Új Magnus-típus: a berepülő pilóta beszámolója

Maradt a szimmetrikus profil, de a szárnyak jelentékeny „V”-beállítást kaptak. Jobb a kilátás megközelítéskor, javult az iránytartás guruláskor. Az LSA-kategóriás gép „hozta a papírformát”.

Ritka öröm, hogy új magyar repülőgép első levegőben töltött perceiről számolhatunk be, ez történt néhány hete: felszállt a Magnus Aircraft Zrt. Fusion 213-as kétülésese. A gép az ultrakönnyű Fusion 212 továbbfejlesztése, magasabb kategóriába: az LSA (light-sport aircraft) megengedett felszálló tömege 600 kilogramm, ami azt jelenti, hogy az EASA magasabb típus tanúsítási követelményeit kell teljesítenie.

Mint megírtuk a gyártó közleménye nyomán, megerősítették a szerkezetet, plusz tartályokkal növelték a hatótávolságot, a fém rácsszerkezetet kompozitra cserélték, újak a futószárak, javítottak a pilótafülke ergonómiáján.  

Arra kértük a céget, hogy ismertetőnket egészíthessük ki az egyik legautentikusabb forrás révén. Európai-amerikai gyakorlat szerint egy új típus első repüléseiről beszámol az, aki legpontosabban érzékeli a konstrukció változásait: a berepülő pilóta. A Fusion 213 esetében ez azért különösen érdekes, mert a honi repülőtársadalomban az elődről azt lehetett hallani, hogy mivel szimmetrikus a szárnyprofilja, ami egyébként lehetővé teszi a műrepülhetőségét, nem annyira „megbocsátó” típus. Miképp változtak a gép tulajdonságai a pilóta tapasztalatai szerint? Nos, megkaptuk Fehér Balázs összefoglalóját:

Előre kell bocsájtani, hogy a berepülési program csak most kezdődött el, pár nap alatt nagyon nehéz mindenre kiterjedő véleményt mondani. Első repüléseknél egyébként a repülőgép nagyon le van korlátozva, mint sebesség, mint terhelési többszörös tekintetében és csak fokozatosan, lépésről-lépésre tudjuk ezeket feloldani, a repülőgép határait kitapasztalni. (Ezt hívja a szakma „build-up” approach-nak, például az első felszállás során nem került sor konfiguráció-változtatásra, egyebek mellett fékszárnynyitásra.) De az összkép mindenképpen pozitív.

Összességében a repülőgép eddig megismert tulajdonságaira a szakmában általánosan használt Cooper-Harper-féle vezethetőségi tulajdonságokat vizsgáló skálán mindegyik irányban a legjobb osztályzat jár.

Az új, kompozit laprugós futómű iránytartása is remek a földön, a fel- és leszállótulajdonságok is jónak mondhatók. A kilátás a kabinból komfortosabb az elődhöz viszonyítva, különösen megközelítés és leszállás során.

Azt is el lehet mondani, hogy habár a Fusion 213 szárnya szimmetrikus profilú (Eppler 472), azonban a külső szekciók néhány fokkal kisebb beállítási szögre lettek csavarva a gyártás során, hogy a kis sebességű repülési tulajdonságok jobbak legyenek. (Konyhanyelven: a szárnyvég még mindig repül, amikor a szárnytő már rég átesett). A gyártási pontosságról csak jót lehet elmondani, a számított értékekhez képest eddig szinte csak jobb értékeket produkált a repülőgép. A nagyobb sebességű gurulópróbák során például a legnagyobb sebességi beállításokat el is hagytuk (mínusz három tesztkártya aznapra), mert annyira érződött, hogy a repülőgép ennél a sebességnél „nem akart már gurulni”, inkább repülne.

A szárny kapott egy jelentékeny „V”-beállítást is a másik típushoz képest, ez a keresztstabilitást határozottan javította, ahogy erről a második felszállás során meggyőzödtünk. Érezhetően jobb lett a repülőgép viselkedése, az egyensúlyi helyzet irányába igyekezett tartani. Pontos adatok úgyis csak a certifikációs berepülések során lesznek, amikor megfelelő műszerekkel pontosan mérve lesz a boton illetve pedálokon mért erő és a megfelelő kormányok kitérései. Mindezek természetesen első és hátsó súlyponthelyzet esetén egyaránt.

Összességében, a repülőgép eddig „hozta a papírformát”.