„Nagyon klassz. Ide egyszer majd eljövök a családdal is.” Legát Tibor a Böri büfében elfogyasztott kávé utáni elragadtatottsága érthető; a Zsigmond Gáborral tandemben sikeres és érdekfeszítő könyveket (Közlekedik a főváros, A villamos aranykora, Szervusz trolibusz!, és így tovább) jegyző pályatárs most a kisvasutak világával ismerkedik, és nagybörzsönyi látogatása okkal nyűgözte le. A helyi 760 milliméteressel és magával az anyatelepüléssel ugyanis nagyot fordult a világ az utóbbi években. És nem háromszázhatvan fokban.
Egy bécsi lovag nem „bírt magával” a XX. század elején: vasútvonalakat kezdet építeni mindenhol, mindenféle nyomtávon. Szilvásváradnál is.
A Bhv-k és By-ok Dombóvár környékén fogják szállítani a migránsok ezreit.
Tudjuk, borzasztó rossz a címben a szóvicc, de egy ekkora ziccert helikopterről, hegesztőszemüvegben, háttal állva, éjszaka, zuhogó esőben és szélviharban is be kell rúgni.
