Vót: Esküvő Expressz érkezett Szegedre

Kétezernyolc februárját írjuk, amikor komoly lépésre szántam el magam, feleségül veszem azt a hölgyet, akinek két évvel előtte kértem meg a kezét hat év után. Az esküvői előkészületek Csongrád megyében nem mennek egyszerűen. A házasságkötés napját pontosan fél évvel megelőzően be kellett jelentkezni az önkormányzatnál, ahol azt a kötelezettséget kellett vállalnunk, hogy váltásban egy egész éjszakán át őriznünk kellett egy listát négy másik jegyespárral. A lista a következő hivatali nap reggel 8-kor kezdődő ügyfélfogadására bejutók sorrendjét határozta meg. Nekünk akkor harmadikként az augusztus másodikai, 17 órás kezdést sikerült megszereznünk. Miután az időpontfoglalás sikeres volt a szegedi Huszár utcában, kezdődhetett a szervezés. Mindig is volt egy olyan őrült ötletem, hogy az esküvőmön a mennyasszonyhoz egy Ikarus autóbusszal szeretnék házhoz menni. Most tovább emeltem a tétet, mégpedig, hogy akkori kedvencem, a 7-es és 173-as gyorsjáratok valamelyikét szeretném e célra kiválasztani.

A történet következő helyszíne 2008. februárjában egy kávézó a szegedi Kárász utcában, ahová Dénes Balázs barátomat hívtam meg. Egyszerű beszélgetésnek indult a találkozó, de Balázst rövid idő alatt két dologgal is sikerült alaposan meglepnem: elsőnek tanúként kértem fel, másodszor pedig véleményét kértem ki, hogy mit szólna hozzá, ha tömegközlekedési eszközzel bonyolítanánk le az esküvőt Szegeden augusztus 2-án. Balázs szerencsére azonnal elfogadta a felkérést, a járműbeszerzést is egyszerű és gyorsan megoldható feladatként kezelte: feldíszitve elintézi a nosztalgiavillamost, vagy kihoz egy szebb trolibuszt, netán egy zöld-fehér Ikarust. De én mást szerettem volna: nekem egy gyors 7-es kell erre a napra. A barátom nagyot nyelt, pár perc gondokodási időt kért, szemein láttam, hogy oszt-szoroz, tervez, majd kezet ráztunk, elintézi.

A szegedi ármaszedős járművek első számú ismerője a megelőző években a budapesti tömegközlekedésben is jó kapcsolatokat szerzett, így megkezdődött a különjárat szervezése. A Balázs által végig gondosan felügyelt buszos ügylet végrehajtása óraműpontossággal zajlott le. A Budapestről érkező vendégek számára ingyenes gyorsjárat augusztus 2-án 9 órakor indult a 75-ös trolibusz egykori végállomásáról a Népligetből. A BKV kőbányai műszaki egysége a menetre a BPO-458 forgalmi rendszámú Ikarus 280 típusú autóbuszát adta ki egy tapasztalt pilótahölggyel, Andival és kisérőjével, Gáborral.

A menet az 5-ös úton haladt Szeged irányába, majd 12 óra után érkezett meg a Boldogasszony sugárútra, ahol csatlakoztam a csapathoz. Bejártuk a tervezett útvonalakat: a vőlegény Szeged kertvárosában, a Klebelsberg-telepen (ahogy a szegediek hívják, Hattyason) búcsúzik a szülői háztól, majd a Franciahögy lakóparkba érkezünk a mennyasszonyért, onnan pedig irány a városháza. A kivitelezés elsőre nem tűnt egyszerűnek, ugyanis mindkét házhoz szűk utcákon kellett elmanőverezni a 280-as Ikarussal, de ez Andinak egyáltalán nem jelentett gondot. A főpróba sikeres volt, a vendégek leszállítása után Balázs a troligarázsba vitte a buszt egy alapos takarításra, majd érkezett a dekorációval megbízott hölgy, hogy az ünnepnek megfelelően virágba borítsa az Ikarust.

A felkészülés üteme igen feszített volt, de délután négyre Balázs kihozta az autóbuszt a hattyasi címre. A vőfély beszéde után a vendégsereg felszállt a gyors 7-esre és indulás a mennyasszonyhoz. A kikérési ceremónia után már egy népes vendégsereg vonult az autóbuszhoz, így a dudálós-felvonulós menetet egy Ikarussal teljesítettük. Bármerre jártunk a városban, meglepődött autóbuszvezetőkkel és integető szegediekkel találkoztunk, a Tisza alsó rakpartján még egy motoroscsapattól is kíséretet kaptunk, majd megérkeztünk a városháza elé. Az esküvőt követő vacsora egy szegedi halaszcsárdában zajlott le, ahonnan a vendégsereg egyedülálló módon éjszakai buszjárattal utazhatott haza. Három indulással Andi és Gábor mindenkit hazavitt.

Az esküvő másnapján visszaadtuk az autóbuszt a BKV-nak, előtte viszont egy kört még mentünk a városban, több ponton megörökítve azt, ami korábban még nem volt Szegeden: egy gyors 7-es autóbusz közlekedett az utcáin.

A menetet teljesítő autóbuszt a BKV 1987-en vette állományba, majd az arculatosítási program keretében a kornak megfelelően modernizált felújítást kapott. A piros fazon helyett idővel a hagyományos kék-szürke fényezést kapta meg, majd pár évvel ezelőtt kivonták a forgalomból. A metrópótlás kezdetére viszont felújítva, sötétített üvegekkel visszatért az utasok szolgálatába és a mai napig a BKV állományában van.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!