Vitorlázógéppel az Everestre

Idén ősszel a Himaláját veszik célba a vitorlázórepülés legnagyobb hírességei: a 3009 kilométeres távolsági világrekordot beállító Klaus Ohlmann a tudomány kedvéért indul Nepálba, míg a kilencszeres világbajnok Sebastian Kawa inkább az örömrepülés kedvéért húzna el a Mount Everest mellett.

A Mountain Wave Project egy évtizedek óta zajló kutatássorozat a német hadügyminisztérium, valamint a Német Légkör- és Űrkutatási Központ támogatásával. Az MWP már eddig is korábban elképzelhetetlen eredményeket szállított a vitorlázórepülésnek: a 2000-es évek elején Dél-Amerikában végzett kutatásaik „melléktermékeként” született meg például Klaus Ohlmann máig megdönthetetlen 3000 kilométer feletti távrepülése.

Az MWP-nek elsősorban tudományos céljai vannak: azt szeretnék feltárni és megérteni, hogyan képződnek a magas hegységek felett a hullámok, ezek milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, illetve hogyan lehet előrejelezni őket. A kutatás jelentőségét az adja, hogy bár a vitorlázórepülők számára a légköri hullámmozgások rendkívül izgalmas és páratlan élményt nyújtó jelenségek, addig a közforgalmi és a katonai repülés számára jelentős veszélyt jelentenek a feláramló légtömegek, amelyek komoly sérüléseket okozhatnak például egy utasszállító repülőgép folyosóján éppen kávét felszolgáló légi kísérőnek.

Az MWP kutatásai eddig az Alpokban és az Andokban zajlottak, azonban évek óta tervezik egy Himalája-expedíció megvalósítását is. Bár egyszerűnek tűnhet, a konkrét repülésekig számos akadályt kell legyőzni: be kell szerezni a szükséges hatósági engedélyeket, ki kell repülni a tesztrepüléshez használt gépeket, gondoskodni kell a technikai háttérről (üzemanyag- és oxigén-utántöltés), valamint el kell készíteni az időjárási modelleket is. Az MWP-t legfőképp a hatósági engedélyek hátráltatják: az arab világban zajló események miatt ugyanis nehéz átrepülési engedélyeket szerezni, így lehet, hogy végül konténerben kell majd Nepálba vinni a tesztekhez használt Stemméket, ami jelentős időveszteséget okozna.

Az MWP céljai most is tudományosak: elsősorban a Himalája felett kialakuló légköri hullámmozgást kívánják tanulmányozni, 3D-felvételeket akarnak készíteni a térség domborzatáról, a levegőből vett mintákkal pedig a környezetszennyezés magashegyi hatásait fogják vizsgálni. Emellett számos mérést terveznek a Himalája gleccsereiről is, amivel azt állapítanák meg, hogy milyen hatással van ezekre a globális felmelegedés.

Miközben a René Heise által vezetett MWP a tudományra, addig Sebastian Kawa expedíciója inkább a kalandra és a felfedezésre koncentrál. A lengyel sztárpilóta célja ugyanis elsősorban az örömrepülés, valamint a Himalája és az Everest repülési lehetőségeinek feltárása. Elmélete szerint a vitorlázórepülésnek hatalmas lökést adhatna, ha ilyen látványos helyen rendeznének meg egy-két versenyt, hiszen ezzel garantáltan a tévéképernyők elé lehetne ültetni a repülés iránt kevésbé érdeklődő embereket is.

Annak ellenére, hogy az Everest már régóta vonzza a pilótákat, vitorlázó repülőgéppel még senki sem repült a környéken. Amint arról az iho/repülés is megemlékezett, a világ legmagasabb hegye fölött először 1933-ban repültek át, akkor még motoros géppel. 1988-ban a francia Jean-Marc Bovin siklóernyővel ugrott le az Everestről, miután gyalog megmászta a hegyet, az első helikopter pedig 2005-ben landolt a csúcson. Ennek pilótája később elmondta: olyan erős emelésekkel találkozott, hogy szinte motor nélkül is tudott volna emelkedni, 2011-ben két nepáli siklóernyős pedig úgy repülte át a csúcsot, hogy előtte a hegyoldal mellett emelkedtek fel a szükséges magasságba. Vitorlázó repülőgéppel azonban még senki sem járt a közelben, így idén ősszel Kawa is ringbe száll az elsőségért.

A repülés pedig nem lesz egyszerű: hiába visz magával a lengyel pilóta egy igen erős és nagy fesztávolságú ASH 25Mi típusú, felszállómotoros gépet, az erős szél, az ismeretlen domborzati viszonyok és a légköri jelenségek még a rutinos lengyelt is megtréfálhatják, nem is beszélve a magassági repülések „általános” kockázatairól, mint például az oxigénhiány vagy a rendkívüli hideg.

Mivel a lengyel tervekhez nincsen kormánytámogatás, ezért az interneten próbálnak közösségi finanszírozással elég pénzt összegyűjteni a sikerhez. A támogatók – az adományozott összegtől függően – pedig akár ott ülhetnek a repülőben az Everest első átrepülésekor is, úgyhogy van miért szurkolni. Egy biztos: ha Kawa valóban meg tudja valósítani a terveit, akkor egy teljesen új régió nyílhat meg a vitorlázórepülés számára, nem is beszélve arról az érdeklődésről, ami a sajtó részéről várható siker esetén.

Reméljük, mind a két expedíció sikerrel jár majd, mert a vitorlázórepülésnek is jól jönne egy kis figyelem a mai világban. Mi lehetne erre az Everest körberepülésénél jobb eszköz? Talán az, ha egyszer versenyt is rendeznének ezen a tájon, hiszen kevés látványosabb dolog lenne, mint a 250 kilométeres sebességgel a nyolcezer méter magas hegyek között száguldozó, kecses fehér repülőgépek...

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!