Tartsd ébren a pilótát! – viccek St. Louis felett
Nem kevesebb mint 21 óra 21 percnyi repülés után, helyi idő szerint éjjel fél kettőkor a Naprepülőgép leszállt St. Louis nemzetközi repülőterén, és ezzel teljesítette a nagy amerikai átkelés újabb, eddigi leghosszabb, harmadik szakaszát.
A kizárólag a szárnyakra és a vezérsíkokra szerelt napelemek energiájával repülő gép Bertrand Piccarddal a pilótafülkében Dallasban startolt, legnagyobb magassága az útvonalon 7315 méter, átlagos földhöz viszonyított sebessége 49 kilométer volt óránként. A kora hajnali dallasi felszállás hangulata azért volt némiképp a szokásosnál is feszültebb, mert a cél, St. Louis az előző napokban hatalmas vihart élt át, és a légköri viszonyok nem voltak még túl stabilak, ugyanakkor más frontok közeledte miatt a repülés, a start nem volt már halasztható.
Az 1040 kilométeres repülés azonban szerencsére végülis eseménymentesen lezajlott, utána a gép először került az e célra készített mozgatható, felfújható hangárba.
St. Louis nem véletlenül került be az Egyesült Államok nyugati partvidékétől a keletire tartó átkelés állomásai közé. Lindbergh gépe, amellyel először egyedül repülte át az Atlanti-óceánt, a Ryan gyárban készült egymotoros volt, amelyet pilótája „Spirit of St. Louis” névre keresztelt, mert St-Louisban élt az az üzletember, aki az óceánrepülést szponzorálta.
A Solar Impulse kabinjából Piccard a repülés alatt rádión keresztül beszélgethetett Erik Lindbergh-gel, az óceánrepülő hős unokájával. Legközelebb majd Washingtonban találkoznak, ahol a Spirit of St. Louis mellett ott lesz majd a Solar Impulse is.
A repülés szempontjából talán legfontosabb üzenetek azonban egészen másfélék voltak: a Naprepülő stábja beindította a „Tartsd ébren a pilótát” mozgalmat. Lindbergh 33 órás repülése során is a pilóta fizikai és pszichológiai állapota okozta a legtöbb problémát, volt, hogy Lindbergh el is aludt a szűk pilótafülkében, és csak néhányszáz méterrel a hullámok felett tért magához, épp, hogy elkerülve a katasztrófát.
A hosszú repülés legkritikusabb része éppenséggel Piccard számára is az a néhány óra volt, amelynek során a fáradt pilóta az igazán nehéz leszállási manővert illetve előtte a reptér megközelítését kell, hogy végrehajtsa, miközben esetleg ugyancsak órákig kell várakoznia a légtérben, amíg leszállhat a célnál.
Mindenesetre a mozgalom sikeres volt, email-üzenetek százaival sikerült Piccardot nemcsak ébren tartani, hanem jó pszichikai állapotban is, az emailezők ugyanis százával ontották a jobbnál jobb vicceket, és többször is hangos nevetésre késztették a bot mögött üldögélő repülőgépvezetőt.
