adatokból messzemenő következtetéseket levonni, maximum a magyar turizmus polarizáltsága lehet a háttérben: kevesebb embernek van pénze utazni, pláne Svájcba, a jelenlegi árfolyamok közepette. De akinek van pénze, annak mintha több pénze lenne.

Svájc nyári vonzóerejét ebben az évben az alpesi országban a vizekre alapozzák, van is mire, mert ha Finnországot az ezer tó országaként emlegetjük, hát Svájc ezzel szemben a hétezer tóé, mint megtudtuk. Ez pedig azért érdekes az iho.hu szempontjából, mert, mint a sajtóértekezleten elhangzott, a nagyobb tavakon igen vonzó nagyokat hajókázni, ráadásul becsben tartott gőzgépes régiségekkel, sőt, akad olyan új hajó is, amit a hagyományok jegyében gőzgéppel építenek.

A másik, a közlekedés szempontjából különösen érdekes eleme az idei svájci kínálatnak: a kerékpározás. Az országban a kerékpárutak hossza összesen 9000, igen, kilencezer kilométer, a kerékpárszeretők számára felkínált egyhetes túrázási formula pedig úgy néz ki, hogy miközben a delikvensek nekiindulnak a kétkerekes utazásnak, közben a poggyászukat négy keréken, napról napra, átszállítják a következő állomásra, az ott lefoglalt szállodába. Vagyis a körút valóban körút, nem kell visszatérésben gondolkodni a szálláshelyek miatt, miközben bőröndök nélkül, szabadon tekerhet a turista, de közben nem kell lemondania mindarról a kényelemről, nomeg ruházatról és egyéb felszerelésről, amit a magával hozhat. Okos megoldás, talán Magyarországon is érdemes ilyen körutak szervezésében gondolkodni. Egyébként hogy még kellemesebb legyen a dolog, a túrákra bérelhető kerékpárok egy része elektromotorral van kiegészítve, ami nyilván egyfelől hegymenetkor, másfelől az utolsó kilométereken nyújthat nagy segítséget a túrázónak.

A svájci vasútvonalak rendszerint önmagukban is gyönyörű élménnyel kecsegtetnek, csak mert Svájcban járunk, de közülük is kiemelkedik a Gleccser Expressz, amelyik azzal büszkélkedik, hogy a világ leglassúbb expresszvonata St. Moritz és a Matternhorn közelében fekvő Zermatt között: merthogy itt nem a gyorsaság a lényeg, hanem hogy az utasok a hatalmas ablakokból végiggyönyörködjenek az alpesi vidékeken, miközben elsőrangú ellátásban részesülnek saját helyükön és fülhallgatókból értesülhetnek a látnivalókról.

Végre pedig ami a Swiss-t illeti: a történet tanulságos a számunkra is. Az összeomlott Swissair nyomdokain alapított légitársaságot a Lufthansa vásárolta meg, és 2002 óta a Swiss odáig küzdötte fel magát, hogy tavaly elnyerte Európa legjobb légitársasága címét, és ugyancsak komoly elismerésben részesült az üzleti utazók világszavazásán a bázisreptér, Zürich. Az iho.hu kérdésére, miszerint mennyiben érinti a svájci társaságot a Lufthansa-csoport egészére meghirdetett kemény takarékossági és racionalizálási csomag, Weber úr nem mondott konkrét számokat, viszont úgy fogalmazott, hogy „a Swiss jól van”, mégpedig épp azért, mert – ellentétben a meglehetősen nehéz helyzetben evickélő Austrian-nel – tíz éve a nulláról indult, úgy alakította ki a hatékony szerkezetét, és úgy kötötte meg a maga most is érvényes munkáltatói szerződéseit.

A társaság 31 ország 72 desztinációját repüli, majdnem teljesen homogén Airbus-flottával, a 319-estől a 340-300-asig. A kivétel a rövidebb távokon (Budapestre is) használt négyhajtóműves Avro RJ100-as. A nagyhatótávolságú gépeken az első osztályon szeparált hálófülkék, a businessen kétméteres fekhellyé alakítható ülések, az economy-utasoknak háttámlába épített képernyők is vannak. És egy megint érdekes és tanulságos szolgáltatás, a Fly Rail, a légitársaság és a vasút príma összjátékában: a kedves utas egy külföldi repülőtéren becsekkol és feladja a poggyászát, leszáll egy svájci reptéren, nem vár a bagagge-claim-nél, nem cipel, hanem továbbutazik vonattal, és a bőröndjével legközelebb a célpontnál, a vasútállomáson találkozik.

Megintcsak konkrét számok nélkül, de a trendek így is világosak: a Swiss forgalma Budapest felől és Budapestre február 3-a, a magyar versenytárs eltűnése óta természetesen alaposan megemelkedett, a helykihasználás a részben a Helvetic-kel repült heti 24 járaton 80 százalék körüli.